Boros Judit szerk.: Barbizon francia és magyar ecsettel. Az európai tájfestészet mesterei (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 5. Szentendre, 2007.)

Boros Judit: Magyar–francia művészeti kapcsolatok a 19. században

ismerik, míg a vesztesek között olyanok voltak, mint Csók István és Rippl-Rónai József. A díjazott általában Munkácsy közvetlen környezetében dolgozott, ez azonban Munkácsy többi tanítványának is módjában állt, így Karlovszky Bertalan az 1880-as évek elején, Rippl-Rónai József 1887 és 1890 között dolgozott Munkácsy műtermében. Bár nagy érdeklődést keltett, a Munkácsy-ösztöndíj nem hozta meg az alapítója és az érdekeltek által várt eredményt. E kudarc okainak tárgyalása azonban túlmutat a jelen tanulmány keretein./ Munkácsy sikerei mellett a másik nagy vonzerővel bíró párizsi lehetőség a J ulian Akadémia volt. Az 1880-as évek második felétől egészen az 1930-as évekig számos magyar festő látogatta a Rodolphe Julian által 1863-ban alapított intézményt. A Julian Akadémia Párizs - és egész Európa - legfrekventáltabb művészeti szabadiskolája volt a 19. század végén.

28 Bár tanítási módszere nem sokban különbözött az École des Beaux-Arts módszerétől, és számos tanára mindkét intézményben korrigált, a Juliánt liberális, a modernizmus szellemében oktató iskolaként emlegették utóbb növendékei. Ezt a modern szellemiséget részben maguk a növendékek biztosították. Szokás volt ugyanis, hogy a már hosszabb ideje ott dolgozó festők tanácsokkal látták el a kezdőket, sőt adott esetben szabályosan korrigáltak nekik. De ezen túl, a Juliánban tudomást lehetett szerezni a művészeti élet eseményeiről, a kiállításokról, a legújabb festészeti irányzatokról. Innen indult 1889 körül a Nabis csoport is, amelyhez a Juliánt néhány hétig látogató Rippl-Rónai József is csatlakozott. l'intérêt qu'elle avait soulevé, la bourse Munkácsy n'apporta pas les résultats escomptés par son fondateur et les intéressés. L'analyse des causes de cet échec excéderait toutefois les limites de cette étude./ Outre les succès de Munkácsy, le deuxième pôle d'attraction parisien était l'Académie Julian. Pendant toute la période allant de la deuxième moitié des années 1880 aux années trente, de nombreux peintres hongrois fréquentèrent cette institution fondée en 1863 par Rodolphe Julian. L'Académie Julian était à la fin du XIX

e siècle l'école privée la plus fréquentée de Paris - et de toute l'Europe

27

. Bien que la différence entre son système d'enseignement et celui des Beaux-Arts tînt à peu de choses et que bon nombre de professeurs exerçassent dans les deux institutions, l'Académie Julian fut évoquée par la suite par ses élèves comme une école libérale, dispensant son enseignement dans l'esprit du modernisme. Cette mentalité moderne fut en partie garantie par les élèves eux-mêmes. En effet, l'usage était de faire conseiller les débutants par les peino très qui y travaillaient déjà depuis longtemps et même le cas échéant, de les corriger en règle. Mais en-dehors de cela, on pouvait se familiariser à l'Académie avec les événements de la vie artistique, les expositions, les tendances picturales les plus récentes. Cela suscita la formation vers 1889 du groupe des Nabis, auquel Józesf Rippl-Rónai, qui avait fréquenté l'Académie pendant quelques semaines, se joignit lui aussi. C'est à l'Académie Julian qu'étudièrent pour une durée plus ou moins longue les fondateurs de la Colonie d'artistes de Nagybánya lancée en 1896 - Károly Ferenczy, István Réti, János Thorma, Béla Grünwald Iványi et István Csók - tout comme les représentants du modernisme hongrois en pleine émergence tels que János Vaszary ou Adolf Fényes. Et encore trente peintres qui assimilèrent à l'école les techniques de peinture Les liens artistiques franco-hongrois au XIX

e siècle j Interconnections be OMKT (Hungarian National Association of Fine Arts), he, in consultation with his painter friends in Paris, chose the lucky winners from the grant applicants biannually, on a total of five occasions. The names of the winners - Imre Révész, Hans Temple, Ottó Koroknyai, László Pataky and Artúr Halmi - are now completely unknown to everyone except expert researchers of the period, while the list of losers include such famous artists as István Csók and József Rippl-Rónai. In general, the winner was able to work directly under Munkácsy's hand, but this opportunity was also open to the rest of Munkácsy's pupils. Therefore, Bertalan Karlovszky worked in Munkácsy's studio in the early 1880s, and József RipplRónai did the same from 1887 to 1890. Although it initially generated great interest, the Munkácsy grant failed to produce the result that its founder and the others involved had hoped for. A discussion tracing the origins of this failure, though, would go beyond the scope of the present study./ The other great opportunity that о attracted many aspiring artists to Paris, besides the Munkácsy grant, was the Julian Academy founded by Rodolphe Julian in 1863. From the second half of the 1880s right up to the 1930s, numerous Hungarian painters visited this academy. At the end of the nineteenth century, the Julian Academy was the most frequented free art school of Paris - and also in the whole of Europe.

28 Although its teaching methods differed very little from those of the École des Beaux-Arts and several teachers revised the students' work in both institutions, the students who attended the Julian later described it as a liberal school where the spirit of Modernism thrived. This modern spirit was sustained partly by the students themselves. It was the established custom at the Julian for the students who had been there for a long time to freely give advice to the newcomers Magyar-francia művészeti kapcsolatok a 19. században 75 ween Hungarian and French Art in the Nineteenth Century