Mazányi Judit szerk.: XX. századi magyar művészet – Szentendréről nézve (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 1. Szentendre, 2003.)

Mazányi Judit: Kisvárosi mikrokozmosz 1935–1949 (Művészeti szemléletmódok történeti és stiláris összefüggésekben)

együtt tölti a nyarat a pismányi Haluskai tanyán.

35 Vajda 1935 őszén ismerkedik meg leendő feleségével, Richter Júliával, aki szintén festőnek készül. Kitűnő kompozíciós érzéke már korai műveiben is megmutatkozik, de csak férje halála után bontakozik ki sokfelé ágazó művészete, s egyúttal a rámaradt szellemi hagyaték gondos örököse is lesz. Először Bálint Endre látogatta meg Kornisst és Vajdát 1935-ben szigetmonostori motívumgyűjtésük közben,

36 majd Vajdával való mélyülő barátsága rendszeressé teszi nyári szentendrei tartózkodását. Bálintot akkoriban főként Czóbel korai munkássága befolyásolta: az egyszerre több nézőpontra visszautaló képein a pasztózusan festett, a lendület deformálta tárgyak vastag, sötét kontúrjai absztrakt vázzá épülnek össze a 24 képsíkon. (Szobám Bindorferéknál, 1937. Kat.sz.23.)

37 Az intellektuálisan is nyughatatlan fiatalember képzőművészeti kritikákat is ír a Népszava számára, köztük az elsők egyikét éppen a Szentendrei Festők Társaságának jubileumi kiállításáról, amelyben Barcsay és Paizs Goebel művészetét emeli ki.

38 Vajda művészetének élménye és eredményeinek továbbgondolása csak jóval később, az ötvenes években mutatkozik meg Bálint festészetében. Ámos Imre már korábbról ismeri Vajdát, kissé ambivalens érzelmeket táplál iránta, és csak halála után ismeri fel igazi jelentőségét.

39 Mikor az előző évek rövid kirándulásai után, Ámos feleségével, Anna Margittal 1937-ben kissé hosszabb időt tölt Szentendrén, már jelentős műveket tudhat maga mögött. Korai festményein szűk terekben, főleg a francia szimbolizmus Nabisk képviselte vonulatával rokon felfogásban nosztalgiát ébresztő, irizáló tört színekkel festi egy álombeli Árkádia emlékképeinek hatalmas asszonyalakjait. (Kagylószedők, 1934. Kat.sz.10

.) Melankolikus felhangokkal kísért nyugalom, meditativ csend árad a képekből. Igazi lírikus, aki a kompozíciót az érzelmi rezdüléseknek rendeli alá. Szenzibilis alkatának megfelelő törekvéseit találóan asszociatív expresszionizmusnak nevezi. Chagall-lal való 1937-es találkozása csak megerősíti benne a választott út helyességét Művészetében ezt követően az egyre nyomasztóbb külső körülmények hatására fokozatos változás következik be. Míg először a nagykállói gyermekkor zsidó közösségének hétköznapjait, az abban benne élők természetességével jeleníti meg több festményén, addig későbbi műveiben a motívumok szimbolikus telítettségének növekedésével, szintén a gyermekkori benyomások tudatosan vállalt örökségeként, a biblikus, profetikus hangütés erősödik fel. Szentendréről készült képei is a belső zaklatottság fokozatos térnyeréséről tesznek tanúságot. Ilosvai Varga térfelfogásával is rokonítható városképein az eleven, felragyogó színekkel festett, össze-vissza dülöngélő, mesebeli házacskák és templomtornyok már feszültségekkel teli, nyugtalan álmok megtestesülései,

40 melyek előre mutatnak halála előtti meghurcoltatásának mozzanatait sűrítő, tragikus víziói felé. Ámos korai látásmódjával összecsengő műveket festett a városban szintén többször megforduló Szín György.

41 Ámos feleségének, Anna Margitnak néhány festményén megfigyelhető ugyan férje közvetlen befolyása, de ellentétben vele, akkori müveinek többségét alkotó önarcképein és portréin (Nő csokorral, 1936. Kat.sz.3.) mindent az önkifejezés expresszív lendületének rendel alá: a színek bizarr disszonanciák hordozói, a formák a groteszkségbe hajlóan eltúlzottak. A sokszor monumentális hatást keltő és rendszerint magányosan ábrázolt, vitális, fiatal nők identitásukat keresve szerepeket játszanak. A következő három művész alkotásaiban a Szocialista Képzőművész Csoport legkevésbé doktriner vonulatához tartozott. Az 1937-től a szentendrei társasághoz csatlakozó Szántó Piroska ekkoriban éppúgy fest az egész képteret betöltő, monumentális asszonyalakokat, mint lázas ecsetvonásokkal a város környékét ábrázoló, expresszív tájképeket. Fekete Nagy Béla rajzain - melyeknek néhánya rokonságot mutat Barcsay tájakat ábrázoló grafikáival - a motívumok strukturális vonásait hangsúlyozza ki, és ezzel későbbi nonfiguratív munkáira mutat előre.

42 Bán Béla robosztus földanyákat fest, melyek szinte tájképként feszülnek a képben. Ő volt az egyik első művész, akire Vajda maszkos periódusa, illetve késői tus- és szénrajzai közvetlen, bár kissé külsődleges hatást gyakoroltak.

43 Barcsaytól Ilosvai Vargáig, Paizs Goebel Jenőtől Ámosig, vagy Kmettytől Vajdáig, az 1930-as évek második felétől, a Szentendréhez kötődő, belső utakat választó művészek többségének munkásságában éppúgy egyre erősebb teret nyer a klasszikus kompozíciós rendet fenyegető vagy elsodró expresszivitás, mint a magyar művészet más alkotóinál is. A jelenséget Kállai Ernő 1944-ben Új romantika с kiállításán

44 mutatja be. Bevezetőjében a magyar művészek magatartásmódjának látens hajlamaként elemzi a romantikus vonásokat, melyek az új formanyelv különböző - főként az expresszionizmus és a szürrealizmus - köntösében jelentkeznek. „Szellemileg különösen abban különbözik a múlt század romantikus művészetétől, hogy benne az ember nem emberfölötti monumentalitásként, patetikus individuumként jelenik meg, hanem a természeti és lelki erők végtelen szövevényébe fonódva, s szinte beleolvadva és szétáradva ebben a szövevényben."

45 A kultúrája ellentmondásait feloldani képtelen, háború felé örvénylő „Európára zúduló egzisztenciális válság - idézhetjük újfent Kállait - akaratlanul is világos állásfoglalásra kényszerít minden igaz művészleiket. Ez történhet teljesen öntudatlanul is, és a legkülönbözőbb alakokat öltheti. Csak eltompult és alantas lelkek lehetnek közömbösek azzal a nyomással szemben, amelyeknek létünk ki van szolgáltatva. "

46 A fenyegetettség érzete széleskörű fellépésre ösztönözte a Szocialista Képzőművészek Társaságát, amely 1942 márciusában megnyitotta a „Szabadság és a Nép" с kiállítást. E tárlaton csakúgy részt vettek a Gresham művészei, mint számosan a szentendreiek közül.

47 A háború teljesen szétzilálta azt az eleven, gazdag művészeti közeget, amelyet szentendrei nyarak jelentettek az 1930-as évek második felében a magyar művészeti életben. Ezekben az években mindössze ketten telepedtek le a városban: Pirk János 1944-ben közvetve Nagybányáról érkezett,

48 míg Czó-