Köpöczi Rózsa szerk.: Levelek otthonról. Szőnyi István és Bartóky Melinda levelei Szőnyi Zsuzsához és Triznya Mátyáshoz (1949–1960) (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 29. (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)
Ezerkilencszáznegyvenkilenc
nagyszobát és kitakarítottam. Nem is sokat tudtam vele beszélni. Egészségesek, csak ő ideges, főleg Gida 181 és Magda néni mozdíthatatlansága miatt. Magda néni kijelentette, hogy ha kell a tyúkólban fog lakni, de nem mozdul. Hiszen meg tudom érteni, ő is eleget hányódott már az utóbbi években. Eladtak a dióból és a mogyoróból s most pillanatnyilag van valami pénzük, úgy hogy Zsuzsi megveszi, ami kell, a gyereknek főleg s azután utazik le az anyjához Keszthelyre, aki szintén trafik nélkül van, már megszaporodva az egyik háromgyerekes lányával és annak állásából kirakott férjével. [...] Csütörtökön vacsorára Selinkóékhoz 182 voltunk hivatalosak. Majd hanyatt estem, mikor tessékelnek be, kinyitják az ajtót, s ott ül a pocakja mögött a páter 183 egy fotelban. Genthon 184 és Vidor voltak még ott. A beszélgetés főleg képekről és műkereskedőkről folyt az új bejelentési kötelezettséggel kapcsolatosan. A vacsora nagyon finom volt. Az atya úgy látszik, megint fogyasztaná magát, mert a pocakjához képest nagyon keveset evett. O hamarabb ment el, mi fél tizenkettőig maradtunk. Pénteken Boldizsárnál /István/ voltunk ebéden. Most az Ernst Múzeum házában lakik. O hozatott ott most rendbe egy rom műtermes lakást, ahol egy 6x7 m-es műterem van, egy kétablakos szoba, szép nagy fürdőszoba és konyha, meg személyzeti szoba. Azt mondja, végrendeletileg ránk hagyja, mert annyira nekünk való lenne. Én még nagyollom is. Emlegettük a párisi együtt töltött napokat. Borzasztóan veri a fejét a falba, hogy miért nem ment tanulmányútra azóta se. Különben megvan valahogy, mert még kapja a nyugdíját és mikor költözött eladott mindenféle holmit, amire az új lakásban nincsen okvetlen szüksége. [...] Nagyon fő a fejem ugyanis, hogy ebben a karácsonyos hónapban, hogy jövök ki a pénzzel, mert mire ma reggel felmentem a gazdaságot megtekinteni, láttam, hogy a szalma az utolsó szálig elfogyott már, tehát először is ezt kell okvetlenül venni, nehogy Ruzsi még megbetegedjen. Azután a cocák nagyon szépek már, de olyan jó étvággyal esznek, hogy talán tovább is bírják a hizlalást a hónap végénél, ami azt jelenti, hogy kukoricát kellene még nekik venni, ha ugyan kapok, mert valamit hallottam harangozni, hogy zárolva lenne. Korpára befizettem még a múlt hónapban kétszáz forintot, mert ez is kellene most Ruzsinak, hogy majd elles után jól tejeljen s nem kaptam még egy dekát sem. Csak a fél mennyiséget szállították a községnek és Zajácz, kedvencünk, nekünk nem adott belőle, hogy mi úgyis tudunk venni. Amint láthatod Zebi továbbra sem az a kimondottan meggazdagodásra való komplexum. [...] 181. JÉKEY GEDEON (1918-1981), Szőnyiné nővérének a fia, akitől Szatmár megyei birrokair elvették, 1949-ben kitelepítették őket. 182. SELINKÓ GÉZA, ld.: 1949/44. jegyzet. 183. BALOGH ISTVÁN, BALOGH PÁTER, ld.: 1949/94. jegyzet. 184. GENTHON ISTVÁN, Id.: 1949/45. jegyzet.
