Boros Judit szerk.: Barbizon francia és magyar ecsettel. Az európai tájfestészet mesterei (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 5. Szentendre, 2007.)
Tanulmányok - Catherine Horel: Franciaország és Magyarország a 19–20. század fordulóján: csodálat és értetlenség
iránt táplált önzetlen szeretetről, noha Gonnard kissé naivan örökíti meg a két nemzet baráti viszonyát: „Nekünk, franciáknak elemi érdekünk, hogy kövessük mindazokat a változásokat, amelyeket a gazdasági fejlődés okoz a valaha oly hőn szeretett magyarok gondolkodásmódjában és viselkedésében (...). Nekünk kell észrevennünk ezt, nekünk kell figyelmeztetnünk őket és siettetnünk a pillanatot, amikor a hármas szövetségnek a porosz király javát szolgáló kiszolgálása helyett a nyugathoz csatlakozhatnak, hogy megakadályozzák Németország egyeduralmi törekvéseit." 12 / André Duboscq sokkal józanabbul elemzi a francia-magyar kapcsolatokat; mindenekelőtt megállapítja, nem feltétlenül mond ellent egymásnak, hogy Magyarország kulturálisan Franciaországhoz van közel, politikailag azonban a központi hatalmakhoz és általában a germán világhoz. E jelenséget azzal magyarázza, hogy egy nemzetállamként nemrégiben alapított államalakulatnak, mely egyszerre keresi a technikai tökéletesség és a kulturális kiválóság mintáit, szüksége van a bevált modernizmus mintáira. Magyarország az előbbit a német segítségben véli megtalálni, az utóbbit Franciaországban, különösen Párizsban, ahol nagyon sok magyar művész és író él. / Duboscq ezután visszatér a kapcsolatok történetéhez, és megállapítja, hogy a két ország közeledését sokszor az Ausztria iránti gyűlölet vezérli; a magyarok szövetségest keresnek a küzdelemhez, a franciák pedig örömmel fogadnak mindent, ami árthat Ausztriának. 1848-ban még ez a geopolitikai kiindulópont, és a magyarok nem értik, hogy Franciaország ez esetben az európai naïveté, perpétue le cliché des affinités entre les deux nations: «Nous avons le plus grand intérêt à suivre, nous Français, les modifications que l'évolution économique peut produire dans la façon de penser et d'agir de ces Magyars, pour qui nous ressentions jadis de si vives sympathies (...). À nous de le voir aussi, de savoir le leur dire, et de hâter le moment où, au lieu d'étayer au profit du roi de Prusse des Triplices lézardées, ils s'associeront aux efforts de l'Occident pour limiter les prétentions de la Germania à l'hégémonie^ 2 .} André Duboscq se montre beaucoup plus lucide dans l'analyse qu'il propose des relations franco-hongroises et commence par remarquer qu'il n'y a rien de forcément incohérent dans une attitude qui consiste à être proche culturellement de la France tout en étant lié politiquement aux puissances centrales et au monde germanique en général. Il l'explique par le besoin de modernité éprouvé par un État nation de fondation récente, qui cherche à la fois des modèles d'excellence technique et de rayonnement culturel. La Hongrie croit trouver les premiers dans l'apport germanique et les seconds en France et surtout à Paris où ses artistes et écrivains sont nombreux à séjourner. / Duboscq revient ensuite sur l'histoire de ces relations et indique que bien souvent, le rapprochement de l'un vers l'autre est conditionné par l'hostilité à l'Autriche ; Les Hongrois ont besoin de trouver des partenaires dans leur lutte, et la France voit avec un certain plaisir tout ce qui peut nuire à l'Autriche. On est encore sur cette base géopolitique en 1848 et les Hongrois ne comprennent pas que la France choisisse alors de préserver l'équilibre européen : l'Autriche, puis l'Autriche-Hongrie est devenue le nécessaire tampon resolutely German turn taken by the Habsburg monarchy and the exacerbation of national tensions, the university professor René Gonnard still wants to believe in a possible change of Hungarian allegiances. It is interesting to observe that French enthusiasts of Hungary - some of them even diplomats - as well as Hungarian Francophiles, kept this hope alive in the years between the wars, even as the opposing political camps became all the more clearly defined. From their point of view, it was a question of combating German influence and not of a disinterested and precipitous love for Hungary - although Gonnard somewhat naively perpetuates the cliché of affinities between the two nations. 'We have the largest interest, we French, in following the changes that economic development can produce in the ways of thinking and acting of the Magyars, for whom we still retain such vivid sympathies ... And it is also our duty to see it, and to be able to tell it to them, and to hasten the moment when, instead of propping up the profits of the king of Prussia and the cracking Triple Alliance, they will associate their efforts with the West, to limit Germania's pretensions to hegemony.' 12 } André Duboscq is far more lucid in his analysis of Franco-Hungarian relations. He begins with the observation that there is nothing necessarily incoherent about an attitude which is culturally close to France, while politically tied to the Central Powers and the German-speaking world in general. He attributes this to a need for modernity on the part of a newly founded nation-state, in search of models not only of technical excellence, but also of cultural radiance. Hungary Franciaország és Magyarország a 19-20. század fordulóján: csodálat és értetlenség La France et la Hongrie au tournant du xx e siècle: fascination et incompréhension J France and Hungary at the Turn of the Twentieth Century: Fascination and Misunderstanding
