Hidán Csaba – Szőllősy Gábor: Fegyver- és lószerszámgyűjtemény a tápiószelei Blaskovich Múzeumban (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 24. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2008)
Szúró-és vágófegyverek - Kardok, szablyák
13. Lovassági szablya - könnyített változat XIX. század t Leltári szám: 67. 761. 1. ^flflMBMpi A Jegyver teljes hossza: 1000 mm A A penge hossza: 855 mm, szélessége: 18 mm A szablya pengéje enyhén ívelt. A fokán a pengetőtől egészen a szablya ötödéig merevítőgerinc húzódik végig, ahol a merevítőgerinc középre kerül. Ezáltal lehetővé válik a fokéi kialakítása. A pengető hosszú, de külön gallér nem erősíti, mint azt az 1904 M legénységi változatnál megfigyelhetjük. Az Osztrák-Magyar Monarchiában a tiszteknél előfordultak az előírástól eltérő, ám jellegében hasonló szablyák. Legtöbbször ez könnyített pengét és más díszítésű markolatkosarat jelentett. A XIX. század végi, XX. század eleji párbajszabályok is megkülönböztetnek „nehéz" és „könnyű" lovassági kardokat, szablyákat. A Blaskovich-gyűjteményben őrzött szablya markolatkosara széles. A széle bordázott, és indás-leveles áttörésekkel díszítették. A fok felőli részen a markolatkosár vége a penge felé hajlik, és a kardbojt részénél két hosszanti kivágás látható rajta. A markolat fából készült és a kupak felé került. A markolatgerinc erősítésénél kétoldalt félkörös lapkákat alkalmaztak, a tövénél egy abroncs szorítja a markolathoz. A gerinclemez felé „X" alakban bordázott annak érdekében, hogy a tenyér elcsúszását akadályozza. A markolatkupak vége hiányzik. IRODALOM: Csillag Ferenc: Kardok történelmünkben. Budapest, 1971 14. Osztrák-magyar 1877 M. könnyített lovassági szablya 1877 Leltári szám: 67. 769. 1. A szablya teljes hossza: 882 mm A penge hossza: 764 mm, szélessége: 32 mm A szablya pengéje enyhén ívelt, mindkét oldalán széles pengevájatot alakítottak ki. A hegye szimmetrikusan keskenyedik. A fok élét nem kovácsolással, hanem köszörüléssel alakították ki. A penge töve hosszú, és még egy gallér is erősíti. A szablyánál félkör alakú acél markolatkengyelt figyelhetünk meg. A kengyel a penge fok felőli részén fölhajlik, és zömök henger alakban végződik. A kardszíj számára egy hosszúkás áttörést képeztek ki. A fegyver famarkolata hiányzik. A markolat gerinclemezét kétoldalt két félkörös lapka erősíti, ezt a tövénél egy abroncs szorította az itt hiányzó markolathoz. A fegyver markolatkupakja lekerekített és a pengetüskéhez szegecselés erősíti. A hüvely acélból készült. Alsó hordkarikája a pánton nem mozgatható. A hüvely felső hordpántjának jellegzetessége az, hogy mindkét oldalon felkötőfület találunk. A hüvely koptatója és a torkolatverete, amely csúszásgátlóval ellátott, a hüvellyel azonos anyagból készült. A bemutatott fegyverrel 1877-ben a lovasított tüzéreket szerelték fel. IRODALOM: Csillag Ferenc: Kardok történelmünkben. Budapest, 1971. 90-92.
