Dr. Erdősi Péter - Dr. Mazányi Judit szerk.: Lombard reneszánsz. A bergamói Accademia Carrara festményei (PMMI – Ferenczy Múzeum kiadványai, 28. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)

II. Giovanni Valagussa — Simone Facchinetti: Lombard reneszánsz festészet / Lombard Renaissance Painting - 4. Ambrogio Bergognone, a Sforzák udvari festője

4. Ambrogio Bergognone: Szent Ambrus élete Bázel, Kunstmuseum (l.); Torino, Galleria Sabauda (2-3.); Bergamo, Accademia Carrara (4.) Ambrogio Bergognone: Stories of Saint Ambrose Kunstmuseum, Basel (I

.); Galleria Sabauda, Turm (2-3.); Accademia Carrara, Bergamo (4.) gyobb templom tűnik fel: talán a keskenyedő harangtornyú San Gottardo, vagy éppen az épülőfélben lévő Dóm, a mai via Mercanti felől nézve, jobb felől a Palazzo della Ragione középkori épületével. Ez az epizód a Szent Ambrus életét megjelenítő, remek, kisméretű sorozat (4kép) egyik darabja. A sorozat négy képből áll, amelyből az első a bázeli Kunstmuseumban, a két középső a torinói Galleria Sabaudában, míg az utolsó az Accademia Carrarában látható. A művész Milánó védőszentje életének legfontosabb epizódjait mutatja be meghittséggel, minden drámaiságot mellőzve. Ez a négy kisméretű táblakép a művész egyik legnagyszerűbb, és ma is az eredeti helyén, a paviai Certosa egyik oldalkápolnájának oltárán látható, 1490-re datált oltárképének (1. kép) a predelláját díszítette. Bergognone talán legjobb korszaka a következő évtizedre, az 1490-es évekre esett. Ekkoriban már tudatosan követte Bernardo Zenale stílusát, s művei közül egyikmásik határozottan megközelíti a trevigliói festő színvonalát. Erre az időszakra tehetőek azok a festmények, melyeken a perspektíva tudatosabb alkalmazása lehetővé teszi, hogy Ambrogio összetettebb, és ami a legfontosabb, a korábbiaknál kevésbé mereven geometrikus jeleneteket alkosson. E képek hátterében gyakran csodálatos tájképábrázolások tűnnek fel, ami egyértelműen összefügg az őt korábban ért „flamand" hatásokkal, és ez a vonás a házak, tanyák, utak és kertek realista ábrázolásával egyre tipikusabb lombardiai sajátossággá válik. Ebben az időszakban születik meg egy rendkívüli festménye is, a Szoptató Madonna, amely Guglielmo Lochis tulajdonában volt (5. kép). E mű olyannyira Zenale stílusjegyeit mutatja, hogy valamikor, talán a 19. század elején, még Zenale hamis aláírásával is ellátták. Bergognone valószínűleg ebben az időszakban, talán az 1495-re datált milánói tevékenységével összefüggésben kapta az első felkérést egy bergamói templomra, mégpedig a domonkosok Santi Stefano e Domenico templomának munkálataira, amelyet 1489-ben, komoly bővítés után szenteltek fel. Mivel a templomot 1561ben, a venetói városfal építésekor lerombolták, sajnálatos módon szinte semmit sem tudunk az épület belsejéről, s az ott található műtárgyakról, annyi azonban bizonyos, hogy Bergognonénak legalább egy poliptichonját melyről Marcantonio Michiel elbeszélése tudósít - ott helyezték el. Ezt általában azzal a művel azonosítják, amelyből öt, ma az Accademia Carrarában látható tábla maradt fenn (6. kép). Jelenleg annyit tudunk róla, hogy a IX. Szent Lajos francia királyt (Kat. sz. 20.) és a Szent Vince vértanút (Kat. sz. 21.) ábrázoló két egészalakos kép fölé két női szent, Szent Ágota és Szent Lucia félalakos ábrázolása került, míg legfelül egyértelműen a Halott 5. Ambrogio Bergognone: Szoptató Madonna Bergamo, Accademia Carrara Ambrogio Bergognone : Madonna Nursing Child Accademia Carrara, Bergamo