Hidán Csaba – Szőllősy Gábor: Fegyver- és lószerszámgyűjtemény a tápiószelei Blaskovich Múzeumban (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 24. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2008)
Szúró-és vágófegyverek - Kardok, szablyák
15. 1861 M. gyalogostiszti szablya 1861 Leltári szám: 67. 768. 1. A szablya teljes hossza: 973 mm A penge hossza: 820 mm, szélessége: 22 mm A szablya a fentebb ismertetett (10. sorszámú tárgy) típussal azonos. A különbség azonban az, hogy pengéje a szokottnál vastagabb, így szúrásra igen alkalmas még védőfelszerelés (téli katonaruha) esetében is. A famarkolatot utólag feketére festették, és dróttal áttekerték. IRODALOM: Csillag Ferenc: Kardok történelmünkben. Budapest, 1971. 90-92. 16. Osztrák-magyar 1869 M. egységesített magyar lovassági szablya 1869 Leltári szám: 67. 11. 1-2. A fegyver teljes hossza: 960 mm; A penge hossza: 850 mm, szélessége: 34,6 mm Az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének felállítása előtt is voltak már törekvések a lovassági szablyák és kardok egységesítésére. Erre 1845-ben történt kísérlet, de végleges megoldásra csak 1850-ben került sor. 1861-ben ismét változások voltak, de csak 1869-ben rendszeresítették a méreteiben is egységes szablyát. A nehézlovasság fegyvere az 1850-es típus esetében, az 1861-ben bevezetetthez képest néhány centiméterrel hosszabb és valamivel szélesebb volt, mint a könnyűlovasságé. Az 1869 M magyar szablya pengéje enyhén ívelt, vájata és a penge töve zömök és széles volt. Egyik oldalán félhold alakú ívben GARANTIE felirat látható. A félhold ívén belül L. Z. kezdőbetűk olvashatók, alatta egyenes sorban SOLINGEN felirat található. A penge utolsó harmadán a fok átalakul fokéllé, hegye szimmetrikusan keskenyedik el. Markolatkosara félkörösen ívelt, a széle bordázott, a végén a markolatszíj felkötésére két párhuzamos, hosszúkás áttörés tekinthető meg. A markolatkosár vége hengeresen záródik. A legénységi változatoknál, így e fegyver esetében is, a markolatkosarat kerek furatokkal tették könnyebbé. Markolata kissé ívelt, fából készült és cápabőrrel vonták be. Ezt még erősebbé tette a gerinclemez kétoldalt, félkörívesen végződő lapkája. A szablya hüvelye acélból készült. Torkolatveretét belül csúszásgátlóval szerelték fel. A felső felkötőfül a hüvely belső oldalán található, és akárcsak az alsó hordkarika, nem mozgatható. A hüvely koptatója körívesen végződik. A többi szerelékhez hasonlóan ez is a hüvellyel azonos anyagból készült. A felkötőfülbe és a felkötőkarikába utólagosan barna színű bőrszíjat fűztek be. A fegyver Blaskovich György (1878-1960) huszárönkéntesi szablyája volt. IRODALOM: Csillag Ferenc: Kardok történelmünkben. Budapest, 1971. 90-92.
