Hann Ferenc: Paulovics. Kántor Lajos és Kocsis István írásaival (A PMMI kiadványai. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Ferenczy Múzeum, Szentendre, 2008)

Hann Ferenc - Művészi pályakép

testük sima, megmunkálatlan műanyag, hungarocell. Élet és halál, múlt és jelen, tér és idő, megfoghatóság és talány. Szinte mintha egy kéz munkája lenne, de hogy egy gondolatmeneté, az bizonyos. Két esztendő választja el a két, egymást nem is ismerő mester munkáját. Ez a metafizikus nyugtalanság - főképpen ebben a periódusban - számos Paulovics-képen megragadható. Levegőben úszó doboz rejtélyes szerkezettel, nyitott ajtóval, az idő valóságos múlását mutató figurákkal [Az idő jele, 1976) - Magritte-szerű, annak száraz tárgyilagossága nélkül. Fiatal leány profilból, bizánci ikonokon látott kifejező finom ujjakkal, az ablakon bekönyöklő szemüveges furulyázó férfival, mögötte üres utca, tér, rejtelmes árnyakkal, a mű jobb sarkában bensőséges festmény: anya serdülő gyermekével, íme a metafizikus piktúra teljes kelléktára Paulovics-módra (A csend falai, 1974). De ezekre az évekre esnek a korszak főművei közül az ugyancsak metafizikus csendéletek {Az idő kövei - Einstein, 1972; Diana és a vének, 1974; Zenedoboz I., II., 1977.). A reneszánsz remineszcenciakra utaló, de szintén mágikus-misztikus Műgyűjtő (1973) és A művész felesége (1976), a kiábrándítóan fájdalmas-ironikus Múzeumi látogatók (1976) stb. E jelenetező figurális műegyüttesen belül vitathatatlanul chef d'ouvre az 1975ben született Menyegző. Bár az esemény ünnepi, itt bizony senki sem örül. A menyasszony báván mered maga elé, a vőlegény felénk tekint ugyan, de nincs álla, szája, ajka, a baloldali figura szenvtelen bábu, az alakok kifelé néznek a képből. Csupán egy kalapos idős hölgy mered szívós tekintettel a furcsa párra. A Paulovics-életmű méltatói közül sokan említik az expresszionizmushoz való kötődését. Talán pontosabb, ha azt mondjuk, számos műve expresszív, azaz indulatosan, széles ecsetvonásokkal festett, s ez inkább előadásmód (és indulat, szenvedélyesség) kérdése, s nem az aikotás egy zárt stíluskörbe való bekényszerítése. (Nolde, Müntner, Beckman piktúrája igen csak távol esik Paulovicsétól, talán csak Rottluff bizonyos korszaka kapcsolható ide.) Paris almája - 1965 - tus - 70x50 cm Emlék - 1965 - tus - 60x40 cm