Köpöczi Rózsa szerk.: Levelek otthonról. Szőnyi István és Bartóky Melinda levelei Szőnyi Zsuzsához és Triznya Mátyáshoz (1949–1960) (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 29. (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)
SZÜCS GYÖRGY: Zivatar előtt, zivatar után / Szőnyi István és az „ötvenes évek"
SZŰCS GYÖRGY Zivatar előtt, zivatar után Szőnyi István és az „ötvenes évek' „A hosszú, gyümölcsöt érlelő ősz egyik gyönyörű napja. Mintha augusztus lenne, a lomb alig sárgul. Az ég is nyáriasan kék, csak a megáradt Duna csillog hidegen." Egy hangulatos novella kezdő mondataiként is olvashatnánk Genthon István sorait, aki 1958-as zebegényi látogatásának élményét próbálta szavakba önteni rövid, lírai írásában. 1 Ha magunk elé képzeljük a tájat, a kert lankáin lefelé sikló ösvényt, a fák ágai között áttűnő, lomhán elnyújtózkodó folyót, a túlparti hegyek jellegzetes vonulatát, máris egy Szőnyi-festmény kellős közepében találhatjuk magunkat. A természet szépségeire naponta rácsodálkozó ember áhítata, évszázados bölcsessége, belső nyugalma, némi melankolikus felhanggal átitatott érzésvilága tükröződik a művész képein, amelyek a zaklatott esztendők alatt is további lelkes híveket és — ami igencsak árulkodó - csak óvatos bírálókat szereztek mesterüknek. A hely szelleme megigézte az alkalmi látogatót és a nyaranta kitelepedő művészbarátokat egyaránt, nem véletlen, hogy a zebegényi kert és a tágabb környezet motívumai mindig elmaradhatatlan kellékei az „őslakos" Szőnyi alkotásainak, legyen az családi kép, falusi jelenet, oltárkép-vázlat vagy a monumentális falkép kartonja valamelyik szocialista közintézmény megrendelésére. A táj lassanként eggyé vált mesterével: „Amíg lehet, kint is szeretnék már maradni, a kertben kedvenc padomról figyelve a felhők járását, a madarak vonulását és a Duna időtlen-idők óta futó, medret alakító folyását" - fogalmazta meg Szőnyi egy 1954-es vallomásában. 2 Sokan sokféleképpen emlegették már Zebegény varázsát, annyi bizonyos, hogy Szőnyi életének utolsó másfél évtizedében is a biztonság és a békesség szigetét jelentette, a fővárosi életforma napi politikával mindinkább átszíneződő világával szemben pedig egyfajta menedék szerepét töltötte be. „Elete Budapesten, Zebegényben, és a Butiapest-Zebegény közti vonaton telt el" - formulázta meg találóan Bernáth Aurél. 3 A háború okozta személyes veszteségeket - budapesti műtermének lebombázását, Péter fiának az ostromkor szerzett betegségét és halálát - természetesen nem pótolhatta, csupán a fájdalmat és szomorúságot enyhítette a Duna-parti kisváros, s oldotta a munkába való temetkezés. 1945-ben az ő illusztrációival jelent meg Illyés Gyulának a harmincas években írt, József Attila-i lobogású költeménye, a Hősökről beszélek, melynek indulatos szavait Szőnyi szelíd, falusi témájú rajzai szerencsésen ellenpontozták. Szőnyitől távol állt a nyilvános szereplés vágya, mégis az új korszak lendülete, a jobbá tehető világ reménye közfeladatok ellátására ösztönözte. A Nemzetgyűlés, mint a „tizenkét közéleti kiválóság" egyikét — Pátzay Pállal együtt - képviselőnek hívta meg 4 , majd a 1. GENTHON ISTVÁN: Látogatás Szőnyi Istvánnál. Műterem, 1958. 12. sz. 32. 2. Szőnyi István önvallomása. Korrárs, 1961. 8. sz. 284. 3. BERNÁTH AURÉL: A múzsa udvarában. Szépirodalmi, Budapest, 1967. 78-79. 4. H. L.: Képviselők, akik a népet képviselik. A festő és a szobrász. Jövendő, 1945. december 8. old. sz. nélkül. A riportfüzérben ekkor még együtt szerepel többek között Horvárh Márton a Szabad Nép újságírója, Ortutay Gyula egyetemi tanár, a Rádió elnöke és Marosán György pék.
