Köpöczi Rózsa szerk.: Levelek otthonról. Szőnyi István és Bartóky Melinda levelei Szőnyi Zsuzsához és Triznya Mátyáshoz (1949–1960) (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 29. (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)
Ezerkilencszáznegyvenkilenc
szerdán tanulmányi kiránduláson volt megint autóval, Domanovszkyval 166 együtt, Várpalota környékén. Székesfehérváron is voltak s egészen jól mulattak közben. Most, ha igaz, egy hónapjuk van a tervezésre s azután Isten tudja mi lesz. Ék 167 azt mondta legutóbb, a Főiskolai konferenciák egyikén Apunak, hogy visszalép a freskópályázattól. Ez kissé olyan portrészerű Damoklész kard. A guba itt is jó lenne. [...] Nagyon örülök, hogy a különféle nyelvek olyan jól mennek már. Csak bátorság, ebben igazán gyakorlat teszi a mestert. Hogy az olasz Neked jól megy, abban talán a két déd mamának is van némi része. Kerestem a keresztleveleken, hogy hová valók voltak, de ezt sajnos nem tudtam kisütni. A nevük Katharina Fatorini és Crescencia del Moro. A Fatorini Apu nagyapjának az anyja volt, a del Moro meg a nagyanyjának az anyja. Szóval a két nászasszony mindkettő olasz volt. Azt hittem már, hogy az írógép is megbokrosodott, mint a Ti tollatok szokott, elfelejtettem, hogy közben Apunak gépeltem egy pár levelet nagyobb sorközzel. Az Öreg ma este megint bemegy; délelőtt a Főiskolára, délután meg moziba. Valami katonai filmet mutatnak még meg nekik. Hát, csau, csau, csókolunk Mindkettőtöket Anyu, Apu Szőnyiné, kézzel írva, leltári szám: 2006.58.1. Róma, 1949.október 25. Edes Mamikám és Apu, megkaptuk 16-án írt leveleteket és az olasz rendhagyó igék tömegét. Közben Matyi elkezdte a Moore feleségét festeni, egyelőre csak rajzokat csinált róla és egy akvarellt. Csütörtökön kezdte el és pénteken is folytatta. A Moore borzasztó náthás volt és pénteken ő is otthon maradt, meghívtak minket ebédre. Én csak i-re mentem oda, a Matyi már 12-kor elkezdte a festést. Kissé dobogó szívvel csengettem be, de ezek olyan helyes emberek, hogy én se félek már tőlük. A nő nyitott ajtót, egy kis előszobába lép be az ember, innen egy falépcső vezet felfele. Ök teljesen átalakították még a falakat is, mert egy emeletbe bele építettek kettőt. így olyan a lakásuk, mint egy galambdúc, vagy hajókabin, rém barátságos és mulatságos. Az előszobából a „földszinten" nyílik a hálószoba és a többi szoba az „emeleten" van, ez a falépcső vezet fel. Fent van egy ebédlő, egy „living-room", vagyis szalon és a konyha, de mi ezt nem láttuk, egy átadogató nyílás köti össze az ebédlővel. A szobák elég kicsik és zöldes világítás van, az egész olyan, mintha tenger alatt lenne. A bútorok egész modernek és minden nagyon ízléses, 166. DOMANOVSZKY ENDRE, ld.: 1949/39. jegyzet. 167. ÉK SÁNDOR, ld.: 1949/40. jegyzet.
