Ikvainé Sándor Ildikó - Sz. Tóth Judit: Évszámos tárgyak Pest megye népművészetében (PMMI kiadványai – Kiállítási katalógusok 6. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2003)
Kerámiák
műnk. Tatai évszámos tárgy viszont egy sincs közöttük. A csákvári edények közül a tálak nem feliratosak, de az ivóedényeken, fazekakon előfordul az évszám. A csákvári tálasok munkái közül egy nagyon szép, orros, fedeles boroskancsót állítottunk ki 1887-ből. Jellemzőjük, hogy belül sárga, kívül zöld színűek. Híresek voltak főző-sütő edényeik. Keskeny fenekű főzőfazekaikkal szabad tűzön, vagy kemencében is főzhettek. Kívül mázatlanok, csak belsejük mázas. A legkülönfélébb méretekben készítették, 1 literestől 40 literesig. Egy ilyen gyönyörű, hatalmas példánnyal rendelkezik a ceglédi múzeum, mely 1889-ben készült, és felirat is van rajta. Oldalára agyaghurkákból „öveket" raktak megerősítés céljából, melyet ujjbenyomkodással erősítettek fel, egyben díszítettek vele. A csákvári korsósokat „vörösedényesek"nek nevezték, mert mázatlan vizeskorsóikat vörös földdel dörzsölték be, így az sokkal élénkebb színű lett. Jellegzetességük, hogy a korsók száját, fülét zöldre mázazták. Vállát nagyon egyszerű mintával, fehér földfestékkel díszítették. Igen ritkán látták el évszámmal. Egy 1938-ból való példány látható a kiállításban. Mohács Dél-dunántúli központunk egyetlen, kicsi fekete kancsóval képviselteti magát, melyre felírták: „Mohácsi Emlék". Szentendrei kartonjáról tudjuk: Kesztler Árpád készítette 1910 körül. A mohácsi fekete edény esek korsókkal, kantákkal, mozsarakkal stb. kereskedtek. Edényeiket rendszerint karcolt, többsoros hullámvonal díszíti. FELFÖLD A történeti Felvidékről megyénkben eddig mindössze két évszámos darabot ismerünk, noha különösen Pest megye északi részét a gömöri fazekasfalvak bőven ellátták a kiváló minőségű tűzálló agyagból készített edényeikkel. Még a megye déli területeire, Ceglédre, Nagykőrösre is eljutottak. Az isaszegi falumúzeum őrzi az 186l-es évszámú Bakabányáról (Pukanec) származó ételtartó szilkét, szép madárábrázolással az oldalán. A Losonc környéki Gácsról (Halic) származik az 1903-ban készült, szép formájú, betűrt szájú, csöcsös, mázatlan vizeskorsó, melyet vörös földfestékkel gazdagon „zsinóroztak". Igen jellegzetes darab, az aszódi múzeum tulajdona. Gyöngyös, Pásztó Egyik legszebb korai, évszámos (1840), közepében kéttornyú templomot ábrázoló nagytál származik gyöngyösi vagy pásztói fazekasoktól. Jellemző színeik: fehér vagy csontszínű alapon téglavörös, kobaltkék és fűzöld. Tálunk szélén kék virágok sorakoznak. A tál az aszódi múzeum tulajdona, a megyében ez az egyedüli datált darab. ALFÖLD Tószeg Az alföldi fazekas központok közül Pest megye déli részéhez legközelebb esik a Szolnok megyei Tószeg. Fazekas múltját Bánkiné Molnár Erzsébet 1998-ban megjelent munkája mutatta be részletesen. Kimutathatóan a 19. század húszas éveiben ott már működtek tetőcserép készítők és fazekasok, akiknek utódai generációkon keresztül folytatták a fazekas mesterséget, még 1955-ben is. Nem tűzálló, de nagyon jó minőségű, helyben bányászott agyagból dolgoztak. Mestereik közül legtöbben a mezőtúri céhnél dolgoztak egy ideig, vagy ott szabadultak, így a mezőtúri fazekasság jelentős hatással volt a tószegi mesterekre. Mindvégig szoros migrációs kapcsolatot folytattak Mezőtúrral, onnan hozták a mázat, festéket is. „Cserépedényeik formai és díszítésben' megjelenése, a színezés egyértelműen a mezőtúri hatás dominanciáját bizonyítja" (BÁNKINÉ M. E. 1998. 25.). Munkáikat ezért a könyv megjelenéséig nehéz volt elkülöníteni a mezőtúriakétól. A tószegiek vásározási körzete mintegy 100 km-re terjedt ki, főleg a Tisza innenső területén. Megyénkben különösen kedvelt hely voll Jászkarajenő, Nagykőrös, ahol elsősorban a rezes-zöld színű edényeket kedvelték. Inner származik a „kőrösizöld" elnevezés. Szíveser vitték használati edényeiket Abonyba, Cegléd re, Tápiógyörgyére, Tápiószelére is.
