Dr. Erdősi Péter - Dr. Mazányi Judit szerk.: Lombard reneszánsz. A bergamói Accademia Carrara festményei (PMMI – Ferenczy Múzeum kiadványai, 28. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)
II. Giovanni Valagussa — Simone Facchinetti: Lombard reneszánsz festészet / Lombard Renaissance Painting - 7. Leonardo követői
lyamán rendkívül aktív volt Lombardiában. Kivételesen világos elemzéssel értelmezte Leonardo megfigyelésen alapuló tanulmányait - melyek a légköri fényviszonyok kutatására vonatkoztak -, abból a célból, hogy érzékeltesse a fénnyel átjárt matériát (1. kép). Lehetséges, hogy ehhez az ösztönzést a szobrászattal és a fényesre csiszolt márványfelülettel közvetlen kapcsolatban álló Solario család szobrász tagjaitól és a csodálatosan finom márványfaragás más lombard mesterembereitől, főként a Bambaiaként ismert Agostino Bustitól nyerte (2. kép). Igaz az is, hogy Solario gyakorta választott erős feszültséggel teli, drámai témákat, ahol ez a feszültség a kevés számú szereplő arcjátékában összpontosul és abban is oldódik fel olyan formán, amint ez gyakran a szobrászatban is történik. Kvalitásos mű a Bernardino de Conti által szignált Szoptató Madomia is (Kat. sz. 33,). Bernardino a Varese környéki Castelseprióban született 1470 körül, és 1494 és 1523 közötti milánói működésére vannak adataink. A leonardói újításoknak olyan változatát képviseli, amelyek bizonyos tekintetben még kapcsolódnak ahhoz a hagyományos lombardiai quattrocentóhoz, mely még kevéssé távolodott el a Sforza-oltárkép mesterének művészetétől (3. kép). Feltehetően ő festette a Giacomo Carrara hagyatékából származó kevés számú leonardeszk kép egyikét, amely ritkaságnak számít, mivel temperával készült vászonra, és olyan színvonalas, hogy régebben egyenesen a firenzei mesternek tulajdonították (Kat. sz. 34.). Még egy további remekmű, a Bernardo Luini (Luino, 1480 körül - Milánó, 1 532) által festett A gyermek Jézus imádása című kép (Kat. sz. 35.) is Lochis hagyatékából származik. A festőnek itt is a szereplők ugyanolyan összetett gesztusaival kellett megfogalmaznia a meghitt jelenetet, amint az Leonardo Sziklás Madonnáján is látható. Ügy tűnik, mintha egy olyan motívum kisméretű előtanulmányáról lenne szó, amelyet azután később jobban kidolgozott a comói dóm számára 1525 táján Giovan Angelo del Maino által faragott oltár egyik szárnyán (4. kép). A Lochis-gyűjtemény kapcsán végezetül egy Szent Rókus ábrázolást említünk, Marco d'Oggiono (Oggiono, 1475 körül - 1530 körül) művét (Kat. sz. 36.). Nyilvánvaló, hogy egy, a későbbiekben szétbontott poliptichon részét képezte, amelynek táblái közül ma a milánói Poldi Pezzoli Múzeumban őrzött Szent Sebestyént ábrázoló képet ismerjük még. (5. kép) Ebből a poliptichon esetleges bergamói eredetére következtethetünk, lévén, hogy a Pezzoli grófok épp a bergamói arisztokrácia legelőkelőbb köréhez tartoztak a 19. század elején. Giovanni Morelli gyűjteményében is volt néhány kép a jelentős leonardeszk festőktől. Morelli nagy becsben tartott két kisebb méretű képet, a Luininak tulajdonított Madonna a gyermek Jézussal és Keresztelő Szent 3. Bernardino de Conti: Madonna a gyermek Jézussal Williamstown, Williams College, Museum of Art Bernardino de Conti: Madonna and Child Williams College Museum of Art, Williamstown 4. Bernardino Luini: A pásztorok imádása Comói dóm Bernardino Luini: Adoration of the shepherds Cathedral of Como Jánossal című ábrázolást (Kat. sz. 37.) és a Giovanni Antonio Boltraffio (Milánó, 1467-1516) műveként számon tartott Fiatal Megváltót (Kat. sz. 38.). Ma már vitatott, hogy valóban az ő műveikről van-e szó. Morelli érdeklődését azonban alighanem az keltette föl a két kicsiny táblakép iránt, hogy egyfajta kísérletezés nyomait látta rajtuk: a szereplők mindkettőn közvetlenül a kép síkjában jelennek meg, különösen az áldást osztó ifjú Megváltó esetében. Krisztus arca itt szinte portrészerű,
