Hann Ferenc: Paulovics. Kántor Lajos és Kocsis István írásaival (A PMMI kiadványai. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Ferenczy Múzeum, Szentendre, 2008)

Hann Ferenc - Művészi pályakép

Intra Mur os (A partiumi évek, 1961-1985) Ha hinnénk az eleve elrendeltetésben, azt gondolhatnánk (s bevallhatjuk: nem is tudunk elszakadni e gondolattól), van valami végzetszerű, a művész egész pályájára kiható esemény az ötödéves főiskolai hallgató életében, ez pedig az Erdély határán kívül is jól ismert rendezővel, Harag Györggyel való találkozás. E pillanatban kezdődik ugyanis az a bő negyedszázadnyi életszakasz, melyet Paulovics színházi díszlet- és jelmeztervezőként tölt majd el. 5 noha jómaga - természeténél fogva - kerüli a teátrális és harsány élethelyzeteket, barátai, szellemi társai többnyire az írók, költők, színházi emberek közül kerülnek ki, s szatmári műterme éppen ezért válik majd szellemi műhellyé, pezsgő viták,„önépítések" színterévé, ahol folytatódnak az eljátszott darabok, minősíttetnek a színészi, rendezői teljesítmények. Behatóan elemezték Updike, Osborne, Csehov, Molière, Madách, Móricz és más nagyok mondandóit, amelyek mást jelentettek térben és időben, ahol és amikor megszülettek, s mást Szatmáron, Nagybányán, Nagyváradon vagy Marosvásárhelyen, ahol a szabad véleményalkotástól a magyar néző (de nagyobbrészt a román is) eltilttatott. A művész számára a színház nem pusztán szcenikai munka volt, nem alkalmi kirándulás, mint oly sok festő számára, a<i egyszerűen megélhetési okokból (vagy csak kíváncsiságból) ruccant ki e világba (ilyen volt az erdélyi avantgárdé zseniális mestere, Baász Imre, félig-meddig a kolozsvári professzor, Tóth László, sőt a szobrász Kós András is tervezett díszletet). De számos példát említhetnénk a húszas évek Párizsából is, hiszen a világhírű Gyagiljev-féle Orosz Balettnek többek közt Braque, De Chirico, Derain, Miró, Max Ernst, Matisse, Picasso készített díszleteket, ám ezek a munkák az életművekben kuriózumok, legfeljebb magányos gyöngyszemek. Paulovics életművébe viszont - különösen ami a térképzést, a térlátást, a térszervezést illeti -, mélyen szervülnek a színházi tapasztalatok, s ez festői és grafikai munkásságára egyaránt érvényes. Szépen fejti ki mindezt a művész kitűnő ismerője, elemzője, Kántor Lajos, a kolozsvári irodalomtörténész-esztéta abban a kismonográfiában, amelyet a festőről a Kriterion Könyvkiadó Galéria sorozata adott közre 1983-ban. [Paulovics László. Bev. Kántor Lajos. Kriterion, Bukarest, 1983. - A továbbiakban: K. L. i. m.) Nagyváros - 1964 - tus - 100 x 70 cm