Mazányi Judit szerk.: XX. századi magyar művészet – Szentendréről nézve (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 1. Szentendre, 2003.)

Mazányi Judit: Kisvárosi mikrokozmosz 1935–1949 (Művészeti szemléletmódok történeti és stiláris összefüggésekben)

bel Béla 1940-ben, Módok Máriával kötött házassága után talál itt otthonra. Czóbel, aki igazi európai polgár, az École de Paris egyik hazai képviselője, ekkor a nagybányai neós indulás, a Nyolcakban betöltött szerepe, valamint külföldi sikerei folytán már a magyar festészet kiemelkedő képviselője, aki a 30-as évek elejére kiérlelt szemléletét hozza magával: a téma vagy motívum jelentősége szertefoszlik a puhán egymásba omló, rafinált színakkordok soha nem látott gazdagságában. Korai művészetének a hatásáról a szentendreiek közül többen is vallanak, de a városka művészeti életében játszott példaadó szerepe már a következő évtizedekre tehető.

49 1940 őszén munkaszolgálatosokat telepítenek a művésztelep több műteremébe is, majd a katonaság veszi igénybe a területet egy részét Bár maga a társaság továbbra is működik, többen kényszerülnek távol maradni a teleptől. Iványi Grünwald, a társaság elnöke 1940-ben, Paizs Goebel 1944-ben halt meg. A telep festői közül Bánovszky, Pándy, Barcsay, míg a telepen kívüliek közül Korniss katonaként szolgálnak. Vajdát pár hét munkaszolgálat utáni fellobbanó tüdőbaja öli meg 1941-ben. Bálintot munkaszolgálatra hívják be csakúgy, mint Ámost, aki nem tért többet vissza. 1945-1949 Romok mindenfelé. Értelmetlenül elpusztult emberek milliói. A lelkekben kitörölhetetlenül beégett, iszonyatos emlékképek. Megannyi megsemmisült műalkotás. „Mindenkinek el kell döntenie, Kr. u. 1945-ben, hogy jogosan viseli-e ezt a megjelölést: európai ember" - mondja az Európai Iskola manifesztuma.

50 Az önvizsgálat hangjai mellett jellemző a túlélés elementáris öröme is. „Úristen, lehet ordítozni, lehet találkozni és szabadon beszélni, lehet szidni minden 'más' irányzatot... állandó eufóriában élek, amiért a kertekben napraforgó nő és nem repeszdarab vagy tojásgránát." - írja Szántó Piroska.

51 Az újrakezdés és újat kezdés reménye, a szembenézés, a szabadság mámora egyaránt jellemzik a korszak művészeti életét. A régi egyesületek, szervezetek egy része (KÉVE, Szinyei Társaság) megkísérli felvenni az elszakadt szálakat, és bíznak a folyamatosságban, az újak helyet keresnek maguknak. Még folynak a harcok Budán, amikor elkezdi működését a Magyar Képzőművészek Szabad szervezete. Szintén még 1945-ben megalakul Kodály Zoltán (elnök), Kassák és Szőnyi (alelnökök) vezetésével a Magyar Művészeti Tanács autonóm szervezete, melynek nem eszmei irányító, hanem döntéselőkészítő, koordináló szerepet szántak. Az iparművészeti szaktanács Schubert Ernő irányításával működött.

52 Nyílnak újra a kiállítóhelyek az Ernst Múzeumtól a Fővárosi Képtárig, helyreállítják a Nemzeti Szalont. Ebben a várakozással teli légkörben szerveződik meg az Európai Iskola csoportja 1945 őszén. A megalakulás érdekessége, hogy teoretikusok (Gegesi Kiss Pál, Kállai Ernő, Mezei Árpád és Pán Imre) gyűjtik maguk köré a művészeket. Az expresszív, szürrealisztikus, nonfiguratív törekvéseket képviselő tagok közül korábban többen a KUT rendszeres kiállítói voltak, és nem egy (Anna, Barcsay, Bálint, Bán, Czóbel, Korniss, Schubert, Szántó) szerepet játszott a szentendrei művészetben. Minden teoretikus indítás ellenére, a csoport művészei nem egy egységes eszmerendszer realizálásán fáradoztak, hanem inkább jellemezte őket az a magatartás, amellyel Bálint Endre a szentendrei fiatalokról szól: „egy olyan belső szabadságra való hajlandóság, ami kirekeszti a festészettől idegen tartalmakat, és beengedi azokat az áramlatokat, melyek ismeretlen és felfedezetlen világok felé sodorhatják azokat, akik vállalják egy ilyen kaland kockázatát."

53 A csoportból nagyon hamar, már 1946áprilisában kiválta Kállai körül gyülekező nonfiguratív művészek köre,

54 így az Európai Iskolában az egykori szentendrei fiatalok súlya megnövekedett, a 38-ból 14 kiállításon egyéni kiállítóként ők szerepeltek.

55 Mindeközben 25 több fontos művészettörténeti munka is megkísérli felvázolni a XX. századi modern magyar művészet genealógiáját. Kassák Lajos a művészi szemlélet megújulásának szemszögéből tekintve Ferenczy Károlyt a hagyományosabb, míg Rippl Rónait a franciás, racionálisabb irányvonal elindítójának tekinti, és a szentendreiek közül említi Perlrott Csaba Vilmost, Kmettyt és Czóbelt, Kornisst, Bánt, Bálintot.

56 Hamvas Béla és Kemény Katalin a szellemi tradíció nézőpontjából az európai művészet fejlődésvonalába beillesztve próbál felvázolni egy hasonló sort, és az általuk említett nyolc szentendrei közül Vajda Lajost emelik ki.

57 Pogány Ödön Gábor a magyar festészet történetéről szóló, áttekintő elemzésében megkísérli a művészet autonómiájának és egy tágabban értelmezett művészetszociológiai szempontnak az együttes érvényesítését. A különböző szemléletek pluralitásának tiszteletben tartása mellett, a megítélés vezérfonala így lesz a festői eszközök folyamatos megújításának és a „polgári ízlésrontással",

58 maradisággal szembeni képzőművészeti baloldaliságnak az összekapcsolása. Az összefüggő szövegben Egry, Márffy és Czóbel, míg az egyéni elemzésekben Nagy Balogh, Derkovits, Fenyő A. Endre teljesítményének kiemelése mellett a szentendreiek közül Kmetty, Barcsay, Paizs Goebel, Bán művészetén túl még sor kerül Ámos, Korniss és Vajda bemutatására is. Úgy tűnik, a II. világháború előtti hivatalos, illetve ultrakonzervatív művészet kivételével, mindenkinek adottak a lehetőségei a kibontakozásra. A magyar művészetben megindulhatna egy az európai kortárs művészetre is nyitott, az alkotói függetlenséget tiszteletben tartó, sokféle értéket felvonultató korszak. Pogány szövegében azonban itt-ott már feltűnnek olyan megállapítások, amelyek az elkövetkezendő művészetpolitikai változások csíráit hordják magukban: „A jelbeszédes halandzsa és polgári öncsalás közepette - mint írja - a festészet konkrétumokra várt."

59 „A festés míves titkai nem az elrévülések csodavárására, a transzcendenciák fantomjaira vonatkoznak..."

60 „A művészet önmagára utalva, szilárd világnézet és erkölcsi alap nélkül múlhatatlanul megromlik esztétikai fenségében is."

61 A háttérben már zajlik az ún. absztrakció-vita,

62 amelyben a kulcsfigura Lukács György, aki a művészet autonóm fejlődése által felvetett korszerű problémák teoretikusait és képviselőit mind ismeretelméleti,

63 mind tár-