Boros Judit szerk.: Barbizon francia és magyar ecsettel. Az európai tájfestészet mesterei (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 5. Szentendre, 2007.)

Boros Judit: Magyar–francia művészeti kapcsolatok a 19. században

vett annak eseményeiben, Madarász Viktor volt. Madarász 1856ban érkezett Párizsba, miután 1851-től előbb a bécsi Akadémián, majd Waldmüller szabadiskolájában tanult. Párizsban az Académie des Beaux-Arts' kurzusait és Léon Cogniet atelier-jét látogatta. Cogniet mellett mesterei közé tartozott Paul Delaroche és - áttételesen - Thomas Couture, vagyis a romantika és a neoklasszicizmus elemeinek vegyítéséből kialakított historizáló történelmi zsánerfestészetet létrehozó festők. Ez a juste milieu, vagyis a klasszikus kompozíciós sémák és a romantikus lendület „helyes", „mértéktartó" kombinálása, nagy karriert futott be a 19. század festészetében, mind a történelmi, mind a köznapi zsánerfestés terén, és a század festői termésének nagyobb hányadát adta. Madarász Párizsban festett első kompozíciói: Hunyadi László sira- n tása (1859), Zrínyi Ilona a vizsgálóbíró előtt (1860), Zách Felicián (1860), Zrínyi és Frangepán a bécsújhelyi börtönben (1863), a klaszszicizmus tiszta, áttekinthető kompozíciós elveit követik. Romantikussá „az érzés őszintesége és tragikus lendülete"

8 avatja e képeket, és éppen ez a választott képtárgyakból áradó hazafias érzés hívta fel Madarászra a zsűri - 1861-ben elnyerte a Salon egyik aranyérmét - és a kor egyik legjelentősebb kritikusának, Théophile Gautier-nak a figyelmét. Igaz, hogy Gautier már korábban, 1858-ban felfigyelt egy másik magyar festőre, az akkor Szentpéterváron élő Zichy Mihályra. Tőle származik Zichy sokat idézett jellemzéséből a „monstre de genie" (a zsenialitás monstruma) kifejezés. Madarász 1870-ig élt Párizsban, a hatvanas évek 64 Barbizon francia és magyar ecsettel Barbizon- sous le pinceau des Français et des Hongrois î В qu'il y présenta, L'atelier du Peintre.

s

) Le premier peintre hongrois à s'être installé pour un temps plus conséquent dans la capitale française et à avoir participé aux événements en tant que membre de plein droit de la vie artistique parisienne fut Viktor Madarász. Madarász arriva en 1856 à Paris, après avoir étudié, à partir de 1851, à l'Académie de Vienne puis à l'école privée de Waldmüller. A Paris, il fréquenta les cours de l'Académie des Beaux-Arts

6 et l'atelier de Léon Cogniet. Outre Cogniet, Paul Delaroche et - indirectement Thomas Couture firent partie de ses maîtres, c'est-à-dire les peintres qui avaient fondé la peinture de genre historique à partir de la fusion d'éléments romantiques et néo-classiques. Ce juste milieu, autrement dit l'association «juste », « modérée », entre les schemes de composition classique et l'élan romantique, eut une belle carrière dans la peinture du XIX

e siècle, tant dans le domaine de la peinture historique que dans celui de la peinture de genre, et fournit une très grande part de la création picturale du siècle. Les premières compositions peintes à Paris par Madarász - László Hunyadi au tombeau (1859), Ilona Zrínyi devant les juges (1860), Felicián Zách (1860), Zrínyi et Frangepán dans la prison de Bécsújhely (1863) - respectent les principes de composition simple, explicite, du classicisme. La « sincérité du sentiment et l'élan tragique»

7 élèvent ces tableaux dans la sphère du romantisme, et c'est justement cela, le sentiment patriotique déferlant des thèmes qu'il avait élus, qui éveilla l'attention du jury sur Madarász - il remporta en 1861 l'une des médailles d'or du Salon - ainsi que celle de l'un des plus importants critiques de l'époque, Théophile Gautier. Il est vrai que Gautier avait déjà plus tôt, en 1858, remarqué un autre peintre hongrois qui vivait alors à Saint-Pétersbourg, Mihály Zichy. C'est lui qui fut à l'origine de l'expression « monstre de génie » extraite du portrait tant through French and Hungarian eyes Courbet and, a little later, Edouard Manet, made an attempt to combine the two movements and redirect them towards reality. In this regard, the signboard made for Courbet's 1855 one-man exhibition entitled Le Réalisme, along with the most important work shown there, The Artist's Studio, should be considered emblematic.

6 / The first Hungarian painter to live in the French capital long enough to be able to fully participate in the events of the Paris art scene was Viktor Madarász. After studying first at the Vienna Academy (from 1851) and later at Waldmüller's free school, Madarász arrived in Paris in 1856. He attended the courses offered by the Académie des Beaux-Arts' and also visited Léon Cogniet's atelier. Besides Cogniet, his other masters were Paul Delaroche and - indirectly - Thomas Couture, i.e., the two painters who had created the art school of historicising genre painting by combining the elements of Romanticism and Neoclassicism. The resulting mix juste milieu, or the 'correct' and 'proportionate' combination of the о Classical compositional schemes and Romantic dynamism - had a successful run in the nineteenth century, both in genre painting and in historical genre painting, making up the greater proportion of the century's artistic yield. The first compositions that Madarász painted in Paris - Mourning for László Hunyadi (1859), Ilona Zrínyi before the Investigating judge (1860), Felicián Zách (1860), Zrínyi and Frangepán in the Wiener-Neustadt Prison (1863) - still followed the clear and comprehensible compositional principles of Classicism. What lends these compositions a decidedly Romantic quality is 'the authenticity and tragic power of the feelings',

8 and it was precisely this quality - a patriotic feeling that emanated from the subjects of the paintings - that impressed the jury (Madarász was awarded a gold medal at the 1861 Salon) and Théophile Gautier,