Mazányi Judit szerk.: XX. századi magyar művészet – Szentendréről nézve (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 1. Szentendre, 2003.)
Mazányi Judit: Bevezető. Egy kiállítás előtörténete. A kiállítás és a katalógus
család (múzeuma megnyílt 1972-ben), Kovács Margit (múzeuma megnyílt 1973-ban), Czóbel Béla és Módok Mária (a múzeum megnyílt 1975-ben), Barcsay Jenő (a múzeum megnyílt 1978-ban), Kerényi Jenő (a múzeum megnyílt 1978-ban), Kmetty János (a múzeum megnyílt 1981-ben), Anna Margit és Ámos Imre (a múzeum megnyílt 1984-ben), Vajda Lajos (a múzeum megnyílt 1986-ban), llosvai Varga István, továbbá Miháltz Pál hagyatéka vagy jelentősebb terjedelmű kollekciója. 1 Közülük a két utóbbi már emlékmúzeumot sem kaphatott a 80-as évek romló gazdasági feltételeinek következtében. Említésre méltó szitanyomat-anyaggal gazdagítja folyamatosan a múzeumot (s folyamatosságát tekintve elég egyedülálló együttessel) az 1980-tól először a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár, majd később a Ferenczy Múzeum égisze alatt működő Szentendrei Grafikai Műhely. A művek gyűjtése az alapítás óta rendzseres. Míg azonban korábban jelentős, saját anyagi források álltak rendelkezésre a gyűjtemény fejlesztésére, addig ma gyakorlatilag a különböző pályázati utakon elnyerhető összegekből csak jóval lassabban tudjuk az anyagot gazdagítani. Mindent - a hiányosságokat, aránytalanságokat, a színvonalbeli ingadozásokat is - egybevetve, a Ferenczy Múzeum képzőművészeti anyaga vidéki viszonylatban az ország egyik legjelentősebb, XX. századot átfogó gyűjteményévé fejlődött. A műtárgyak ajándékozás és vétel útján kerültek a múzeumba. A művészekkel, az örökösökkel olyan különböző szerződések születtek - néha az elhelyezésre vonatkoztatva is -, amelyek a korszerű igényekhez való alkalmazkodás tekintetében erősen megkötik a múzeum vezetésének a kezét Megjegyzendő, hogy Kovács Margitnak és Kerényi Jenőnek semmi köze nem volt a városhoz. Míg azonban a Kovács Margit-anyag könnyű befogadhatósága következtében az ország egyik leglátogatottabb múzeuma lett és így beépült a városka turisztikai látványosságai közé, addig a Kerényi anyag - talán elhelyezése következtében is - nem futott be hasonló pályát. A Ferenczy anyag szentendrei elhelyezését indokolta, hogy Károly néhány évig itt lakott a városban, és gyermekei, Béni és Noémi itt születtek. A három gyűjtemény művészei azonban nem kapcsolódtak szervesen a városka már a 20-as évektől egyre pezsgőbb művészeti életébe. 1951 előtt nem volt múzeumi kiállítóhely Szentendrén. 1925-ben ugyan már formálisan megalakult a szentendrei városi múzeum és levéltár, de önálló épület híján funkcióját nem tudta betölteni, és csak a római kori feltárásokat követően fogalmazódott meg újfent egy önálló, helyi múzeum felállításnak szándéka. 2 Egy állandó festészeti kiállítás ötlete szintén igen korán, már 1929-ben felvetődött, de nem valósulhatott meg. így a városhoz kötődő művészek fővárosi és országos kiállításokon, vagy művészcsoportosulások bemutatóin, esetleg egyéni műteremtárlatokon mutatták be alkotásaikat, elsősorban Budapesten, s csak egy-egy alkalmi kiállítás nyílhatott a szentendrei városháza dísztermében. A Ferenczy Múzeum felállítása után, már az 50-es évektől Szentendrén is rendszeresen rendeztek az itt élő művészek munkáiból egyéni és csoportos tárlatokat. Valószínű, ezek a bemutatók inspirálták a művészeket újfent s újfent arra, hogy a szentendrei művészetet egy átfogó állandó kiállítás keretében mutassák be az egykori szerb iskola (ma a Ferenczy Múzeum főépületének régi szárnya) termeiben. A megvalósulás felé haladó törekvést akadályozta meg a Ferenczy gyűjtemény ebben az épületben történő elhelyezése. A szentendrei művészet történetét bemutató múzeum gondolata a 60-as években ismét felmerült az itt élő művészekben. Nyilván még erősebb lett a nyomás a kultúrpolitikusokon, amikor 1969-ben létrehozták a városban az ún. új művésztelepet. A 70-es évek legelején Makovecz Imre készített - saját bevallása szerint - egy kifli formájú múzeumra vázlattervet a Du- 7 na parton lévő parkoló területére. A terv megvalósulása kultúrpolitikai színezetű, személyes torzsalkodásoknak esett áldozatul. Valószínűleg a modern művészetnek elkötelezett művészek kemény érdekérvényesítésének eredményeként nyílt meg szintén a múzeum felügyelete alá rendelve 1977-ben a Szentendrei Képtár. A szentendrei művészet történetét bemutató állandó kiállítás itt sem valósulhatott meg. A képtár kiállító területe egyébként már a 80-as évek végén szűkösnek bizonyult volna a szentendrei művészet teljes spektrumának átfogására. E kiállítótér iránti különböző, egymásnak sokszor ellentmondó igények (a PMMI legnagyobb muzeológiai kiállító tere, műcsarnok-szerűén működő képzőművészeti bemutatóhely, művészettörténeti leg megalapozott kiállítások színtere) máskülönben is kissé bizonytalanná teszik státuszát. E helyzet ösztönözhette a művészeket arra, hogy a város egykori, romokban álló fűrészmalmát szemeljék ki az áttekintő kiállítás helyszínéül. Az 1998-ban részlegesen felavatott és 1999-ben rendszeres működését megkezdő, a város tulajdonában lévő MüvészetMalom rekonstrukciója azonban anyagi források hiányában megakadt, az eredeti funkció pedig a városi elképzelések szerint átstrukturálódott: ma félig helyreállított részét Teátrumként hasznosítják, csak az alapterület kisebb részében vannak időszaki képzőművészeti kiállítások. Tehát az óhajtott állandó történeti áttekintés itt sem jött létre, és az épület jelenlegi állapotában, valamint az intézmény most működtetett, átmeneti szervezeti felépítésében erre alkalmatlan is. Visszatérve a múzeum helyzetére, napi gyakorlatunkból megállapítható, hogy a városban elszórtan található - egyébként rendkívül hangulatos helyszíneken lévő - kismúzeumok és a különböző telephelyek rendkívül nehézkessé teszik a működtetést. Biztos, hogy az épületek és kiállítások számos, a XXI. században már elvárható követelménynek sem gazdaságossági, sem közművelődési, sem műtárgyvédelmi szempontból hosszabb távon jelenlegi állapotukban nem fognak megfelelni. A jelenleg álló kismúzeumi kiállítások tartalmi megújítása ugyan nem lehetetlen, de a raktári anyag nem mindenhol kínál új szempontú áttekintésre alkalmat. Megoldást csak a különböző szempontok összeegyeztetéséből kialakított új helyzet hozhat.
