Ikvainé Sándor Ildikó - Sz. Tóth Judit: Évszámos tárgyak Pest megye népművészetében (PMMI kiadványai – Kiállítási katalógusok 6. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2003)

Kerámiák

dön készült, népszerűsége a XIX. század elején kezdődött, és a század végére érte el csúcspontját." (KRESZ-KÖVÉR 1983- 34.) Nevét és formáját is a nyugati eredetű üvegbutelláról kapta. Nem szériában, tömegáruként készült, mint a köcsög vagy fazék, hanem egyenként készítette a fazekas a megrendelő számára. Általában beleírta a megrendelő nevét, a készítés évét, s néha a maga nevét és a készítés helyét is feltüntette. Gyakran a tartalmával kapcsolatos tréfás feliratot karcoltak bele egyik oldalába, a többit pedig növényi ornamentikával díszítették. Igen nagy keletje lehetett a férfiaknál, mivel sok maradt fenn belőlük. Felirataik segítséget adnak a kutatóknak a fazekas mesterek élete, munkásságuk történetének tisztázásához. Támpontot adhatnak akár egy-egy család tagjainak azonosításához is. A pálinkás butellák különböző formában készülhettek. Szögletesre, oválisra, kulacs, vagy könyv alakúra is formálták, ami az imádságos könyv tréfás utánzata. A vásárhelyi butellák meghatározása nehéz, hiszen rengeteg készítő volt. A vásárhelyiek a feliraton inkább csak a megrendelő nevét tüntették fel, a sajátjukat csak ritkán. Ezért, ha a múzeumi nyilvántartásokban nem volt meghatározva a készítés helye, összehasonlítás útján, a már közölt darabok formai jegyeit vizsgálva kerestük azt. Elsősorban a Néprajzi Múzeum hatalmas gyűjteményének Kresz Mária által meghatározott és közölt darabjait vettük figyelembe. A kilenc hódmezővásárhelyi butella közül hat a ceglédi, három a nagykőrösi múzeum tulajdona. A legkorábbi 1851-ből, a legkésőbbi 1896-ból származik. Jellemző tulajdonságuk kevés kivétellel -, hogy oldalai mellett egy vagy kettős keret fut. Mindegyik bekarcolt feliratú és díszítményű, amely a vásárhelyi ünnepi edények sajátja. A legkorábbi évszámú butella az 185 l-es, Ceglédről. Sötétbarna alapszínén sárga máz van, ezt szabálytalan zöld mázfoltokkal élénkítették. (Analógiája: KRESZ 1954. XXII. 5. és 1991. 158. kép) Ugyanilyen sárga mázú, zöld foltos az 1884-es ceglédi butella is. Ez a díszítő technika a török kori kerámiáknak is jellegzetessége volt. (KRESZ 1991 49.) A többi butella zöld színű. Az 1873-as butella párja Kresz Mária könyvében (KRESZ 1991. 175. kép) szintén megtalálható. Jellegzetessége a tulipános mintáján kívül, hogy az edény alján a zöld máz alól kilátszik a fehér engob, s a cserép alapszíne is. Ugyanide sorolható az 1879-es nagykőrösi, és az 188l-es évszámos ceglédi, fehér talpú butella is. Az ugyancsak 1873-as Nagykőrösi darab éleinek zsinóros díszítésével csatlakozik a Hódmezővásárhelyiekhez. (KRESZ 1954. XXI. 3.) Jól elkülöníthető csoportba tartozik az 1885-ben Cserták Sándor részére készült, Cegléden használt pálinkás butella. Tóth Pál fazekas mester keze munkájának tulajdonítják. E „vállas" butellák jellegzetessége, hogy színük valamivel világosabb zöld, mint a többi, írása gondos, indázó motívumainak vonalvezetése finom, levegős. Talpa mázhiányos. (KRESZ 1954. 130, XXII. 6. ábra) Mezővárosokban, nem fazekas központban készült, datált edények Ebbe a csoportba azokat az edényféleségeket soroltuk, melyekre rá van írva a készítés helye, tehát elkülöníthetőek az ismert fazekas központok edényeitől. Meg kell jegyezni, hogy nagyobb helységekben mindig is dolgoztak fazekasok, akik a lakosság szükségleteit valamennyire kielégítették. Ám nem dolgoztak olyan nagy számban, hogy fazekas központot alkottak volna. Számuk vagy működésük valószínűleg attól is függött, milyen minőségű agyagot találtak helyben, vagy milyen messziről kellett szállítani azt. Cegléd Az előző butellához hasonlóan 1885-ben készült, „vállas" butella Cegléden került elő, de rá van írva, hogy Cegléden is készült. Formája igen hasonló, viszont díszítésmódjában eltérések tapasztalhatók a Tóth Pálnak tulajdonítottaktól: színe másféle zöld, oldalai keretezettek. Virágindája cserépből indul, a szöveg fölött kancsó rajzolata látható. Szájkiképzése is más. Készítője vagy másolta, vagy maga is dolgozott hódmezővásárhelyi műhelyben. 1900-ban, valószínűleg házilag készült Cegléden, nem fazekas által egy cserép gyufatar-