Köpöczi Rózsa szerk.: Levelek otthonról. Szőnyi István és Bartóky Melinda levelei Szőnyi Zsuzsához és Triznya Mátyáshoz (1949–1960) (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 29. (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)

Ezerkilencszáznegyvenkilenc

megy. Bécsből fog nektek írni s akkor értesít, hogy mikor menjetek ki eléje a pályaudvarra. Mint írta meleg holmit is visz magával, így egy barna téli kosztümöt, egy szürke őszi kosztümöt, egy sárga és egy barna pulcsit. Ezen kívül egy fekete délutáni ruhát és egy fekete bársony estélyi szoknyát. Ezek mind régi holmiijai, de miután az urát Rómába helyezték, viszi ezeket is magával, majd ott átalakíttatja, amit lehet, vagy kell. A régi, drapp ruháját egy hálóinget és egy hálóréklit meg két zsebkendőt otthon hagyott. Egy ócska barna bőr kofferbe pakolt, amit még a nagymamájától örökölt, de nem fért el a lakk táskában s így megérkezése nem lesz valami elegáns. Fogadjátok szívesen, majd biztosan sokat mesél a grazi ismerőseitekről, és írjátok meg, ha már megérkezett vagy Bécsből írt. Egyébként nincs semmi újság. Ma egy kéményseprőt és egy tarka lovat láttam. Pá, pá, csau, csau, szeretettel csókolunk Benneteket Sz. Anyu, és 77 Anyu Szőnyiné, tollal, tintával írva, leltári szám: 2006.48.1. 49Zebegény, 1949. szeptember 22. Edes Zsuzsókám. sajnos ma sem jött levél Tőletek, pedig azt hittem már esedékes. [...] Nagyon kíváncsi vagyok arra is, hogy Sophie elindult-e? Úgy mondták, hogy kedden este utazik, s így ha igaz, nemsokára kellene, hogy Bécsből értesítsen Benneteket. Apu tegnap este a negyed tízessel érkezett csak meg, hogy miért ilyen későn, arról ő referál. Minden jót, szeretettel csókol Benneteket Anyu Kedves Fixi-Faxi kollegák, tegnap találkoztam az ausztrállal! Erről hamarosan be kell számolnom, mert még eleven auszráliaival nem volt módomban eddig beszélni. Ez úgy történt, hogy be kellett mennem fejbólintó Jánosként a felvételi vizsgák eredményét tudomásul vennem, tekintve, hogy sajnos, nemsokára megkezdődik az iskola. Ott kaptam meg a hírt, miről eddig még nem tudtam, hogy itt van az ausztráliai festő s hogy velem akar találkozni. Mondtam, hogy nekem megy a vonatom, de azt mondták, hogy legfeljebb egy vonattal később megyek. Láttam, hogy ellentmondásnak semmi értelme sincs, megadtam magam s elkészültem a legrosszabbra, gondolva, ha mégsem lesz olyan rettenetes a dolog, jobb kellemesen csalódni, mint megfordítva. Konferenciánk fél ötig tartott, hamar erősítésként még megittam egy dupla feketét, mert öt órára volt jelezve az ausztráliai látogatása a rektori