Dr. Erdősi Péter - Dr. Mazányi Judit szerk.: Lombard reneszánsz. A bergamói Accademia Carrara festményei (PMMI – Ferenczy Múzeum kiadványai, 28. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)
II. Giovanni Valagussa — Simone Facchinetti: Lombard reneszánsz festészet / Lombard Renaissance Painting - 5. Bernardo Zenale és „a Sforza-oltárkép Mestere": párbeszéd Leonardóval
V errocchiq rendkívüli tehetségű tanítványa, Leonardo 1482-ben érkezik Milánóba, és 1499-ig, Ludovico il Moro bukásáig marad a Sforza hercegség fővárosában. A franciák által megszállt Milánóba csak 1508-ban tér vissza, és több megszakítással 1513-ig tartózkodik ott. Leonardo első, Lombardiában festett, nyilvános használatra szánt műve a Sziklás Madonna - a zenélő angyalokat ábrázoló két oldalképpel -, melyet Ambrogio és Evangélista de Predisszel együttműködve alkotott a milánói San Francesco Grande templom Szeplőtelen fogantatásról elnevezett kápolnája számára. A Leonardo által készített középső képtábla ma a Louvre-ban, míg a munkatársai által készített két zenélő angyal a londoni National Gallery-ben látható. A megrendelésről szóló szerződést már 1483-ban megkötötték, de a két festő Evangélista de Prédis halála után - 1490-ben még azért folyamodik Ludovico il Moróhoz, hogy a kialkudott árnál többet kapjon a megrendelőktől. Épp 1490 körül sereglenek Leonardo műhelyébe a fiatal tanítványok - Marco d'Oggiono, Salai és Giovanni Antonio Boltraffio -, akik életreszóló tapasztalatokat szereznek nála. A nyüzsgő műhelyen kívül azonban a lombard festészet még Foppa szigorú hagyományát követi, mely nehezen egyeztethető össze Leonardo az Értekezés a festészetről címen ismertté vált feljegyzéseiben ekkortájt kifejtett merész, új nézeteivel. A lombard festészet fő- és mellékszereplői persze szembesültek Leonardo újszerű felvetéseivel, de a maguk módján nemegyszer ellenálltak nekik. Ha Vincenzo Foppa pályájára gondolunk - az 1470-es évek ferrarai jellegzetességeket mutató szakasza és az 1480-90-es években Bramante hatására tett fordulata között -, belátjuk, hogy lehetséges volt egy, a Leonardo hatásától független pályafutás. Más utat követett két olyan alkotó, mint Zenale és a Sforza-oltátkép Mestere, akiket Leonardo állócsillaga, bár nagyon eltérő módon, de egyaránt vonzott. Bernardo Zenale 1460 körül Treviglióban született, de a milánói hercegség területén élt és működött. 1481ben már Milánóban volt, ott élt 1526-ban bekövetkezett haláláig, ott is temették el. 1485 és 1490 között társával, Bernardino Butinonéval együtt festette első dokumentálható művét, a Szent Márton-poliptichont - a szentről elnevezett trevigliói székesegyházban -, amelyen már kivehetők a Leonardo művészete felé tett óvatos közeledés jelei. Ha a két festő keze nyomát meg akarjuk különböztetni a poliptichonon, abból a megfigyelésből indulhatunk ki, hogy Butinone szinte szoborszerűen megmunkált alakjaival szemben Szent Márton arca és baloldalt a két női szerzetesrendhez tartozó szenteké - a maguk bájával és portrészerűségével - Zenalénak tulajdoníthatók, és leonardói hatásról tanúskodnak. Már Leonardo teóriáihoz való jelentősebb igazodástól árulkodik az, ahogy Zenale és Butinone az 1490-es évek elején kifesti a milánói San Pietro in Gessate templom Grifikápolnáját (1. kép). A két festő a kápolna oldalfalait Szent Ambrus életéből vett jelenetekkel népesíti be, amelyek megszakítás nélkül sorakoznak az egységes tájképszerű hattet előtt. Azt a hagyományt, mely keretekkel elkülönített „fejezetekte" osztotta a történeteket, az alkotók határozottan elvetik. Leonardo éppen ezekben az években, az 1490 és 1992 közt Milánóban írt ún. B-kódexben vet papírra szigorú bírálatot a „fejezetek" használata ellen, és olyan megoldást javasol a problémára, amely egyetlen nézőponttal számol. „Mert tudjuk, hogy ez a pont a história nézőjének a szemében helyezkedik el. Ha megkérdeznéd: mi módon kezdjek hát hozzá, ha egyetlen falon akarom megfesteni egy szent sok históriából összetevődő életét? Akkor erre azt válaszolom: először meg kell határoznod a néző szemmagasságában a főponttal az első síkot, s ezen megfested az első történetet nagyban; majd lépésről lépésre kisebbedjenek az alakok és az épületek mindenféle dombok és síkságok között, s ott csináld meg mindazt, ami a históriához tartozik. A fal fennmaradó részére fess a figurákhoz illő Bernardo Zenale: Szent Ambrus élete Milánó, San Pietro in Gessate templom (archív fotó) Bernardo Zenale: Stories of Saint Ambrose Church of San Pietro in Gessate, Milan (archive photo)
