Sz. Szilágyi Gábor szerk.: 1956. Művészet emigrációban (PMMI kiadványai – Kiállítási katalógusok 18. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2006)
Papp Tibor: Beszélgetés Pátkai Ervinnel
17 éves koromban csináltam első szobromat - egyik barátom biztatott is, de érettségi után színész akartam lenni. Szerencsére nem vettek fel a Színművészetire. A Vasutaskör Szabadiskolájában kezdtem komolyabban foglalkozni szobrászattal, később Medgyessyhez jártam. Itt Párizsban az Académie des Beaux-Arts-on Henri-Georges Adam műtermébe kerültem. Magyarországon elsősorban formai képzést kaptam - tájékozatlanul érkeztem Párizsba, Adam nyitotta föl a szememet, sokat köszönhetek neki. Jó tanár volt, fel tudta kelteni a diákok érdeklődését. Adam régebben rézmetsző volt, szőnyeget tervezett, elég későn kezdett szobrászkodni. Picassóék társaságához tartozott, ő volt a fiatal közöttük a kubista szobrászattal jegyezte el magát, minket is abban a szellemben dolgoztatott. A fiatal művészek második párizsi biennáléja után váltak el útjaink, akkor álltam a magam lábára, akkor csináltam az első madarat... A monumentális szobrok, az első lendület és a mai cement és műanyag szerkezetek higgadtabb világa között kétségtelenül hosszú volt az út. A modern építészet és szobrászat kapcsolatában a monumentális helyett a strukturálisra helyeződött a hangsúly, és a cement-szobroknál újabb elem is jelentkezett: a rétegződés, a vízszintes vonalak térhódítása. A kubista-szemléletű forma-szépség elvesztette jelentőségét, bár szobrai ma is szépek, de elsősorban izgalmasak, rejtélyesek, tárulkozók. A Látomás összefoglalása helyett ma inkább a látomás teljességének rekonstrukciójára törekszik - és anyaga minden eddiginél szilárdabb hatásában is - de nem nehezedtek el szobrai. A madarak óta minden formai megnyilvánulására jellemző a szerkezetet láthatóvá tevő anyag és az anyagot érzékeltető szerkezet kettőssége. De miért változást keresni? A műveknek nincsen történelme. A lét tárulkozik minden alkotásban. Az önmagát teremtő idő egyszeri kifejezése. Nincs végleges megoldás, csak örökös kétfelé görbülő kérdőjel az alkotó és a teremtett forma között. Pátkai Ervin: Cím nélkül, 1978 - ólomplasztika, (részlet) Bujdosó Alpár tulajdona
