Dr. Erdősi Péter - Dr. Mazányi Judit szerk.: Lombard reneszánsz. A bergamói Accademia Carrara festményei (PMMI – Ferenczy Múzeum kiadványai, 28. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)
II. Giovanni Valagussa — Simone Facchinetti: Lombard reneszánsz festészet / Lombard Renaissance Painting - 4. Ambrogio Bergognone, a Sforzák udvari festője
6. Ambrogio Bergognone: A Santi Stefano e Domenico templom poliptichonja? (rekonstrukció) Bergamo, Accademia Carrara Ambrogio Bergognone: Polyptych of Santi Stefano e Domenico Church? (reconstruction) Accademia Carrara, Bergamo 7. Ambrogio Bergognone: Pünkösdi poliptichon Bergamo, Santo Spirito templom, 1508 Ambrogio Bergognone: Pentecostal Polyptych Santo Spirito Church, Bergamo, 1508 Krisztus a három Máriával kapott helyet. E figurák közül a szentek alakját egyrészt még túlzottan kimért statikusság, másrészt viszont egyfajta zománcosan fényes festésmód jellemzi, ami e képeket a paviai alkotásoknál sokkal jobban közelíti olyan művekhez, mint például az a négy történetet megjelenítő nagyszerű sorozat, amelyet Ambrogio 1494 és 1501 között illesztett be a lodi Santuario deirincoronata mára elpusztult freskóciklusába. Csakúgy, mint a poliptichonon, itt is gyengéd derűvel festette meg a szereplőket, mintegy átemelve őket a mennyei csendbe. A bergamói poliptichon központi Pieta-ja viszont már a művész olyan új problémák iránti érdeklődéséről árulkodik, mint a mozgásban lévő figurák ábrázolása, vagy a szereplők érzelmi részvételét tükröző, beszédes arckifejezések hangsúlyos bemutatása. Ezek az új felvetések a Leonardo és Zenale nevével fémjelzett korszak milánói művészeti életének aktualitásai voltak. Azt azonban nem tudjuk, hogy Bergognone hogyan reagált e problémákra az oltárfelépítmény legfontosabb, mára elveszett középső táblaképén - természetesen feltételezve, hogy ezt a részt eredetileg nem faszobor díszítette. Bergognone valószínűleg ugyanebben az időben festett egy jelentős kvalitású, talán magánáhítat célját szolgáló, rangos megrendelőnek készített kicsi Madonna képet, amely értékes keretezést kapott (Kat. sz. 19.). A kép feltehetően Bergamóból származik, és ez azt is bizonyíthatja, hogy a művész - igaz ugyan, hogy első ízben -, abban az időben már járt a városban. Később Bergognone több fontos megbízást kapott Milánóban és más városokban. Például megrendelték tőle a milánói Santa Maria della Passione freskóit (1500-1510), vagy Krisztus megkeresztelkedését a melegnanói plébániatemplomba (1506), és megint csak Bergamóba a Szentlélek eljövetelét ábrázoló oltárképet (1508), mely eredetileg a bergamói Santo Spirito templom főoltárát díszítette, s onnan került az egyik mellékoltárra (7. kép). Ezzel összefüggésben valószínűsíthető, hogy Ambrogio másodszor is járt Bergamóban, hiszen a Santo Spirito számára készült mű szerkezete olyannyira komplex, hogy megalkotásához minden bizonnyal személyesen kellett megtekintenie a helyszínt. Másrészről a milánói helyzet sem volt a legnyugodtabbnak mondható a város franciák általi elfoglalását és Ludovico il Moro 1499-es elűzetését követően. így elképzelhető, hogy a festő elvállalt ekkortájt egy harmadik fontos bergamói megbízatást is, amelyet többféleképpen próbáltak rekonstruálni. Úgy tűnik, hogy egy két szintes nagy poliptichonról van szó, amelyet mindkét oldalon, mind a felső, mind az alsó sorban három-három szent egészalakos figurája díszített. Összesen tehát 12 szentet ábrázolhatott a művész, és eredetileg egy olyan Madonna-kép két oldalán sorakozhattak, amelyet esetleg a Borromeo-gyűjteményben őrzött, úgynevezett Rózsás Madonnával azonosíthatunk. Azon táblák közül, melyek ezt a feltételezett nagyszabású együttest alkották, három került - más-más úton - az Accademia Carrara gyűjteményébe. Közülük kettő,
