Boros Judit szerk.: Barbizon francia és magyar ecsettel. Az európai tájfestészet mesterei (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 5. Szentendre, 2007.)

Papp Katalin: „Az erdők fiai” A „táj felé törekvés” barbizoni megállója

Barbizonba. Gyakran megfordult a fontainebleau-i festők társaságában, de szigorúan véve nem is számítható barbizonistának. Corot a barbizoniak finom látását, az intim táj szépségeinek a megértését a francia festészet mélyen intellektuális, racionalista hagyományával párosította. Művészetében egyensúlyba kerül a finom líra és a szabatos gondolat. Jóllehet korai, lényegében klasszicizáló, itáliai tájrajzain túl már nem festett térkulisszákat, a szerkezetet, a képépítés logikáját azonban mindvégig tiszteletben tartotta. Finom festői meglátásai klasszikusan tiszta térértelmezéssel párosultak. „A természetre bíztam magam, teljesen egyedül, íme ennyi az egész" - írta 1871-ben egy rövid önéletrajzában; természetkövetése azonban eltér a naturalizmus természetértelmezésétől./ A Musée Municipal des Beaux-Arts de Pau számos mű kölcsönzésével támogatta a kiállítást, о ezek közül kiemelkedik Corot A fontainebleau-i erdő Apremont-nál című festménye. A kép jól példázza a jellegzetes corot-i tájat, amely a falevelek remegését, az ágak szelíd ringását és az „álmodó fák" sziluettjeit örökítette meg. „A nagy vonalak és a klasszikusok egy csöppet sem érdekelnek! Én az erdők fia vagyok'." - írta. Corot hosszú élete és gazdag tevékenysége több korszakot is átívelt anélkül, hogy meghatározóan formálta volna a kortársi művészetet. Szemléletére az 1825-ben megkezdett római tartózkodása volt döntő hatással. A párás színektől fátyolozott ragyogás és a világos tónus, a táj ábrázolásában jelentkező fenséges nyugalommal párosulva ekkor jelentkezett festészetében először. A szilárd testekkel-formákkal dolgozó ábrázolásmódot, melynél nagyon is tudatosan épülnek 56 Barbizon francia és magyar ecsettel Barbizon - sous le pinceau des Français et des Hongrois } B. la vogue médiévale des tableaux de paysans et des scènes du travail paysan des tableaux de saisons. Il réduisit consciemment son cercle thématique aux motifs de la vie paysanne. C'est la vérité qui ressort de son oeuvre, et non une nature révoltée, qui le fit révéler les injustices sociales./ Jean-Baptiste-Camille Corot (1796-1875) fut l'un des premiers à arriver à Barbizon. Il se retrouva souvent en compagnie des peintres de Fontainebleau, sans toutefois compter vraiment au sens strict parmi les artistes de Barbizon. A la tradition profondément rationaliste, intellectuelle de la peinture française, Corot joignit la vision délicate des peintres de Barbizon et leur compréhension des beautés intimes du paysage. Dans son œuvre, poésie raffinée et pensée concise atteignent un équilibre extraordinaire. Bien que très tôt il ne traitât plus les lieux comme des coulisses en-dehors de ses dessins de paysages classicisants à l'italienne, il tint néanmoins jusqu'à la fin en estime cette structure et cette logique de construction picturale. Ses paysages subtils s'alliaient à une interprétation classique et simple du lieu. « Je me suis fié à la nature, tout seul, voilà tout », écrivit-il en 1871 dans sa courte autobiographie ; mais son imitation de la nature s'écarte de l'interprétation du lieu naturaliste./ Le Musée Municipal des Beaux-Arts de Pau a appuyé cette exposition en lui prêtant bon nombre d'oeuvres desquelles se détache le tableau de Corot intitulé Fontainebleau - Aux gorges d'Apremont. Le tableau est un bon exemple du paysage typique de Corot qui immortalise le tremblement des feuilles, le doux bercement des arbres et les silhouettes des « arbres à rêves ». « Les grandes lignes, le classique, je m'en fous bien ! Je suis le fils des forêts, moi. » La longue vie et la riche activité de Corot traversèrent plusieurs époques, sans forger de façon déterminante l'art contemporain. Le séjour en Italie de 1825 avait eu une influence décisive sur sa vision du lizon through French and Hungarian eyes landscape was merely the stage on which the monotonous ritual of peasant life was played out. As the immortalizer of everyday chores, he carried on the medieval tradition of depicting peasants at work. He consciously restricted his themes to the basic motifs of peasant life. The expression of social injustice came not from his rebellious nature, but from the inner truth of his painting. / )ean-BaptisteCamille Corot (1796-1875) was one of the first to go to Barbizon. Although he spent a lot of time with the Fontainebleau painters, he could not truly be considered a Barbizon painter. Corot coupled the refined vision of the Barbizon painters and an understanding of the beauty of the intimate landscape with the deeply intellectual and rationalist tradition of French painting. A delicate lyricism and exact thought find an extraordinary balance in his art. He no longer painted stage-like spaces after his earlier essentially classicizing - Italian landscape drawings, but he nevo ertheless retained his respect for structure and the logic of how a painting is made. His delicate painter's perceptions were paired with a classically pure representation of space. '1 rely on nature and nature alone. That, I should say, is all,' he wrote in a brief autobiography in 1871- The way he followed nature, though, was different from naturalism's interpretation of nature. / The Musée Municipal des Beaux-Arts de Pau has supported the exhibition by lending several works, and the most outstanding is Corot's The Fontainebleau Forest - Aux gorges d'Apremont. The picture, which is a good example of a typical Corot landscape, has immortalized the tremor of the leaves, the gentle swaying of the branches and the silhouettes of the 'dreaming trees'. 'I don't care at all about the big lines and the classics. I'm a son of the forest,' he wrote. Corot's long