Köpöczi Rózsa szerk.: Levelek otthonról. Szőnyi István és Bartóky Melinda levelei Szőnyi Zsuzsához és Triznya Mátyáshoz (1949–1960) (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 29. (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)
Ezerkilencszáznegyvenkilenc
Róma, 1949. november 25. Edes Mamikám és Apu, megkaptuk leveleteket, nagyon örültünk, mikor kinyitottuk és láttuk, hogy Apu is írt. A vázlat nagyon tetszik nekünk, csak kíváncsiak vagyunk, hogy el fogják-e fogadni. A pemzlit kimostuk az alkoholban és gyönyörű selymes lett a szőre, olyan, mint az új. Hiába, Apu mindenre tud tanácsot adni. Most néha jó lenne az a könyv, amit szerkesztettél, „A képzőművészet iskolája". Megint van egy újabb kételyünk, pergamenre hogyan lehet ráfesteni? [...] Az egész onnan indul ki, hogy voltunk Sandroéknál 175 . Csak a nő volt otthon a kislánnyal, akit már ismertünk. A nő nagyon helyes és szimpatikus, egész fiatalnak néz ki, pedig a kislánya 18 éves. Mi eddig 15-nek néztük. Közben a Sandroné kisütötte, hogy az ő könyveiket fogjuk mi befesteni. Már a múltkor is írtam, hogy a könyvtár úgy néz ki, mint ha gyerekkönyvek lennének benne. Ez attól van, mert ők minden könyvet pergamenbe köttetnek, és a hátára ráfestik a címet és egy kis képecskét, ami jellemző a könyvre. Három könyvet ide is adott, ezen főleg én fogok működni, mert a Matyinak nincs türelme az ilyen bolhászáshoz. Én viszont az ilyesmiért rajongok. Az egyik egy Ramuz verseskötet, ebben belül is vannak illusztrációk, ebben az esetben belülről kell kiválasztani valamit. Verhaeren verseihez nincs semmi kép, vagy egy szélmalmot, vagy valami holland fejkötős nőt fogunk rátenni, mert jellemzőnek kell lenni a béltartalomra. A fejkötős facipős nőre találtunk egy helyes kis képet az egyik képes újságban, mint tulipánhagyma hirdetés, de szerintem a szélmalom inkább jellemző. Most elhatároztam, hogy gyűjteni fogom az ilyen helyes kis képeket, hogy szükség esetén fel lehessen használni. Ha Ti véletlen találtok újságban vagy bárhol hirdetésekben akármit, virágot, cicát, stb. ami helyes, vagy vágjátok ki, vagy rajzoljátok le. Emlékszem, hogy volt régen egy Strindberg meséskönyv, amiben az az álarc lógott a falon, amitől én féltem. Ebben úgy emlékszem helyes kis halak voltak, meg fekete macska, madár és ilyenek. Tudok én is rajzolni ilyeneket, de jó, ha az embernek van mintája. Pl. most nem tudom pontosan, hogy milyen egy szélmalom, alul valami lábai is vannak. Egy könyvért 200 lírát fogunk kapni, nem sok, de szerintem ezt olyan élvezet lesz csinálni, hogy én csinálnám akár ingyen is. Remélhetőleg fog tetszeni a férfinek, akkor talán csináltatnak többet is. Bár nem hiszem, hogy túl sok pénzük lehet. [...] Apunak igaza van, hogy lusta disznók vagyunk, mert nem nézzük Rómát, de most minden vasárnap el fogunk menni valahová. Csak most mindig esik és a múzeumokban ilyenkor odafagy az ember lába és rém barátságtalan. Azért már egész jól ismerjük Rómát, az utcákat és a palazzokat 175. ALESSANDRO ALESSANDRINI, Id.: 1949/23. jegyzet.
