Mazányi Judit szerk.: XX. századi magyar művészet – Szentendréről nézve (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 1. Szentendre, 2003.)

Mazányi Judit: Vázlat egy korszakról belső határokkal

prehoreszkálja a demokráciát, sőt lényegében diktatórikus, de kormányzata és közigazgatása egészen az olasz tömegek érdekében áll..."

e Az Európával való, bár szűken értelmezett lépéstartás kényszere szüli azt az expanzív művészetpolitikát, melynek célja az elérhetetlennek tűnő politikai helyett a szellemi igazságszolgáltatás megszerzése, a sokszor emlegetett ún. kultúrfölény biztosítása a magyarság számára. Talán a markáns alkotói törekvések elbizonytalanodását is megérezve, e kultúrpolitikai iránynak lesz egyik eszköze a Római Magyar Akadémia megteremtése. Gerevieh Tibor, az intézet kurátora, aki a kortárs olasz művészet egy részének hivatalossá érlelődő, új fejleményeit teszi meg mércének, még kinevezése előtt, 1927-ben írja: „Nemcsak az építészet10 ben tudjuk megjelölni az eredeti magyar típusokat,... hanem a figuratív művészetekben ... is megnevezhetjük a magyar ízlés, a magyar formaalkotás és művészi látás kitevőit: nyugodt természetszemléletet, a táj szeretetét, a részletekben el nem merülő, összevont előadásmódot, a belső kifejezésének túlzó hangsúlyától ment mértéktartását, a művészi átélésnek higgadt örömét, azaz olyan vonásokat, melyek szükségszerűen egyeznek a magyar lélek általános alkatával."* kz ösztöndíjasok 1931-es első, a Nemzeti Szalonban rendezett kiállítása kapcsán jólesően nyugtázza elvárásainak teljesülését, amelynek során új magyar művészeti iskola született, és képviselői jeleskednek többek között a térábrázolás tisztaságában, az egészséges, nemes formák méltóságának megteremtésében, a formai expresszió mérsékletében és a naturalizmus helyett a lényegforma keresésében.

10 Az, hogy e kép mennyire felelt meg a valóságnak, itt szükségtelen elemezni, inkább csak a hivatalos elvárás felidézését szolgálja. 1936-ban a Római Iskola kiállításának bevezetőjében ugyancsak ő így összegzi a megtett utat: „... a kiállító művészek egész esztétikai beállítottsága egybeesik az egyetemes művészet legaktuálisabb s a letisztult fejlődést célzó irányával."^ Míg a neonacionalizmus közösségteremtő erejébe vetett hit talaján a történelmi kép megújítására születnek kísérletek, addig a közösség keresztény erkölcsi formálására alkalmas - azonban a dogmatikai tételeket és az abból levezetett esztétikai nézeteket érintetlenül hagyó - egyházi művészetben a templomok kapnak új köntöst. • Másfajta közösség - a munkásosztály - iránti elkötelezettség irányítja azokat a művészeket, akik eltérő forrásvidékekről indulva, különböző aspirációkkal 1934-ben megalakítják a Szociáldemokrata Művészek Munkaközösségét (Szocialista Képzőművészek Csoportja). A csoport félig legális, néha konspirativ módon működött

12 A csoporton belüli legfőbb vita Lukács György „Tendencia vagy pártosság" с írása körül alakul ki. A forma és tartalom közismert marxista elmélete mentén éles polémiák keletkeznek, amelyeknek fő kérdése: rendelkezik-e a politikailag elkötelezett és művészetével az adott közösséget szolgálni kívánó alkotó olyan individuális szabadsággal, hogy témáját függetlenítse a munkástematikától, és eszközeit belső önfejlődésével öszszefüggésben, tetszőlegesen válassza meg. Mindenesetre önmeghatározásuk egyik jellemző harci jelszava Berda Ernő szerint „új realizmus az új klasszicizmussal" szemben.

13 A csoport a nyilvánosság előtt az „Új realisták"

с kiállítással mutatkozott be a Tamás Galériában 1936-ban. • A 20-as évek végétől a Gresham kávéházat látogatta néhány, a művészet helyzete iránt intenzíven érdeklődő művész, kritikus és gyűjtő. A beszélgető asztaltársaság lassacskán informális csoporttá szerveződött.

14 A társaság összejövetelein megforduló Genthon Istvánnak 1935-ben jelent meg „Az új magyar festőművészet története" с munkája, melynek utolsó lapjain a következőket írja: „Mai festészetünk legértékesebbjei megegyeznek abban, hogy a posztimpreszszionizmus és az újklasszicízmus nagy európai áramlatai között foglalnak helyet. Sok egyébben különböznek egymástól, de ebben hasonlatosak s abban is, hogy az absztrakt irányoknak egyikük sem hódolt be véglegesen, ami eredendő naturalista elköteleződésre, a természet formáin keresztül való kifejeződés vágyára vall. Ez utóbbi egész művészetünk jellemzője. A magyar festő inkább függ a valóságtól, a látványtól, mint saját kompozíciós gondolataitól.... az új művészet, melynek hajnalhasadása napjainkban kezdődött, szoros kapcsolatban áll az absztrakt törekvésekkel. Az új klasszicizmus cím megtévesztő, mert nemcsak a klasszikus formai ideál újraélesztése az új törekvések célja, hanem a formák absztrakt rendjének új megszervezése, a kompozíció fogalmának új tisztázása."^

5 Az európai „független" művészet ekkorra már felvetette a XX. század majd minden későbbiekben folytatható vagy továbbgondolásra alkalmas problémáját: a kubizmus és az expresszionizmus könnyebben hasznosítható megoldásai felszívódtak; lecsengőben van a szép új világ utópiáját hirdető konstruktivizmus; 1933-as bezárása ellenére, beérőben már az életvitel kereteinek modern szemléletét hirdető Bauhaus tanításai; a szürrealizmus manifesztumai után nyílnak az ajtók a lélek feltérképezetlen mélyébe, hogy megborzongassák a párizsi polgárok világát; működik már Párizsban a nonfiguratív törekvéseket összefogó Abstraction-Création csoport. Genthon elegánsan elhatárolja a magyar művészetet mindettől úgy, hogy közben talál egy olyan nézőpontot, amelyből megítélve az európai fejleményeket rokoníthatja a magyarral. Ezt pedig az új klasszicizmus és az absztrakt fogalmának - a korabeli és a későbbiekben elfogadott értelmezésétől eltérően használva - tágításával éri el. A primer látvány mögötti kompozíciós rend megteremtésének elsőrendűvé vált célkitűzése az autonóm mű, a független alkotó, és ezzel tulajdonképpen a művészet függetlenségének a l'art pour l'art fogalmával körülírt helyzetének megőrzését rejti.

16 Mindazonáltal - későbbi félreértelmezései ellenére - egy olyan mértékadó értékelést ad, amely mély gyökereket ereszt a közvélekedésben, és ez által hosszú időn keresztül - sőt néha mindmáig - stabil centrumot biztosított a magyar képzőművészet ettől ilyen-olyan irányban eltérő trendjeinek megítélésére. Ez az igencsak vázlatos áttekintés azokat a pontokat van hívatva kijelölni, melyeket együttesen kell figyelembe vennünk ahhoz, hogy a Szentendréhez kapcsolható művészeti fejleményeket áttekinthessük. A város művészeti életéhez tartósan kötődő vagy