Köpöczi Rózsa szerk.: Levelek otthonról. Szőnyi István és Bartóky Melinda levelei Szőnyi Zsuzsához és Triznya Mátyáshoz (1949–1960) (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 29. (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)

Ezerkilencszáznegyvenkilenc

zam is volt, persze mi is meg voltunk ijedve egy kissé, Runnyai ajánlott egy nagyon szimpatikus és jó magyar orvost, aki már négy éve itt van, azt elhívtuk és megállapította, hogy influenza, szedjek Kalmopyrint. Akkor mindenki meg volt fázva Rómában, a Mooréktól kezdve, így én is megkaptam. Matyi teljesen egészséges, szóval egyikünknek sincs semmi baja, ne aggódjatok. A /Korda/ Vincének a nagyobb hatás kedvéért írtam meg, de mint kisült nem őbelöle hiányzik a jóakarat. Most jött vissza a Moore és beszéltünk vele a hivatalban. Azt mondta, hogy a Vincéékhez meg voltak híva és egész délután jóformán csak rólunk beszélgettek. A Vince lelkiismereti kérdést csinál belőlünk és folyton töri a fejét, hogyan lenne a legjobb. [...] A Vince azt ajánlja és tanácsolja, hogy menjünk Amerikába, vagy Kanadába. Mi eleinte egész paffok voltunk, ilyen messzire nem szándékoztunk elmenni, de tény az, hogy minden ésszerű érv emellett szól. O állítólag ki tudna oda segíteni és állást szerezni, mert tudtunkkal csak úgy lehet kimenni, ha már előre megvan az ember állása. Ez jellemző a Vincére, mindig csak annyit ír, vagy üzen, hogy .örülök, hogy jól vannak, írjanak!"- és akkor egyszerre ilyen ötletekkel jön elő. Még azt se tudjuk pontosan, hogy USA-ba vagy Kanadába tudna-e kisegíteni, csak azt üzente, hogy mindenképpen jó lenne elmenni Európából. Ebben tökéletesen igaza van, most kíváncsiak vagyunk, hogy meg tudja-e szerezni a beutazást, mert ez rém nehéz és ritka dolog. Moore-ral együtt fogunk most írni egy levelet a Vincének, amiben a Moore megírja, hog)'' mi mit tudunk. [...] Most befejezem, majd holnap írok még, mert van még írnivaló. Sandroék meghívtak vasárnapra ebédre, ott lesz a spanyol követ is. /!!!????!/ Pá, pá nagyon sokszor csókol szeretettel Zsuzsókátok Szőnyi Zsuzsa levele, leltári szám:20o6.49Q.QO. 67. Zebegény, 1949. december 5. Edes Zsuzsókám, kösz szépen a ma kapott hosszú levelet. Nagyon sok érdekes dolgot írtál benne s helyesek a rajzok. Mellékelem a kimásolt motívumokat, melyeket remélem, fel tudsz használni. [...] Hírünk a nagyvilágban, azt hiszem másutt egész más, mint Olaszországban. Velük Szent Istvántól kezdve Mátyás királyon keresztül, egészen Kossuthig sokszor volt kapcsolatunk s a Millenniumi időkben rengeteg olasz kisember, főleg kőfaragó évekig dolgozott nálunk. S valószínűleg akkor jól is érezték magukat. Az utazó magyarok meg minden más nációbelinél több borravalót hagytak ott. A két fajta