Ikvainé Sándor Ildikó - Sz. Tóth Judit: Évszámos tárgyak Pest megye népművészetében (PMMI kiadványai – Kiállítási katalógusok 6. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2003)
Kerámiák
A tószegi fazekasok talán eddigi legrégebbi ismert tárgya a ceglédi múzeum tulajdonát képező butella, melyet a feliratok szerint 1858ban készített Tóth Mihály Bíró Mihálynénak. Tóth Mihály Hódmezővásárhelyről ment Tószegre (Bánkiné M. E. 1998. 18., 25.). Középen áttört butellája és annak díszítése valóban hódmezővásárhelyi jelleget mutat. 1882-ben készült Tószegen egy kisméretű, szép formájú kulacs, melynek hazafias felirata van. A nagykőrösi múzeum őrzi. Tószegi tálasok munkája az 1909-ből való dudi színű (sárgásbarna, zsemleszínű) nagy cseréptál, mely egy ceglédi ház bontásakor került elő. Szürkéskék színe, fehér virágmintája alapján tószegi jelleget mutat az 1915-ben készült ceglédi korsó és kancsó is. A tószegiek kedvelt alapszínei közé tartozott a dudiszín, a szürkéskék, a sárgásbarna és a rezes-zöld, a századforduló utáni évtizedekben pedig a fehér is. Motívumaik között jellegzetes a „háromrózsás" kompozíció, a „krizantém" és a „rózsás koszorú", s az egyszerűbb pettysorok, vagy a függőleges csíkozások alkalmazása. Mezőtúr Pest megye déli részének cserépedény ellátásában a tiszántúli Mezőtúr jelentős helyet foglalt el. Edényei kisebb mértékben a megye északi részébe is eljutottak. Tűzálló agyagot itt sem lehetett bányászni (mint az Alföld területén sehol), ezért tároló edények készítésére specializálódtak. Elsősorban korsóik váltak híressé. Mezőtúron az 1840-es évekig csak fekete, mázatlan edényeket égettek. Ebből a korszakból évszámos tárgyunk nincs. A legkorábbi évszámos edény az 1864-ből származó, Nyársapáton gyűjtött igen szép bütykös korsó, melyet bor tárolására használtak. Fehér alapra zöld és mangánbarna díszítést tettek. Két nagyméretű túri boroskancsó szerepel a kiállításban. Mindkettő orros és fedeles. A szentendrei 1887-es kancsónak igen szép díszítése volt, sajnos erősen megkopott. Az 1895-ben készített, Nagykőrösön használt kancsó díszítetlen. Felirata szerint mezőtúri készítésű egy másfajta bortároló díszedény, az abonyi múzeum három kicsi hordóból álló hordókulacsa, melyen 1887-es évszám látható. Ez már a híressé vált „dudi" mázzal készült, melyet az Arad megyei Dud községből hozattak a mezőtúriak.Ugyancsak dudi mázzal vonták be az 1881-es évszámot viselő cserépbödönt, melyet liszt, méz tárolására szoktak használni. Valószínűleg ajándékba adták, mert a tulajdonos nevét is ráíratták a fazekassal. (Albertirsa) A paraszti háztartások legközönségesebb, de fontos edénye volt a tejesköcsög. Ezt az edényfélét csak a hajdan török hódoltság alá tartozott területen nevezték így. Másutt tejesfazék vagy tejescsupor a neve (KRESZ-KÖVÉR 1983). Lehet mázas, vagy mázatlan, füles, vagy fül nélküli. Igen ritkán látták el évszámmal. Egy ilyen, fül nélküli, 1896-ban készült, Abonyban használt darabot mutatunk be, melynek érdekessége, hogy monogramjának G betűit fordítva írták rá. 1932-ben és 1934ben készült Mezőtúron két hasonló, zöld mázú, fröcskölt hatású köcsög. Az utóbbin karcolt virágdísz is van a felirat mellett. A cserépfazekak újabb fajtája az 1925-ben készült kívül-belül mázas, virágozott Nagykőrösön használt fazék. Szája kiöntőcsücsökkel van ellátva, tehát elsősorban folyékony ételt, levest tartottak benne. Hasonló, de különböző nagyságú fazekakat készítettek leköthető szájjal káposzta vagy savanyúság számára. Hódmezővásárhely Az Alföld legnagyobb fazekas központja Hódmezővásárhely volt. Az 1860-as évek elején 400-450 fazekas mester dolgozott itt. Ahogyan Mezőtúrnak a korsói, úgy Vásárhelynek a tálai voltak a leghíresebbek, a legtöbbféle lapos edényt ők készítették. Vásárkörzetük azonban megyénket a tószegiekhez és a mezőtúriakhoz képest kevéssé érintette. A múzeumainkban lévő táljaik datálatlanok. Annál meglepőbb a nagyszámú hódmezővásárhelyi évszámos és feliratos pálinkás butella, amely Nagykőrösön, de főleg a ceglédi múzeumban összegyűlt. A most bemutatásra kerülő 20 butella közül 9 hódmezővásárhelyi, a többi más környező mezővárosokból származó. A butella kis méretű, lapos pálinkás edény. Zsebben vagy tarisznyában vitték magukkal a férfiak. „Cserépbutella csakis a magyar Alföl-