Mazányi Judit szerk.: XX. századi magyar művészet – Szentendréről nézve (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 1. Szentendre, 2003.)

Bodonyi Emőke: A felfedezett Duna-parti kisváros. (Hagyományok vonzásában és útkeresés a szentendrei festészetben 1921–1935 között)

Bodonyi Emőke A FELFEDEZETT DUNA-PARTI KISVÁROS (Hagyományok vonzásában és útkeresés a szentendrei festészetben 1921-1935 között) 12 Az adott időszakot mindezidáig a legteljesebben a Szentendrei Képtárban 1995-ben Szentendrei művészet 1926-1935 között címmel megrendezésre került kiállítás, illetve a következő évben megjelenő tanulmánykötet dolgozta fel.

1 Azóta résztanulmányok születtek a szentendrei művésztelep legelső éveiről, valamint a szentendrei plébániatemplom harmincas évekbeli, az alapító tagok által festett freskóiról.

2 A feldolgozások egyik eredménye az alapító tagok munkásságának rehabilitálása lett, amely elvezetett az Alapító Nyolcak vagy Szentendrei Nyolcak fogalommá válásához, illetve a csak nekik szentelt kiállítások megrendezéséhez.

3 Emellett a hazai művészettörténeti kutatások során jelentős eredmények születtek a nagybányai művészet, és annak 1918 utáni történetének, valamint a húszas évek klasszicizáló törekvéseinek feldolgozásában.

4 A szentendrei művészet elemzésekor mindezek újabb szempontokat jelenthetnek. Az adott korszakot a ma is fellelhető szentendrei vonatkozású művek, a korabeli kiállítások műtárgyjegyzékei és egyéb források összevetései alapján rekonstruálhatjuk. A releváns folyamatokat azonban így is nehéz meghatároznunk, mivel a városban megfordulók egyszerű névsora kevés eredménnyel kecsegtet, hiszen a művészek között egyaránt volt olyan, aki letelepedett és olyan, aki csupán pár hónapot, elsősorban a nyarakat töltötte itt. A szentendrei jelenlét a különböző művészek életművében eltérő hangsúllyal foglal helyet. így arra lehet választ keresnünk, hogy ezek a szentendrei évek hoztak-e változást az egyes művészek művészetében, és volt-e valamilyen egymáshoz hasonló vagy közelítő művészeti felfogás körükben. Fontos tény, hogy a legtöbb művész, aki a művésztelepen ekkoriban dolgozik, - közülük sokan már Nagybányát és Párizst is megjárva - a húszas évei végén, harmincas évei elején jár, tehát többnyire pályakezdő, az 1890-es évek szülötte. Az „idősebb" művészek is, mint Perlrott Csaba Vilmos, Kmetty János, Apáti Abkarovits Béla, a nyolcvanas években születtek, és még ők is aránylag fiatalok, mikor Szentendrét felkeresik, hiszen harminc-negyven évesek. A legidősebb köztük Tornyai János, aki 64 éves, amikor a városba érkezik. Míg a fiatalabb művészek esetében Szentendre a letelepedési szándékon túl egyfajta útkeresést, addig az idősebbeknél újabb inspirációs forrást, talán egy újabb Nagybányát jelenthetett. Ez utóbbira utalnak az 1926-29 közötti évek adatai, melyek szerint Szentendre fontos szerepet játszott az akkori kultúrpolitikai elképzelésekben. Ezeknek korabeli publicitása vezethetett ahhoz, hogy Szentendre elkezdett kiemelkedni az akkori művészeti közélet helyszínei közül, és talán ez hozzájárult ahhoz is, hogy egyre több művész látogatott a művésztelepre és a városba. A tárgyalt korszakot az intézményesülés szempontjából tovább bonthatjuk: 1921-26. Boromisza Tibor első szentendrei tartózkodása és művésztelep-alapítási szándéka. Az ekkor Boromisza meghívására érkező művészek nem alkottak összetartozó csapatot. A városban különböző helyeken laktak és dolgoztak. 1926-29. A művésztelep megalapítása, megszervezése. Ebben a periódusban elsősorban az eseménytörténetre helyezhetjük a hangsúlyt. Érezhető még az alapító tagok összetartása, hisz a nyilvánvalóan közös cél, a művésztelep megszervezése ezt megalapozta. Jellemző hivatalos körökben Nagybánya helyettesítésének szándéka. 1929-35. A művésztelepen az egyre nagyobb számban alkotó művészek tevékenységéből fokozatosan színesedő művészet bontakozik ki. Egyre több művész látogat ide, és köztük jó páran ráéreznek a kisváros látványának szerkezetére. Korszakunk elején Szamosi Soós Vilmos szobrászművészt találjuk itt, aki 1920-ban telepedett le. Tőle függetlenül érkezik 1921-ben az akkor 41 éves Boromisza Tibor, aki Nagybányát megjárva, és Szentendrét már a tízes évek végi Buda-környéki hegyekbe tett kirándulásai során megismerve,

5 elsőként gondol arra, hogy a városban művésztelepet lehetne létrehozni. Boromisza Nagybányán a neósok mozgalmának egyik szervezője volt, és a tízes évek elején kísérletet tett arra, hogy a kolóniát megreformálja. Elképzeléseinek hangot is adott, emiatt összeütközésbe került az első generáció tagjaival. A szentendrei művésztelep alapításával kapcsolatos elképzeléseit egy 1925-ben megjelent újságcikkből ismerjük. Itt egy olyan művészkolóniáról beszél, amely a városban különböző helyeken lakó művészekből állna, név szerint: Erdei Viktorból, Kubinyi Bertalanból, Tipary Dezsőből és Sárospataky Bálintból.

6 Az említettek valószínűleg nem voltak állandó lakosai Szentendrének, csak kijártak oda dolgozni. A cikkben leírtak szerint Boromisza szabad társulási formaként képzeli el a kolóniát. Ezzel azt az állapotot