Hann Ferenc: Paulovics. Kántor Lajos és Kocsis István írásaival (A PMMI kiadványai. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Ferenczy Múzeum, Szentendre, 2008)
Hann Ferenc - Művészi pályakép
Művészi pályakép HANN FERENC PAULOVICS LÁSZLÓ festő, grafikus, színházi díszlettervező (s egyéb műfajokban is maradandót alkotó mester) 1937. augusztus 15-én született a partiumi Szatmárnémetiben. Szülei textilkereskedők voltak, de a családban - főképp az apai ágon számos iparosembert találunk, az akkor még mag/ar többségű Szamos-parti város megbecsült polgárait. Gyermekkora felhőtlen és derűs volt - írja jegyzeteiben -, s mivel a Szamos közelében laktak, sokat járt a folyópartra virágot, lepkét gyűjteni és rajzolni. Noha a családban közvetlenül nemigen mutatkozott meg a művészetek iránti vonzalom (bár Erzsébet nővére zenetanárként vonult nyugállományba), meglehet, hogy már ezeken a kisgyermekkori próbálkozásokon felsejlett a későbbi művészeti pálya reménye. A távolabbi rokonságban mindazonáltal akadt képzőművész, Litteczky Endre festő, rajztanár (Szatmárnémeti, 1880 - Szatmárnémeti, 1953), aki Nagybányán tanult, majd ott is dolgozott. Litteczky a magyar művészettörténetbe nem is a szerény, de korrekt életművével írta be magát, hanem 1 azzal, hogy felfigyelt egy rajzolgató pásztorgyerekre, akit aztán Nagybányára vitt és értő mesterek kezébe adott. Pirk Jánosról van szó, aki a Felvidékről (korán árvaságra jutva) került nagyszüleihez Szatmárra, s Litteczky révén vált a nagybányai második nemzedék igen fontos tagjává. Bár a második világháború után Gödöllőre, majd Szentendrére költözött, ma is úgy emlegeti a szakirodalom, mint a leghűségesebb nagybányait. Az 1944 szeptemberi szőnyegbombázások átélése traumatikus élmény lehetett a hétesztendős gyermek számára. Amikor a szovjet hadsereg bevonulása után a család a szatmárhegyi menedékből visszatért a károsba, kifosztott és tönkretett lakást talált. Hamarosan a megélhetést biztosító üzletet államosították, így a családfő a hegesztő szakmát kitanulva az Unió gépgyár munkásaként viselte sorsát. A művész 1955-ben Nagybányán kezdte meg képzőművészeti tanulmányait, de mivel az iskola hamarosan megszűnt, átiratkozott a jóhírű marosvásárhelyi Művészeti Líceumba, ahol már olyan társakkal találkozott, akik ma is a kortárs művészet élvonalába tartoznak. Osztálytársa volt Páll Lajos, Korondi Jenő, a fiatalon elhunyt, tehetséges Sövér Elek, Péterfy László (aki festőből szobrász lett, és Makovecz Imre közvetlen munkatársa mind a mai napig). Sokáig közös műteremben dolgozott Kazinczy Gábor grafikussal, s életre szólónak bizonyult barátsága Cseh Gusztávval, aki szinte valamennyi grafikai műfajban kiemelkedőt alkotott. Szándékosan említem utoljára Román Viktort, akivel itt a líceumban kötött életre szóló ba r átságot. Paulovics németországi emigrációja idején meglátogatta az akkor már Párizsban működő szobrászt, aki a hatvanas évek végén Etienne Hajdú műtermében dolgozott, majd kivételesen egyéni életműve elismeréseként 1974-ben megkapta a francia becsületrendet.
