Mazányi Judit szerk.: XX. századi magyar művészet – Szentendréről nézve (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 1. Szentendre, 2003.)
Mazányi Judit: Vázlat egy korszakról belső határokkal
epizódszereplőként feltűnő művészek ugyanis millió szállal kapcsolódnak a teljes magyar művészet stiláris és ideológiai vérkeringésébe. A vázolt, különböző szemléletek mindegyikének képviselője alakítója a 20- és 30-as évek szentendrei művészetének. Jegyzetek: 1 A 20-as évek művészetének ideológiai hátterét árnyaltan elemzi Szűcs György „A történelem díszletei között. Világnézeti pesszimizmus és szellemi útkeresés az 1920-as években" с tanulmányában, in.: Árkádia tájain -Szőnyi István és köre 1918-1928. Magyar Nemzeti Galéria, Bp.2001, 11-20 pp. 2 A helyzetet az egész XX. századi magyar avantgárd áttekintését célzó Az elsüllyedt sziget c. tanulmányában György Péter tárgyalja. In.: György Péter: Az elsüllyedt sziget, Bp. 1992. 5-24. pp. 3 A kifejezést Pataki Gábor használja, in.: Andrási G., Pataki G. Szűcs Gy. Zwickl A.: Magyar képzőművészet a XX. században, 1999. 75.p. 4 Kállai Ernő ennek a folyamatnak az elemzését adja Stílus? с cikkében. Munka, 1928.szeptember, 4-5. pp. 5 Lyka Károly: Festészetünk a két világháború között, Bp. 1984. 4046. pp. 6 A neoklasszicizmus és a Római Iskola klasszicizálása közötti különbség tisztázásához járult hozzá az Árkádia tájain. Szőnyi István és köre 1918-1928 с kiállítás, melynek katalógusában Zwickl András Az ideális és reális valóság képei között - A Szőnyikör Árkádia-festészete с tanulmányában elemzi a helyzetet, id. mű. 21-36. pp. 7 Klebelsberg Kuno: Reálpolitika és neonacionalizmus, Pesti Napló, 1928. jan. 8. In.: Tudomány, kultúra, politika. Gróf Klebelsberg Kuno beszédei és írásai (1917-1932 ) Bp. 1990. 442.p. 8 Uo. 444. p. 9 Gerevich Tibor: A magyar művészet jelentősége, Bp. 1927. 13.p. Megjegyzendő, hogy a nemzeti karakterológiából levezetni a nemzeti stílus sajátosságait beállítódás kérdése, mint azt Kállai Ernő 1925-ben megjelent Új magyar piktúra с könyvének első fejezete bizonyítja, amelyben elég eltérő módon és polárisabban jellemzi a magyar karaktert és a belőle származó stílust: „Rapszodikus hajlamainkból következően egyenletesen hangsúlyozott, egyenletesen kiképző stílusra kevés példa van festőművészetünk igaz, rövid történetében. ... mi vagy hangfogóval, vagy igen hangosan beszélünk..." ,(újabb kiadása): Bp. 1990. 19. p. 10 A Római Magyar Intézet ösztöndíjas művészeinek első kiállítása, Bp. 1931. (katbev.: Gerevich Tibor) 11 Római magyar művészek kiállítása a Nemzeti Szalonban 1936. április 4-19. (kat. bev.: Gerevich Tibor) (Megjegyzendő, a helyzet pikantériájához tartozik, hogy e bevezetőjében - úgy tűnik - Gerevich kénytelen védelmébe venni az iskola sokszínűségét és magyarságát. Az okok között a háttérben - az épp 1936-ban megrendezett nagy olasz kiállítás ellenére - a magyar külpolitikán belül az olasz politikai orientáció súlyának csökkenése is feltételezhető.) A szellemi és politikai háttérről Id. P. Szűcs Julianna: A Római Iskola, Bp. 1987.9-17.pp., ill. Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században, Bp. 2001. 242-244. pp. 12 A csoport történetének rendkívül alapos bemutatását tartalmazza az Aradi Nóra szerkesztésében megjelent „Szabadság és a Nép. A Szocialista Képzőművészek Csoportjának dokumentumai" с kötet, Bp. 1981 13 Berda Ernő: A szocialista képzőművészeti csoport. Kézirat, MTA MKI Adattár: MDK-C-l-25/ 77/1-26/6. p. 14 Bernáth Aurél: A múzsa udvarában, Bp. 1967. 53.p. 16 Genthon István: Az új magyar festőművészet története, Bp. 1935.269.p. 16 A kérdést Bernáth Aurél A kompozíció sorsa az újabb festészetben с 1937-ben megjelent tanulmányában elemzi, melyben a naturalizmussal szemben Cézanne képeinek autonómiáját, a felszín mögötti feszültségekkel teli dinamikus rendjét helyezi előtérbe, in.: Bernáth Aurél: A múzsa udvarában, id. mű, 108-134. pp.
