Boros Judit szerk.: Barbizon francia és magyar ecsettel. Az európai tájfestészet mesterei (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 5. Szentendre, 2007.)
Tanulmányok - Catherine Horel: Franciaország és Magyarország a 19–20. század fordulóján: csodálat és értetlenség
Franciaország és Magyarország a 19-20. század fordulóján: csodálat és értetlenség La France et la Hongrie au tournant du xx e siècle: fascination et incompréhension France and Hungary at the Turn of the Twentieth Century: Fascination and Misunderstanding Catherine Horel A franciák forradalmi unokatestvérüknek tartják a magyarokat, és e közeledésben bizonyára szerepet játszik az 1848-as forradalom iránti szimpátia és a magyar emigránsok nagyjaival ápolt kapcsolat is. 1 Charles-Louis Chassin példával illusztrálja ezt a gondolko dásmódot Magyarországról szóló könyve előszavában: „Amikor 1848-ban Magyarország lerázta a Habsburgok igáját és kikiáltotta függetlenségét, Nyugat-Európa odapillantott a Duna túlpartjáról, és nem értett semmit. Maga Franciaország sem igen törődött a hamvaiból feltámadt keleti nemzettel. A magyar szabadság diadalában nem ismerte fel a par excellence francia ügynek számító Forradalom diadalát. Nem • ismerte fel testvéreként, messze, az egyeduralkodók Oroszországának kapujában, Ázsia határainál, az iszlám szorításában, a múlt e kivénhedt lenyomatának, ennek az osztrák monarchiának nevezett erkölcstelen zűrzavarnak a közepén. így két nagyhatalom lerohanta és eltiporta az újszülött köztársaságot." 2 } Ám egyes szerzők már jóval a forradalom előtt felfigyeltek a magyarok olyan jellemvonásaira, amelyek hasonlítanak a francia szellem bizonyos tulajdonságaira. A magyar hazafiasság, sőt sovinizmus már 1870-től megérinti a franciákat, de Magyarország iránti lelkesedésükben az őszinte érdeklődés helyett inkább a németellenesség dominál. A szerzők többségét a bosszú gondolata mozgatja, és a következő szillogizmust találják ki: „gyűlöljük a németeket, a magyarok is gyűlölik Les Françails voient dans les Hongrois une sorte de cousinage révolutionnaire, la sympathie qu'ils ont éprouvée pour le combat de 1848 et les liens noués avec les personnalités de l'émigration hongroise jouent pour beaucoup dans ce rapprochement. 1 Charles-Louis Chassin, dans la préface de son livre sur la Hongrie, donne un exemple de cette construction mentale : « Lorsqu'en 1848, la Hongrie secoua la suzeraineté des Habsbourgs et proclama son indépendance, l'Europe occidentale regarda du côté du Danube et ne comprit pas. La France ellemême s'inquiéta fort peu de cette nation qui ressuscitait à l'Orient. Elle ne sut point voir dans le triomphe de la liberté hongroise le triomphe de la Révolution, qui est la cause française par excellence. Elle ne reconnut pas une soeur, là-bas, aux portes de la Russie des autocrates, sur la frontières de l'Asie, endormie dans l'islamisme, au milieu même de ce vieux reste du passé, de cet immoral amalgame, que l'on nomme la monarchie autrichienne. Deux empires se ruèrent donc sur une république naissante et l'écrasèrent» 2 . } Mais bien avant la révolution, les auteurs notaient déjà chez les Magyars des traits qui leur semblaient proches de certaines caractéristiques de l'esprit français. Le patriotisme, voire le chauvinisme magyar, parle aux Français de l'après 1870 et l'on commence à voir dans leur attirance pour la Hongrie non pas tant un intérêt sincère qu'une motivation anti-germanique. La plupart des auteurs sont mus par le revanchisme et élaborent le syllogisme suivant : «nous The French see in Hungarians a kind of revolutionary kinship: the sympathy they felt for Hungary in the fighting of 1848, and the ties forged with personalities of the Hungarian émigré community in France, did much to cement this sense of likeness.' Charles-Louis Chassin, in the preface to his book on Hungary, provides an example of this mental construct: 'When, in 1848, Hungary threw off the suzerainty of the Habsburgs and proclaimed its independence, Western Europe watched from the other side of the Danube and failed to comprehend. France itself was largely unconcerned with this nation of the Jf East. It did not see in the triumph of Hungarian liberty the triumph of the Revolution, which is the great cause of the French. It did not recognize a sister at the gates of autocratic Russia, on the borders of Asia, asleep in Islamism, in the very centre of that relic of the past, that immoral amalgam known as the Austrian monarchy. Two empires thus charged at a single nascent republic and crushed it.' 2 / But long before the revolution of 1848, French authors already saw traits in the Magyars which appeared to them as similar to certain characteristics of the French spirit. Patriotism, or Hungarian chauvinism, spoke to the French of the years after 1870, and one begins to see in their attraction to Hungary not so much a sincere interest as an anti-German motivation. Most commentators of this period are driven by revanchism, and elaborate the following syllogism: Franciaország és Magyarország a 19-20. század fordulóján: csodálat és értetlenség La France et la Hongrie au tournant du xx* siècle: fascination et incompréhension } France and Hungary at the Turn of the Twentieth Century: Fascination and Misunderstanding
