Köpöczi Rózsa szerk.: Levelek otthonról. Szőnyi István és Bartóky Melinda levelei Szőnyi Zsuzsához és Triznya Mátyáshoz (1949–1960) (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 29. (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)
Ezerkilencszáznegyvenkilenc
Szőnyi Zsuzsa két fiatal, magyar emigráns, Torday György és Kollár László társaságában 194c karácsonyán Rómában Szőnyi Zsuzsa és Triznya Mátyás 1949 Karácsonyán a Piazza di Spagna-n, a lépcsők alján Szőnyi Zsuzsa a Villa Medici ajtajában az őr kutyájával 1949 karácsonyán így én most egyedül maradok, de úgy is fog jönni az Olga nemsokára, majd azzal leszek. Meg állandóan csinálom a Sandroék könyveit, ma is kettőt megcsináltam és olyan jók lettek, hogy Matyi egész elcsodálkozott. Még élénken emlékszem, hogy Apu mindig azt mondta, hogy ha festő leszek, ellátja a bajomat, most jó meszsze vagyok, így megpróbálom a festést. Nem is hittem volna, hogy ilyen jól tudok, igaz, hogy mindig véletlenül lesz jó, vagy rossz, előre sose tudom. Legélvezetesebb dolog római háziakat festeni, van benne sárga, barna, piros és minden más elképzelhető szín. Az egyik könyvre ráfestettem egyet, a Borgia házat, egy sötét árkád van alul és a házon egy balkon fehér márványból. Olyan szép lett, szeretném, ha Ti is látnátok. [...] Csütörtökön voltunk fényképezni a két sráccal 192 . A Piazza di Spagnan találkoztunk, valami Mária ünnep volt éppen annál a nagy obeliszknél, aminek a tetején Mária szobor van. Rengeteg virág volt, egész családok jöttek, mindenki hozott virágot és letették a szobor aljára, már egész kazal volt. Két pápai őr vagy mi állt ott, nagy piros tollbokrétás sisakban. Gyönyörű idő volt, én a téli kosztümben voltam, de direkt melegem volt, Matyi és az összes férfiak levetették a felsőkabátjukat, teljesen tavaszi idő volt. A házak ablakaiban kis szőnyegek lógtak, de egész picik, olyan helyes volt, mintha minden ablak kilógatta volna a nyelvét a melegben. Így sokkal helyesebb és szebb, mint ha hatalmas drapériákat tesznek ki, mert megmarad a fal felülete és színe. A két srác már várt ránk a virágos standoknál. 193 [...] A Villa Medici ajtajában akartunk fényképezni és az egyik nagy vasajtó szárnyát behajtottuk háttérnek. Erre lihegve előjött az őr, hogy azt nem lehet. Mondtuk, hogy csak „un minuto", de nem hagyta, mert elmagyarázta, hogy ha Olaszországban be van félig hajtva egy ajtó, az azt jelenti, hogy halott van a házban. Az olasz babonákat sose fogjuk tudni kitanulni, mert annyi van, mint a szemét. Azt már tudjuk, hogy kalapot tilos ágyra tenni, mert az rosszat jelent. [...] Ezután összebarátkoztunk az őrrel, mert volt egy helyes fekete pulija, aki mindjárt megszeretett engem és együtt le is fényképeztek minket. Remélem Tüncsike nem lesz féltékeny. Még csináltunk egy csomó fényképet, nem tudom, milyenek lesznek, valahogy nem 192. TORDAY GYÖRGY, KOLLÁR LÁSZLÓ két fiatal, magyar emigráns, nevük a karácsonykor készült forók hátoldalán szerepel. 193. Zsuzsár karácsony előtt kiengedték a kórházból, nagyon gyenge volt még, de a forózást végigcsinálta, hogy a szülök idejében megkapják a képeket. Ezzel szerették volna enyhíteni az első külön töltött karácsony szomorúságát.
