Boros Judit szerk.: Barbizon francia és magyar ecsettel. Az európai tájfestészet mesterei (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 5. Szentendre, 2007.)
Boros Judit: Magyar–francia művészeti kapcsolatok a 19. században
legelésző tehenek című képe, amely a későbbi impresszionisták kezdő, az 1860-as évek második felében alkotott plein a/r-képeire emlékeztet, Paál látásmódjának egy, a barbizoninál modernebb fejlődési lehetőségét villantva fel./ Paál 1873-tól 1878 elejéig járt a fontainebleau-i erdőbe festeni. Általában a nyarakat töltötte ott - közben szinte folyamatosan fenntartotta párizsi műtermét -, de előfordult, hogy más vidéken is dolgozott, így 1877 nyarán St. Étienne-ben. 1878 tavaszán súlyos betegen szanatóriumba került, és 1879 májusában elhunyt. Temetését, miként Manet Baudelaire temetését, Deák-Ébner Lajos egy festményen örökítette meg. / A kiállításban egy Barbizon előtti, 1871-es képét {Fasor tehenekkel) és négy tipikus barbizoni tájképét láthatja a közönség. Az erdő, amelyet némi, Théodore Rousseau-ra emlékeztető romantikus pátosszal és mély empátiával ábrázolt - Miilet állítólag Paál „bámulatosan lelkes elmerüléséről" beszélt -, kifogyhatatlan motívumforrást jelentett számára. Első barbizoni éveiben sokszor ellenfényben, a lemenő nap rőt ragyogásával a háttérben festette az erdei ösvényeket. 1874 körül palettája kiszínesedett, kivilágosodott, majd utolsó éveiben újra elsötétült, ezúttal azonban a korábbinál sokkal drámaibb hangsúlyokkal. Festészete a 20. század első évtizedeiben vált igazán ismertté Magyarországon, ekkor viszont széles körben hatott azokra a tájképfestőkre, akik nem a modernebb nagybányai hagyományt követték./ Munkácsy Mihály 1873 őszén utazott ki Barbizonba. Három hetet töltött ott Paállal, akivel együtt jártak festeni a közeli erdőbe. Bár csak ez az egy 70 Barbizon francia és magyar ecsettel Barbizon - sous le pinceau des Français et des Hongrois j plein air par les futurs impressionnistes de la deuxième moitié des années 1860, éclaire une possibilité de développement plus moderne de la vision de Paál que le style barbizonien. / Paál, de 1873 au début de 1878, alla peindre dans la forêt de Fontainebleau. Il y passait en général l'été - tout en conservant presque continuellement son atelier parisien - mais il s'avéra qu'il travailla aussi dans d'autres régions, ainsi, à l'été 1877, à Saint-Etienne. Au printemps 1878, une grave maladie le conduisit au sanatorium et il mourut en mai 1879. Son enterrement, comme celui de Baudelaire par Manet, fut immortalisé sur la toile par Lajos Deák-Ébner. / Le public pourra voir dans l'exposition un tableau datant de 1871 antérieure Barbizon (Allée d'arbres avec vaches) et quatre paysages typiques de Barbizon. La forêt, qu'il représenta avec un certain pathos romantique digne d'un Théodore Rousseau et une profonde empathie - Millet aurait parlé de « l'âme [de Paál] s'abîmant dans la contemplation » - représentait une source inépuisable de motifs pour lui. Pendant ses preo mières années à Barbizon, il peignit très souvent à contre-jour les sentiers forestiers, avec le chatoiement roux du soleil couchant en arrière-plan. Vers 1874, sa palette s'enrichit en couleurs, s'éclaircit, puis s'obscurcit encore dans les dernières années, cette fois-ci toutefois avec des accents bien plus dramatiques que par le passé. Sa peinture dans les premières décennies du XX e siècle devint véritablement célèbre en Hongrie, de même qu'alors il influença dans un large cercle ces peintres paysagistes qui ne suivaient pas la tradition de Nagybánya plus moderne./ A l'automne 1873, Munkácsy se rendit à Barbizon. Il y passa trois semaines en compagnie de Paál avec qui il allait peindre dans la forêt toute proche. Quoique ce soit le seul séjour barbizonien qui soit documenté 14 , on peut supposer que Munkácsy s'y rendit plus d'une fois. Ses paysages peints autour Barbizon through French and Hungarian eyes Dutch artists Van Goyen, Ruisdale and Hobbema, who can be regarded as the forerunners of the Barbizon artists, as well as some paintings by Constable and Bonington, two British landscapists who exerted a direct influence on the development of nineteenth century plein air painting. In 1872, following his second trip to the Netherlands, he painted Cows Grazing under Trees, which shows resemblances with the early plein air work of future Impressionists executed in the second half of the 1860s. This composition allows us to ponder over the possibility of Paál's artistic development taking a different direction, one that was more progressive than that of the Barbizon school. / Paál regularly returned to the Fontainebleau forest to work there from 1873 until the beginning of 1878. He usually spent the summers there, keeping his Paris studio almost all along, although occasionally he also worked elsewhere, for example, in St. Etienne in the summer of 1877- In the spring of 1878 he fell ill and was taken to hospital. He died in May » 1879. Similarly to Baudelaire's funeral, which was depicted by Manet, Paál's burial was captured by Lajos Deák-Ébner./ Of the five compositions by Paál, which are shown to the visitors of the present exhibition, there is one pre-Barbizon painting done in 1871 {Alley with Cows, while the other four are typical examples of his Barbizon landscapes. He drew great inspiration from the bottomless treasure house of forest motifs, which he depicted with deep empathy (Millet is said to have described it as Paál's 'amazingly rapturous immersion'), as well as with a Romantic pathos reminiscent of Théodore Rousseau's. In his first years at Barbizon, he often painted forest paths against the violet radiance of the setting sun in the background. Roughly around 1874 his palette turned lighter and more colourful, but in his final years he returned to the darker
