Mazányi Judit szerk.: XX. századi magyar művészet – Szentendréről nézve (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 1. Szentendre, 2003.)

Mazányi Judit: Kisvárosi mikrokozmosz 1935–1949 (Művészeti szemléletmódok történeti és stiláris összefüggésekben)

képi) jelentésrétegek organikus együttese, amelynek azonban fragmentumai képesek mégis az egészre viszszautalni. Ebben a megközelítésben benne rejlik már módszerüknek, a motívumgyűjtésen alapuló képalkotásnak az élménye is. Kornissal járják a szentendrei és szigetmonostori utcákat, és rajzokat készítenek építészeti részletekről, temetők elfeledett sírfaragványairól, útszéli keresztekről. Ezeket az architektonikus vagy organikus elemeket kívánják képeiken sokszor hétköznapi tárgyakkal is keverve összeépíteni. Konstruktív szürrealista tematika, hangzik Vajda megjelölése, amely első pillantásra fából vaskarikának tűnhet: míg az egyiknek tudatosság, a másiknak ösztönösség az alapja. Mégis sikerül néhány műben a kettő közti egyensúlyt megragadniuk.

25 A művek, melyek így születnek, nemcsak a látványelemek kompozíciós rendje szerint épülnek föl, hanem a motívumok jelentésének egymást átértelmező transzparenciája legalább ennyire fontos a kép elrendezésekor (Vajda Lajos: Szentendrei házak feszülettel, 1937. Kat. sz. 168.). Ebből a szempontból, nemcsak a magyar művészeti gondolkodásban voltak magányosak, európai szinten is kevés rokon példát találhatunk. Vajda leveleiben körvonalazódik közös szándékuk, mely szentendrei programként ismert a magyar művészettörténeti szakirodalomban. Elképzelésük egy olyan korszerű, mozgalommá szélesedő közép-kelet-európai, különböző művészeti ágakat magához vonzó művészet, mely szintézist teremthetne a népművészetre és a polgári kultúra előtti hagyományokra támaszkodva a keleti és a nyugati avantgárd törekvések, illetve a két kultúrkör között.

26 A visszatérő dallam-motívumok variációira építkező zenei komponálásmóddal rokon képalkotásuk ellenére Korniss és Vajda művészete karakteres eltéréseket is mutat. A korai, monumentálisan fogalmazott fej-sorozat, néhány oldottabb tájkép után Korniss 1935-ben az ún. mikrokozmosz-kompozíciókhoz tartózó „Szentendrei motívum" címet viselő sorozatán realizálja elképzeléseit. Az első pillantásra a szintetikus kubizmus műveivel rokonítható festményeken az általános, alapvető emberi értékek hordozóiként a lét különböző színterei: az otthon, a közösségi-ünnepi és a hétköznapi tér egymásba hatoló bonyolult rendszere alkot feszes rendet

27 Vajda nem áll meg a kikristályosodott, humánus értékek felmutatásánál. Kitartóan, aszkétikusan, mint a művészet papja

28 keresi az emberi kultúrának azokat a pontjait és megnyilatkozásait, amelyekben a civilizáció tévútjainak törmelékei még nem fedték el az általa is vágyott transzcendentális lényeget. Szubtilis vonalai, egymásra vetülő, egymást kuszáló motívumtöredékei, egymáson átderengő színei ugyanannyira az esendő egyedi megjelenései, mint amennyire egyetemes üzenetek lenyomatai. A Szentendre előtti időszakának számos momentuma készíti fel arra, hogy a városka ne csak egy legyen az idillikus, rurális helyszínek közül. Szerbiában töltött gyermekkora, misztika iránti vonzódása, olvasmányai mind elősegítik azt a város szellemi arculatával folytatott, párbeszédjellegű alkotói gondolkodásmódot, amely a művet nem a látványról alkotott kijelentésként fogja fel, hanem egy belső út médiumaként. Feltehető, hogy Szabó Lajos filozófussal - aki Tábor Bélával közösen írt, a „Vádirat a szellem ellen" с művét 1936-ban jelentette meg - kötött barátsága szintén ezt az irányultságát erősíti. Tábor és a marxizmusból induló, baloldaliságát szinte mindvégig megőrző Szabó a következőket írják: „Az új kopernikuszi fordulat az emberi akarat közvetítésével átélt aktív világérzés, az önalakítás és világalakítás korrelációjának átélése. Az a magatartás, mely a világot passzív élményként fogadta be, ezt a fogalmat 'világ', csak mint üres frázist használhatta. Ami ennek a fogalomnak tartalmat ad, a tudatos és átélt összefüggés. De a passzív világélmény számára ez az élmény nem létezhetik. Az összefüggés helyére izolált, autonóm részek léptek... Maga az ember több ilyen izolált rész... belső világának egyes területeit kínai falak 23 választják el egymástól - ez a szubjektív oldala az ember világtól való megfosztottságának és individuális metszete a szellemi autarkiának.... A belső én közlekedőedény-rendszerének helyreállítása... a végső feladat: megoldása egyet jelent az ember visszavezetésével Istenhez."

29 Vajda ennek a helyreállításnak a művészet általi lehetőségeit keresi 193537 között. Tudatosan keresi

30 - a széttöredezettséget felvállalva - izolált elemekből épülő képein, vagy az ikonok méltóságát megőrző fejábrázolásain, ahol a hétköznapi, az egyedi ember teomorfizálódik (Fekete ikon, 1936. Kat.sz.165.).

3

' Mielőtt Kornissal kezdeményezett törekvései széles körben méltányolt stílussá érlelődnének, felszámolódnak azok a körülmények, amelyek között az ilyen típusú szintézis továbbfejlődhet. Vajda elindul azon a belső úton, amelyet a kívül-belül romboló erők elleni keserves harc kísér.

32 Lassan eltünedeznek a szentendrei motívumok, az ikonok titkos jeleket hordozó, félelmet keltő maszkokká bomlanak, a rajzok vonalai erőszakossá vastagodnak, megjelennek az értelmezhetetlen részletekkel teli, kietlen, ember előtti időkre utaló belső tájak. (Óriási tájmaszk, 1938. Kat.sz.169

.) A halála előtti évben készült nagyméretű szén rajzsorozatán a néha teljesen absztrahált, néha biomorf alakzatokra emlékeztető rajzolatok küzdenek olyan mágneses erőterekben, ahol a véletlen a törvényszerű. Valójában ez a fajta egyetemességre törekvő, nem annyira az esztétikumot, hanem a dolgokkal és jelenségekkel való eleven kontaktust középpontjába állító, a korabeli magyar közegben teljesen szokatlan művészetfelfogás predesztinálja őt a magányosságra.

33 Kiállításokra nem választják be a műveit, és életében két, szűk körben megrendezett műterem-kiállítása csak csekély visszhangot kapott. Jóformán alig tart kapcsolatot a szentendrei művészkörökkel, kivétel talán Barcsay Jenő, Paizs Goebel, Kmetty. Hiába kapcsolódnak hozzá fiatalabb és egykorú pályatársak, akik ugyan megérzik, de akkor még meg nem értik művészetének jelentőségét.

34 A véletlen tragikusjátéka folytán épp akkor, 1937-től veszik körül Vajdát egyre többen, amikor távolodóban van a szellemi hasonlóságon alapuló közösség megteremtésének eszményétől. A fiatalok nyaranta olcsó szobákat bérelnek a városban, hajóval járnak ki Pestről, mert az kevesebbe kerül. Az 1938as év az egyik legemlékezetesebb, amikor egy tucat művész