Dr. Erdősi Péter - Dr. Mazányi Judit szerk.: Lombard reneszánsz. A bergamói Accademia Carrara festményei (PMMI – Ferenczy Múzeum kiadványai, 28. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)
II. Giovanni Valagussa — Simone Facchinetti: Lombard reneszánsz festészet / Lombard Renaissance Painting - 7. Leonardo követői
5. Marco d'Oggiono: Szent Sebestyén Milánó, Museo Földi Pezzoli Marco d'Oggiono: Saint Sebastian Museo Poldi Pezzoli, Milan 6. Giampietrino: Imádkozó Mária Magdolna Milánó, Brera Giampietrino: Mary Magdalene at Prayer Pinacoteca di Brera , Milan amitől Morelli, a jeles művészettörténész kedvet kaphatott arra, hogy szokásához híven fiziognómiai jellegű megfigyelésekbe bocsátkozzon, amit a művek beható tanulmányozásához és a helyes attribúciós következtetéshez felettébb alkalmas eljárásnak tattott. A Morelli-gyűjtemény kiállításunkon bemutatott három egykori képe közül a legjobb mégis a Nemesifjú képmása (Kat. sz. 32.), amely Ambrogio de Predisnek (Milánó, 1455 körül - 1500 után) tulajdonítható. De Prédis azoknál a művészeknél, akiknek a képei itt együtt láthatók, idősebb volt; Leonardónál pedig alig néhány évvel fiatalabb. Testvérével, Evangélistával együtt ő vonta be a Milánóba nemrég érkezett firenzei festőt 1483-ban abba a vállalkozásba, melynek eredménye a Sziklás Madonna lett. Ezt megelőzően már dolgozott festőként és miniatűrként is (az ő munkája a Borromeók számára 1472-ben és 1474-ben készült két imádságos könyv díszítése), s így az ő művészi fejlődése kevésbé volt egyenes vonalú, mint a Leonardo hatását leginkább elszenvedő művészgeneráció többi tagjáé. Ráadásul a források szerint a művészi tevékenységét szervezői feladatokkal és diplomáciai megbízatásokkal váltogatta. Leonardo közelsége persze az ő számára is meghatározó volt, de nem próbálkozott az újdonságok és a lombardiai hagyományok közötti közvetítéssel úgy, mint egyes kortársai, köztük például Bernardo Zenale. Vitatott és kevés számú művet felvonultató festői hagyatéka szinte kizárólag portrékból áll. Ezek az aprólékosan megmunkált portrék nagyszerű festői színvonalat képviselnek, és - úgy tűnik -, főleg azokhoz a flamand vagy legalábbis Alpokon túli megoldásokhoz térnek vissza, amelyek már Ambrogio Bergognone egyes művein is ugyancsak feltűntek. Ne feledjük, hogy Morelli a Nemesifjú képmását Foppa festményeként vásárolta meg. Az még megerősítésre vár, hogy csakugyan de Predisnek tulajdonítható-e a mű, de ennek eldöntése csak akkor lehetséges, ha a művész pályafutását az eddiginél jobban sikerül rekonstruálni. Végeredményben ez a festmény is sokat köszönhet Leonardónak, és az Ambrosianában őrzött Zenész képmásának keletkezéséhez közeli időpontban festhette a művész. További művek is kiállításra kerültek ebből az - Accademia Carrara gyűjteménye által jól reprezentált időszakból. Giampietrino (Giovan Pietro Rizzoli, Milánó, működése 1495 és 1549 közé datálható) festette az itt látható Bűnbánó Magdolnát (Kat. sz. 40.). A közkedvelt témát többször is feldolgozta pályája során, s ebben műhelye is közreműködött (6. kép). Minden valószínűség szerint Cesare Magni (milánói működése 1511 és 1534 közé datálható) festményének tekinthető a Sziklás Madonna számos variációjának egyike, amely ezúttal ugyanarra a táblára került, mint a Madonna a gyermek Jézussal és Keresztelő Szent Jánossal (Kat. sz. 4L) című szintén kvalitásos kép, ami azt bizonyítja, hogy ezek az alapvetően magánáhítatot szolgáló festmények nagy népszerűségnek örvendtek és széles körben elterjedtek. Erről tanúskodik egy másik, Albertino Piazzának tulajdo-