Mazányi Judit szerk.: XX. századi magyar művészet – Szentendréről nézve (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 1. Szentendre, 2003.)
Mazányi Judit: Bevezető. Egy kiállítás előtörténete. A kiállítás és a katalógus
A KIÁLLÍTÁS ES A KATALÓGUS A szentendrei művészet nem koherens fogalom, tekintettel arra, hogy Szentendrén a klasszikus értelemben nem jött létre egységes művészeti iskola. Maga a fogalom mást jelentett a Szentendrei Festők Társasága tagjainak, mást a 40-es és megint mást a 60-as években idetelepülő, vagy a most itt élő művészeknek csakúgy, mint az idelátogató turistáknak, a művek gyűjtőinek, vagy a művészettörténészeknek. A valóság és megítélés egymásra rakódó rétegeinek kavalkádjából csak több éves alapos feltáró munkát igénylő, a dokumentumokra alapozott időszaki, történeti kiállítások, illetve az értékelések kritikai elemzésének tükrében születhet meg egy-egy ideig8 óráig hitelesnek tekinthető, árnyalt összkép. Most a kiállítás anyagának kiválasztásakor nem ennek megrajzolására törekedtünk. Kíváncsian szerveztük meg egy eredetileg más funkciójú épület és gyűjteményünk találkozását, amelynek jövőre vonatkozó tanulságait majd hasznosítani tudjuk. Mégis, a raktárakban elfogulatlanul nézelődve, válogatva, a művek párbeszédéből lassan, szinte kényszerítő erővel állt össze a XX. századi magyar művészet egy lehetséges olvasata, mely történetileg hitelesíthető összefüggésekről éppúgy vall, mint véletlenszerű egybecsengésekről. A festményekben, szobrokban megnyilatkozó, sokszor különböző indíttatású, de rokon eredményeket teremtő szemléletek felmutatása nemcsak a szokásos csoportosítások kereteit feszítette szét, de időnként a kronológiát is maga alá gyűrte, és a névsorolvasás kényszerét is elpárologtatta. Az alkotásokból kibontakozó összképben számunkra természetesen Szentendre legfontosabb értéke is megnyilvánul: a művészi személyiség integritásának megőrzését segítő és a művészi szabadságot támogató légköre. A katalógus tanulmányai bő jegyzetanyag kíséretében nem egy kérdést nyitva hagyva és a további kutatások körébe utalva vázlatos áttekintést kívánnak adni a szentendrei művészet történeti folyamatairól. A periodizáció kérdése is számottevő problémát vet fel. A város művészeti életében zajló folyamatok fordulói vajon mennyire esnek egybe a magyar történelem, illetve a magyar művészet határpontjaival? Végül is nem egységes nézőpontot alkalmaztunk, az évszámokat a köröttük sűrűsödő változások szimbolikus értékű határköveként fogtuk fel. Az összefüggő történet indulása egyértelműen 1921 -re, az első művésztelepalapítási kísérlet ötletével ideérkező Boromisza Tibor letelepedéséhez köthető. Az 1926-tól 1934-ig terjedő időszak a művésztelep alapításának és fennmaradásért folytatott küzdelemnek a korszaka, a háttérben a novecentonak a hivatalos kultúrpolitika által irányadó szemléletté emelésével. 1935 azon túl, hogy a Szentendrei Festők Társaságának titkárává választják Jeges Ernőt, Vajda Lajos és Korniss Dezső városban való megjelenésének éve is, és véletlenszerűen egybeesik a magyar művészeten belüli expresszívebb előadásmód szélesebb körű felbukkanásával. 1945 és 1949 között zajlik le a ún. régi művésztelep tagságának átstrukturálódása, azonban a Szentendrei Festők Társasága működésének teljes megszűnése csak 1951-re tehető. Ugyancsak ebben az évben a Ferenczy Károly Múzeum megalapításával kezdődik a szentendrei művészet önképének a kialakulása. Az 1969 és 1972 közötti időszak hatalmas változásokat hozott: a régi művésztelep lebontásával és újjáépítésével, az új művésztelep átadásával, valamint az 1972-ben induló Vajda Lajos Stúdió alapítóinak 1968-as megjelenésével jelentősen módosul a városban alkotók tábora. Ekkor indul az a kismúzeumi rendszer is, amely az elkövetkezendő több mint tíz éven át épül ki. Mindezek hátterében ott van az Iparterv generáció fellépése, majd hivatalos elismerésének folyamata. Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy ez a periódus a MűvészetMalom megnyitásának éve, 1999 táján záródik le. A tanulmányok megközelítési módját jelentősen befolyásolta, hogy művészettörténetünkön belül mennyire dolgoztak fel egy-egy korszakot. Az első periódus eseményeinek és stiláris folyamatainak kutatásában az utóbbi években jelentős előrehaladás történt éppen az itt szereplő tanulmány szerzője által, így most ezek az újabb eredmények kerültek összefoglalásra. A második periódus szakirodalmi feldolgozottsága a legbővebb, így itt a Szentendrén megjelenő művészi szemléletmódok összevetésére és itt-ott kisebb hangsúlymódosításokra tehettünk kísérletet. A következő időszak talán a legfeltáratlanabb, ezért itt számos alapkutatásra lesz még szükség. Ilyen alapkutatás jellegű a szentendrei művész identitásának és a szentendrei művészet fogalmának változásait nyomon követő, most megjelenő tanulmány. Az utolsó periódus tanulmányírója korábbi összefoglalójához csatlakozva elsősorban az utóbbi tíz év eseményeit vette számba. A tekintélyes mennyiségű reflexió ellenére az események közelsége miatt azonban ennek az időszaknak átfogó elemzése még várat magára. Jegyzetek 'V.o.: Csiffáry Gabriella: Adalékok az állandó kiállítások történetéhez. L: Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből, (szerk.: Lóska Lajos) Szentendre, 1990. 211-232. pp. 2 Képviselőtestületi jegyzőkönyvek, 1930. március 7. in.: Egy évszázad krónikája, Szentendre, 1900-1999; szerk.: Sin Edit, Szentendre, 2000.; 91. p.
