Boros Judit szerk.: Barbizon francia és magyar ecsettel. Az európai tájfestészet mesterei (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 5. Szentendre, 2007.)

Bodonyi Emőke–Verba Andrea: Barbizontól Szentendréig. Szentendrei művészek Barbizonban, 1923–1925

múlandóság-képnek nevezi.

8

' Paizs Goebel az eredetileg frontális beállítást kicsit elforgatta. Festményén a két arcon tükröződő, közös élmény adta figyelem azonban a pillanatnak azt a szemlélődő állapotszerűségét sugallja, amely egyébként Marées árkádiai kompozícióinak sajátja. / Végezetül érdemes kitérni a francia tanulmányút hazai utóéletére. Annak ellenére, hogy Paizs Goebel alig másfél évet töltött Párizsban és Barbizonban, életművének ez a rövid alkotói periódusa is meghatározó jelentőségű. Nagy valószínűséggel 1925 decemberéig maradt Franciaországban, az ősz folyamán azonban már két budapesti kiállításon is jelentős anyaggal szerepelt. Az Ernst Múzeum 1925 szeptemberében nyíló XXXVI. Csoportkiállításán szénrajzait és borongós hangulatú tájképeit láthatták az érdeklődők.

84 Elek Artúr, a korszak neves kritikusa, a Nyugatban hívta fel a figyelmet a fiatal festő legfrissebb munkáira: „Goebel Jenő azonban ezen a kiállításon az igazi eljövendő ember. Benne valami megragadóan eredeti készül kinyílásra. (...) Paris külvárosának részletei, a banlieu jellegzetes pontjai, Barbizon jelennek meg rajzain, amelyek akár szénnel, akár tussal készültek, mindenképpen festői alkotások. Mindenikben áhított, izzott lelkesedés lüktet. Olyan művész ez, aki félerővel semmit sem csinál, hanem minden feladatának egész valóját odaadja. Vele bizonyosan lesz még találkozásunk."*

5 Nem sokkal később a KÉVE november végén nyíló Nemzeti Szalon-beli kiállításán Paizs Goebel 23 alkotásból álló kollekciója Fontainebleau, Barbizon, Alfortville, Charenton mellett Párizsba kalauzolja a tárlat Czimra et Albert Varga, met le spectateur aux prises directes avec la solitude angoissante qui échoit à la condition d'artiste, à travers l'autoportrait en pied du peintre s'enveloppant frileusement dans ses vêtements. Toujours dans ce type de composition caractéristique des amis artistes, Le Double portrait (c. 1925) - représentant Albert Varga avec l'artiste

82 - révèle une parenté avec le tableau de Hans von Marées, Autoportrait avec le peintre Lenbach (1863). Dans son analyse de cette série d'oeuvres du XIX

e siècle, Werner Hofmann a jugé le double portrait de Marées représentant ses amis artistes à côté des propres portraits de son visage accompagné d'un masque, ou plutôt d'une figure de la mort, comme la plus énigmatique des images fugitives

83

. Paizs Goebel a quelque peu modifié le plan à l'origine frontal. Dans sa peinture, l'attention donnée à l'expérience commune qui se reflète sur les deux visages, suggère toutefois cette contemplation du moment, qui est par ailleurs le propre des compositions arcadiennes de Marées./ A titre de conclusion, il est intéressant de revenir sur le dénouement о hongrois du voyage d'études en France. Bien que Paizs Goebel eût à peine passé un an et demi à Paris et à Barbizon, cette courte période créatrice de sa vie artistique eut une signification déterminante. Il resta selon toute probabilité jusqu'en décembre 1925 à Paris, mais au cours de l'automne figura déjà dans deux expositions budapestoises avec un fonds significatif. En septembre 1925, les curieux purent voir des paysages à l'humeur sombre et des dessins au fusain dans l'Exposition collective XXXVI ouverte en septembre 1925 au Musée Ernst

84

. Artúr Elek, le célèbre critique de l'époque, attira l'attention sur les récents travaux du jeune peintre dans la revue Nyugat : « Mais c'est Jenő Goebel qui est la véritable promesse de cette exposition. Ily a en lui quelque chose de passionnément original sur le point d'éclore. [...] Les détails de la périphérie parisienne, les points caractéristiques de la banevokes the contemplative quality of the moment, which is characteristic of Marées' Arcadian compositions. / Finally, it is worth mentioning what happened in Hungary after the French studytour. Despite the fact that Paizs Goebel spent only one and a half years in Paris and Barbizon, this short creative period is of great importance to his works. Most probably he stayed in France until December 1925, but during the autumn he had exhibited a considerable amount of material at two exhibitions in Budapest. His charcoal drawings and melancholic landscapes were exhibited at the XXXVIth Group Exhibition at the Ernst Museum, which opened in September 1925.

84 Artúr Elek, a famous critic of the period, praised the painter's latest works in Nyugat: 'Jenő Goebel, however, is the real future man at this exhibition. Something truly original is about to blossom in him. ... Parts of the Parisian suburbs, characteristic parts of the banlieu, and Barbizon appear in his drawings, which, whether in charcoal or in Indian ink, are by all means о artistic creations. Reverent, glowing enthusiasm pulses through each of them. He is the kind of artist who does nothing half-heartedly but gives his whole being to every thing he does. We will certainly meet him again.'

85 Not much later, at the KÉVE exhibition at the National Salon, which opened at the end of November, Paizs Goebel's 23-piece collection takes the visitors to Fontainebleau, Barbizon, Alfortville, Charenton and Paris.

86 Before returning home he was visited in his studio by the chairman of the Society of Barbizon Artists, who gave him the society's membership card as an acknowledgement of his work.

87 Owing not only to Paris but also to Goebel's success at home, which was growing no doubt because of the autumn exhibitions in Budapest, Aladár Székely, the most famous photographer of the period, took some Barbizontól Szentendréig. Szentendrei művészek Barbizonban, 1923-1925 105 De Barbizon à Szentendre - Les artistes de Szentendre à Barbizon, 1923-1925 } From Barbizon to Szentendre - Artists from Szentendre in Barbizon, 1923 - 1925