Boros Judit szerk.: Barbizon francia és magyar ecsettel. Az európai tájfestészet mesterei (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 5. Szentendre, 2007.)

Bodonyi Emőke–Verba Andrea: Barbizontól Szentendréig. Szentendrei művészek Barbizonban, 1923–1925

szavaid komoly megvalósítását: egy évig nem tudok majd dolgozni, mondottad s így is történt, - mert a barbizoni egy pár kép megfestését kivéve tényleg semmit sem dolgozhattam a nagy nyomorúság miatt."

50 Onódi visszaemlékezése szerint Jeges csak az ő kedvéért ment Barbizonba: „Őt a tájképfestészet nem vonzotta, figurális kompozíciókon szeretett dolgozni..."" Geszresi Gyula említett interjúja is ennek értelmében összegez: Onódi imádta az erdőt, Jeges kevésbé, Barbizonban csak hat képet festett, sokkal inkább a figurális, főleg nagyméretű kompozíciók érdekelték. / Tény, hogy elsősorban a figurális kompozíciók kötötték le figyelmét, illetve ezek szereztek számára ismertséget: két francia lap is közölte egy-egy aktképének reprodukcióját.'

2 Ujabb aktképek, bibliai jelenetek és portrék készültek ebben az időszakban (ío című о képének vázlata, Júdás, Jézus születése, Dr. Gesztesi Gyula portréja, Orosz nő portréja, Kisfiú arcképe, Szakállas önarckép, Egy szerelem szimbolikus története"). } A Jeges Ernő munkásságát elemzők érdemtelenül kevés figyelmet fordítottak tájképeire, inkább figurális kompozícióit, azon belül is egyházművészeti munkáit emelték ki.

4 A későbbi feldolgozások, illetve a róla készült kismonográfia azonban rámutattak arra, hogy a tájkép is jelentős szerepet kapott életművében, akár önállóan, akár egyházművészeti, történeti kompozícióinak háttereként." Feltételezhető, hogy a tájkép éppen itt, Barbizonban vált fontossá számára, bár ezt talán Jeges nem tudatosította magában, legalábbis erre uralhat a barbizoni képeket illető szűkszavúsága. Feltehetően Jeges sem maradt 94 Barbizon francia és magyar ecsettel Barbizon-sous le pinceau des Français et des Hongrois } В commerçant grec des environs

26

. Une exposition des tableaux de Barbizon d'Onódi fut inaugurée dans la propriété du mécène grec, le prince Rodokanaki

27

. D'après les souvenirs d'Onódi, ils se rendirent aussi plus au nord, à Melun. Le souvenir de leur séjour à Barbizon fut immortalisé à leur façon : « Une partie de la forêt de Fontainebleau s'appelait Basbrieau. C'est là que sur la souche d'un arbre Ernő et moi gravâmes au couteau les armes hongroises avec ces mots : "Ici sont passés E.J.-B.0.

1923". »

28 A l'hiver 1923, Onódi retourna en Amérique ; des lettres qu'il y écrivit se dégage la voix de la nostalgie qui s'emparait fortement de lui : « Si je songe à toi, alors sans raison me revient à l'esprit la forêt de Fontainebleau - où nous avons presque toujours ensemble passé ces inoubliables journées "de joie et de peine"-et je vénère encore tant cette formidable mélancolie que, dans mon imagination, je ressens presque le frais air pur de la forêt, je vais encore par les silencieux chemins tapissés de feuilles mortes vers Bas-breau-surL'Epine, grisé par les rayons du soleil hivernal qui d'une lumière argentée baigne les puissants chênes et les feuilles rouges et or tenant encore aux branches. »

29 / Un peu moins bouleversé, Ernő Jeges résuma plus laconiquement ses activités dans une lettre adressée à Antal Deli au début du printemps 1924 : « Quand nous nous sommes séparés à Munich, je ne pensais pas que tes mots se réaliseraient sérieusement : pendant un an, je ne pourrais presque pas travailler, as-tu dit, et c'est ce qui est arrivé - car à l'exception de quelques tableaux peints à Barbizon, je n'ai en effet pas pu travailler du tout, si grande est ma misère. »

30 D'après les souvenirs d'Onódi, Jeges n'était allé à Barbizon que pour lui complaire : « Il n'était pas attiré par la peinture de paysage, il aimait travailler à des compositions figuratives.

.. »

31 L'entretien mentionné ci-dessous qu'il donna à Gyula Gesztesi confirme également cette idée : Onódi adorait la forêt, Jeges moins, à lizon through French and Hungarian eyes unforgettable 'happy-sad' days almost always together. I still adore that melancholic forest so much that in my imagination I can nearly smell its clean, cool, forest air; walk this way and that along its quiet paths filled with autumn leaves on our way to Bas-breau and Uepine, admiring the winter sunshine in an ecstasy as it pours silvery light over the oaks and the red-yellow leaves still clinging to the trees.'

24 j Ernő Jeges summarized his activity with less commotion and fewer words in the letter he wrote to Antal Deli in the early spring of 1924: 'When we departed in Munich I did not take your words seriously. You said I would not be able to work for a year, and so it happened because with the exception of the few Barbizon pictures I really could not work because of my great poverty.'™ According to Onódi's о memoirs, Jeges went to Barbizon only for his sake: 'He was not attracted to landscape painting; he liked working on figurai compositions.'^ According to Gyula Gesztesi's above mentioned interview, Onódi loved the forest, Jeges not so much. He painted only six pictures in Barbizon. He was much more interested in figurai and, particularly, large compositions./ It is a fact that he concentrated mainly on figurai compositions and it was these that made him known: a reproduction of one of his nudes was published in two French papers.

32 More nudes, Biblical scenes and portraits followed in this period (the sketch of his picture /o; Judas, The Birth of Jesus, Portrait of Dr Gyula Gesztesi, Portrait of a Russian Woman, Portrait of a Boy, Self-portrait with Beard, Symbolic Story of a Love." j Ernő Jeges's landscape paintings have unjustly received