Hidán Csaba – Szőllősy Gábor: Fegyver- és lószerszámgyűjtemény a tápiószelei Blaskovich Múzeumban (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 24. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2008)

A tápiószelei Blaskovich Múzeum fegyvergyűjteménye (Hidán Csaba)

amit alapvető elgondolás és ízlés nélkül gyűjtöttek össze. A tápiószelei Blaskovich Múzeum kollek­ciójára az előbbi a jellemző, azzal a kiegészítéssel, hogy nem olyan nagy, de igen jól válogatott fegy­vergyűjteményt láthatunk. Köszönet a Blaskovich család több nemzedékének azért, hogy a XXI. századi látogató a magyar és az egyetemes fegyvertörténet oly szép darabjait tekintheti meg a tápiószelei múzeum kiállításán. Annak ellenére, hogy a magyar nemzet története szinte folyamatos küzdelmekkel teli, a harcok mennyiségéhez viszonyítva a magángyűjtemények száma mégis csekély. Ennek több oka is van. Magyarország, így a Kárpát-medence, Kelet és Nyugat között fekszik, két világ találkozásánál. A magyar história során végigkövethetjük ennek következményeit, hatásait. Itt ér végett a sztyepp kultúrája, és a különböző korokban e térségben telepedtek meg a szkíták, a hunok, az avarok, a magyarok. A Kárpát-medencétől nyugatra nem foglalt hont, nem alapított államot egyetlen lovas nomád nép sem. A történelmi Magyarországon találunk román kori, gótikus és barokk templomokat, klasszicis­ta és szecessziós épületeket, de a Kárpát-medencétől keletre és délre a hagymakupolás bizánci stílus volt a meghatározó építészeti stílus. A katolicizmus és a reformáció a középkori Lengyelor­szág és Magyarország keleti és déli határain végződött, ettől keletre és délre, pedig az ortodoxia vagy az iszlám volt az uralkodó vallás. Ha innen nézzük, nyugatvég, ha onnan, keletvég. A magyar katonáknak mind a keleti, mind a nyugati ellenséggel szemben helyt kellett állni. Olyan fegyverze­tet kellett használni és olyan harcmodort kellett kialakítani, hogy egyaránt alkalmas legyen mind­két, egymástól eltérően harcoló ellenség ellen. A XVI. század végén és a XVII. század elején előfor­dulhatott, hogy a magyar hajdúk egy év leforgása alatt törökkel, szásszal, oláhhal, némettel, val­lonnal, morvával is harcoltak. Ez mind különböző fegyverzetet és harcmódot igényelt. A Bocskai István vezette szabadságharc diadala igazolta, hogy küzdelmük sikeres volt. A harcok azonban mérhetetlen pusztulást is jelentettek. Hol a tatár égette, hol a török dúlta, hol a császári katonaság pusztította hazánk földjét. A hadjáratok során a falvak mellett kisebb váro­sok, várak és nemesi kastélyok, udvarházak is elpusztultak. Napjainkban már felmérhetetlen, hány kisebb-nagyobb fegyvergyűjtemény pusztulhatott el vagy vált zsákmánnyá. A nagyobb kollekció­kat, a Hunyadiak, Zápolyák, Zrínyiek, Rákócziak, Nádasdyak arzenálját más is fenyegette. A bécsi udvar békeidőben, törvénytelen perek, elkobzások által is igen sok magyarországi értékes fegyver­gyűjteményt tulajdonított el. 1671-ben a Nádasdy-javak összeírásakor a császári hivatalnokok nyolc kötetre való műkincset írtak össze. 1850. március 18-án Macchio tábornok, a pesti kerület császári parancsnoka a Magyar Nemzeti Múzeum arzenálját dézsmálta meg. Az 1920-as trianoni diktátum és az idegen katonai megszállás ismételten nagy pusztítást okozott az állami és a magán­kollekciókban, 1944-45-ben pedig szinte megismétlődött az 1920-as év pusztítása, talán még na­gyobb arányokban. A sors különös ajándéka, hogy a tápiószelei Blaskovich Múzeum gyűjteménye megmenekült ezen szörnyű eseményektől. A gondviselésen kívül köszönhető ez a múzeumalapító testvérpár, Blaskovich György (1878-1960) és Blaskovich János (1883-1967) bátorságának, emberi helytállá­sának és a múlt iránti tiszteletének. A Blaskovich Múzeum fegyvergyűjteménye bár nem tartozik a nagy arzenálok közé, a látogató számára igazi kincsestár. A kert mélyén lévő épület már sejtetni engedi, hogy nem mindennapi él­ményben lesz része az ide betérőnek. A kúria berendezése, bútorai, festményei és világhírű pipa­gyűjteménye önmagában is kuriózum, a fegyverek iránt érdeklődőknek a jól válogatott arzenál nyújt élményt. A Blaskovich Múzeum fegyverei tükrözik a gyűjtők több nemzedékének az egyes tör­ténelmi korokhoz, illetve a különböző fegyvertípusokhoz való viszonyát. Már szó volt arról, hogy nem csak a gyűjtő vagy gyűjtők anyagi helyzete és beszerzési lehetősége határozza meg egy-egy kollekció jellegét. Egy kisebb, de jól válogatott és átgondolt anyag mindig jobb, mint egy nagy, de elgondolás és ízlés nélküli arzenál. fi*

Next

/
Thumbnails
Contents