Hann Ferenc: Paulovics. Kántor Lajos és Kocsis István írásaival (A PMMI kiadványai. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Ferenczy Múzeum, Szentendre, 2008)

Hann Ferenc - Művészi pályakép

Természetesen a festő két dimenzióra „kénytelen" átírni a háromdimenziós teret, s mindezt könnyedén oldja meg úgy, hogy a szituációt saját belső közlendőjének szolgálatába állítja. Nem nehéz helyzetbeli rokonságot találni Az ember tragédiája falanszter-jelenete s a korabeli kelet-középeurópai államok lelki-fizikai viszonylatai között. Madách művének 1974-es nagyváradi bemutatójára Paulovics a szűkös anyagi lehetőségek ellenére bravúros színpadképet komponál. A kétoldalt elhelyezett dobozvagy szekrényszerű rekeszekből lépnek elő az elszemélytelenedett, bábuvá silányított figurák, az emberiség kiábrándító jövőjének vízióját mutatva. A szcenéria kísérteties hasonlóságot mutat a művész egy 1972-ben készült olajfestményével [Mitológia), ahol kitárt ajtók mögül lépnek elő hellenisztikus (vagy klasszikus görög) bölcsek, fejük mint a márványszobroké, ám testük durva, deszkaszerű anyagból formálódott, mellettük elmélázó, töprengő hús-vér mai férfi és női figura. Kulcsműről van szó, hiszen az életmű javára vonatkozó formai és művészetfilozófiai problémákat vet fel a festő. Ilyen probléma először is a tér, s az azt szimbolizáló ajtó, majd ablak, mint egy másik, olykor misztikus világba vezető kapu; másodjára a mitológiához való vonzódás (az aurea aetas, régen volt aranykor) keresése; harmadjára - vagy e kettő összegzéseként - a materiális Tér és a megfoghatatlan, de érzékelhető Idő örök kapcsolódása és ellentéte. Fontos hangsúlyoznunk, hogy Paulovics László életműve autonóm és szuverén egész, még akkor is, ha a művész sokféle terepen mozog, érdeklődése sokágú. Kritikusai szerint,,... mondhatni végigjárta a XX. századi avantgárdé iskoláit" (K. L. i. m.) a szürrealizmustól a pop artig. Murádin Jenő helyesen említi a néger maszkok hatását, de hiszen ez a XX. század elején szinte mindenkit megérintett, aki a látványfestészettől elszakadni kívánt. Banner Zoltán Cézanne-t, Picassót és Berény Róbertet, a bukaresti Schileru de Chiricót, többen Klee-t, Braque-ot, Dalit említik, s Paulovics földije és barátja, sok munkájának címadója, Páskándi Géza pedig Henry Moore-t. Egyetértünk Páskándi azon megállapításával is, hogy a sokféleség „Paulovics számára nem jelent problémát: érzi ugyanis, hogy amit mondani akar, az a sajátja és végül is a hatás már nem is hatás, hanem tájékozottság." (K. L. i. m.) Páskándi korai felismerése pontosan jellemzi a művész attitűdjét. Valójában egyik izmushoz sem sorolható (de több is érdekli), egyetlen mestert sem követ (de többel is rokonszenvez), stílusgazdagsága nem jelent stílusátvételt, talán csak életérzésben vannak átfedések, de még inkább áthallások. Mert mit is gondoljunk a már említett Mitológia c. opuszról (1972), ha Schaar Erzsébet Utca c. művét (1974), életműve koronáját szemléljük? Egy utcát látunk csupasz falakkal, tágra nyílt ablakokkal, ajtókkal, ahol figurák álldogálnak vagy éppen lépnének ki, arcuk valódi, Napbanézők / részlet - 1963 - linómetszet - 60x40 cm