Mazányi Judit szerk.: XX. századi magyar művészet – Szentendréről nézve (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 1. Szentendre, 2003.)

Mazányi Judit: Bevezető. Egy kiállítás előtörténete. A kiállítás és a katalógus

Mazányi Judit BEVEZETŐ 6 EGY KIÁLLÍTÁS ELŐTÖRTÉNETE „Mindezek után, egyedül művészettörténészi ismeretanyagomra és lelkiismeretemre hallgatva úgy gondolom", - írja 1991-ben a szentendrei művészeti múzeumok kialakulásáról és jövőjéről szóló szakfelügyelői véleményében Horváth György, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgató-helyettese - „a teljes átgondolásra és átstrukturálásra kell javaslatot tennem, ...hogy...egy komoly, szakszerű múzeumépületet lehessen létesíteni. ..Ágy megszülethet az a szentendrei múzeum, ami hiányzik, s aminek létesítése dokumentálhatóan régi és indokolt közóhaj." Az 1991-es szakvélemény annak kapcsán született, hogy a múzeum művészettörténészei világosan látták, a kiemelkedő és jelentős alkotók életművét bemutató, ámde több esetben szakmai kényszerből tetemes számú kölcsönzött anyaggal is kiegészített kismúzeumi kiállítások messze nem fedik le a Szentendréhez köthető művészet sokszínűségét, ugyanakkor raktárak porosodó polcaira kényszerítik a gyűjtemény nem egy fontos darabját. A javaslat azóta is jámbor óhaj maradt. S hogy e közóhajnak már története van, az sokban köszönhető az elmúlt évszázadnak a szerves fejlődést megannyiszor, még csírájában elmetsző magyar történelmi irányváltoztatásoknak s az azok hálójában vergődő kultúrpolitikának. A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága központi épületének, a Ferenczy Múzeumnak az egykori tulajdonos szerb egyház számára legkésőbb 2011-ig történő visszaadásának ténye újfent rákényszeríti szakmánkat a lehetséges és szakmailag indokolható megoldások keresésére. Ezért vetődött fel bennünk az a gondolat, hogy a Szentendréhez erősebb vagy gyengébb szálakkal kötődő művészek kizárólag múzeumunk tulajdonában lévő műveiből átfogó kiállítást rendezzünk. Annak érdekében, hogy indokoljuk egy összefüggő kiállítás megteremtésének szándékát, rövid áttekintést kell nyújtanunk az anyag létrejöttéről, állapotáról és az iránta táplált elvárások történetéről. A szentendrei Ferenczy Múzeum Képzőművészeti Osztálya, mint megyei osztály a XX. századi szentendrei vonatkozású anyag tekintetében országos gyűjtőkörrel rendelkezik. Ma közel 9000 műtárgyat őriz. Az anyag zömét a XX. századi magyar festmények, grafikák, kisebb részben szobrok és iparművészeti alkotások, valamint néhány XIX századi festmény és pár korábbi, XVIII. és XIX. századi grafika adják. A művek alkotói főként a Szentendrén szervezett keretekben vagy informális csoportokban dolgozó, illetve vendégként ide látogató művészek közül kerültek ki, és csak elvétve találunk közöttük a megye más területein is tevékenykedő művészeket. Magyarázatul szolgálhat, hogy a megye képzőművészeti és iparművészeti anyagát több más helyen is őrzik illetve gyűjtik: Zebegényben, Vácon, Tápiószelén, Verőcén, Gödöllőn. A régebbi korok művészeti emlékeit főként a történeti vagy a régészeti gyűjteményekben találhatjuk meg. A szentendrei képzőművészeti gyűjtemény viszonylag új keletű. Az általános muzeológiai gyűjtőkörrel felruházott Ferenczy Károly Múzeum 1951-es megalapításával indult a gyűjteményezés. Az első darabok az államosítás kapcsán kerültek be. Ezzel párhuzamosan indult az 1926-tól a városban letelepedő, un. Régi Művésztelep alapítói alkotásainak szórványos gyűjtése. A szocialista kultúrpolitika aktuális decentralizációs törekvései eredményeképpen 1968-ban hozták létre a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságát, mely 1972-ben Budapestről költözött ki Szentendrére. A hatvanas évektől a nyolcvanas évek végéig érvényesült a magyar szocialista kultúrpolitikában - igaz az idő előrehaladtával egyre nagyvonalúbban kezelt - ún. három T (támogatás-tűrés-tiltás) elv. A hatalom - sokszor bornírt játszmák keretében - gondoskodott arról, hogy a magyar, a nyugateurópai és az amerikai kortárs művészetben felvetett, aktuális vizuális problémák hullámhosszán gondolkodó honi művészeink csak korlátozott és korlátolt nyilvánossághoz juthassanak. Ennek, valamint az örökös maradékelvű kulturális támogatásnak lett a következménye, hogy nem jött létre egy 1945 utáni modern magyar művészetet bemutató, mértékadó, átfogó kiállítás vagy egy ezzel foglalkozó múzeum. Helyette elindult annak a kismúzeumi rendszernek a kiépítése, mely - különböző különalkuk során válogatva a művészek között, feltehetően a művészek szándékos megosztására is törekedve - az országban széjjelszórt jelentős életműveket, hagyatékokat. Jóllehet sok város jutott így kitűnő műalkotásokhoz, az áttekintés hiányát ez nem pótolta. Szentendre célállomásává vált ezeknek a törekvéseknek, így került a Ferenczy Múzeum gondozásába a Ferenczy