Ikvainé Sándor Ildikó - Sz. Tóth Judit: Évszámos tárgyak Pest megye népművészetében (PMMI kiadványai – Kiállítási katalógusok 6. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2003)

Kerámiák

tó. Kiégetett. Évszáma és felirata miatt van itt a helye. Nagykőrös Nagykőrösön is készültek cserépedények már a 18. században. Ennek történetét és a nagykőrösi múzeum kerámiáit Nóvák László külön kötetben bemutatta (NÓVÁK 1999). A város vásárain azonban mindig árusítottak máshonnan érkező fazekasok, ugyanígy a lakosság máshol is beszerezhette edényszükségletét. Nóvák László kutatásai alapján három butellát határozott meg nagykőrösi készítésűnek. Az 1867-es, tréfás feliratú könyv alakú butellát, az 1880-ban, Oberna János által készített kék feliratos és virágdíszes könyvbutellát, melynek díszítése nem karcolt, hanem írókázott, és az 1884-es évszámú, Fehér István számára készített kis, kerekvállú, zöld butellát. (NÓVÁK 1999- 128.) Kecskemét Kecskeméti fazekasok már a 18. században is dolgoztak Nagykőrös számára. Néhányuk neve a korabeli iratokból ismeretes. A 19. századi kecskeméti fazekasok közül kettőnek a neve maradt fenn Nagykőrösre készített butellán. Tóth Jánosé három edényen is szerepel: az 1857-es, ácsszerszámokat ábrázoló kicsi butellán, valamint az 1871-ben és az 1874ben készített barna és zöld könyvbutellán. A másik kecskeméti fazekas, akinek nevét 1875 óta őrzi az általa készített butella: Horváth Pál fazekasmester. Szeged Szegedről került Nagykőrösre a koronás magyar címerrel ellátott butella 1884-ben. Tulajdonosa neve mellé „Sebők Sándor" fazekas a saját nevét is feltüntette. Kisújszállás A feliratok szerint Kisújszálláson rendelték a lisztes bödönt egy leendő gazdasszony, a nagykőrösi Láúb Boriska számára 1893-ban. Bizonyára ajándéknak szánták, mivel ritka edényféle volt. A bödönnek ez egy másik fajtája, mint amit már korábban bemutattunk, ez a régi, henger alakú fahordókhoz hasonló. Díszítése is különleges, ugyanis nem festették, hanem virágdíszeit külön készítették, préselték, majd virágfüzérként rakták fel az edény falára. A fazekasok a fenn bemutatott kerámiákon túl a legkülönfélébb konyhai eszközöket készítették cserépből. A fazekak, lábasok, korsók, kanták, bögrék, tálak sokaságán túl mozsarat, tejköpülőt, tésztaszűrő fajtákat, vajas-, zsíros-, lisztesbödönt, kanáltartót, kuglóf-, kalács-, hússütő serpenyőket, fánksütőt, dohánytartót, perselyt, éjjelit, fésűtartót, só-, cérna-, gyertya- és tintatartót, gyertyamártót stb. készítettek, s mindezeket kis méretekben, gyermekjátékként is megcsinálták rendelésre. Területünkre eljutó tárgyak között előfordul egy-egy messzebb vidékről előkerülő is, mint az aszódi múzeum jellegzetes, lapított oldalú, zilahi pálinkás butykosa (1901), vagy a nagykőrösi 1885-ből való kályhacsempe, amely valószínűleg szintén Erdélyből származott. Kuriózumként mutatjuk be két évszámos tárgyunkat, melyek cserépből vannak ugyan, de nem fazekasmunka eredményei: két tetőcserepet. Az 1789-es hódfarkú cserép annak bizonysága, hogy a 18. században, a nád- és zsindelytetők idején Szentendrén már cseréppel is fedték a házakat. A másik tetőcserépnek a szövege érdekes. Égetés előtt a cserépbe három lány nevét karcolták be, s ez arra mutat rá, hogy 1918-ban valamelyik közeli cserépgyárban női munkaerőt, lányokat alkalmaztak cseréplerakó munkásként. Nem jelenhetett meg mostani kiállításunkon az a számtalan edényforma, a felsoroltakon túl sem, amely külföldről, a dunai hajózással kereskedés révén jutott el megyénkbe. Már a középkortól kezdve Bécsből hoztak fazekakat, de még messzebbről, Wilhelmsburg, Passau, Nassau felől is érkeztek edények a Dunán. Gmundenből jöttek a szentendrei piacra a jellegzetes, zöld csíkos edények. Ilyenek a 19. századból, a Morva medence kerámiaközpontjaiból Vickov táljai, bokályai, Znaim kedvelt barna, kapart csíkos és kockás edényei, a Szlovákiából áramló késő-habán bokályok, Pozsony környékéről tálak, tányérok is, melyek