Ikvainé Sándor Ildikó - Sz. Tóth Judit: Évszámos tárgyak Pest megye népművészetében (PMMI kiadványai – Kiállítási katalógusok 6. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2003)

Fafaragás - A mesterségek művészete - A nők munkaeszközei

ezermesterek, vagy maga az ajándékozó személy. Ezek az ún. individuális népművészet produktumai. A guzsalyokat, mángorlókat, díszes motollákat, mosósulykokat helyi és környékbeli háziiparosok, ezermesterek, a 20. században egyre inkább maga az ajándékozó készítette. Díszesebb változatai szerelmi ajándékok voltak. A 19- század elején még nagyobb értéket képviseltek, jegyajándékként házassági ígéretet jelentettek. A század derekára azonban az ajándékozási formák kötetlenebbek lettek, az ajándéktárgyak száma is megszaporodott. (K. CSILLÉRY 1976.) Ennek bizonyítéka, hogy múzeumaink sok 19. századi datált darabot őriznek. Az évszámos guzsalyok mind kétszárnyú, talpas formák. A legrégebbiek az Alföldről származnak. Pest megye egyes tájai az alföldhöz, a felföldi domb- és hegyvidékhez vagy a Dunántúlhoz tartoznak. A fonóeszközök típusai is megközelítőleg így oszlanak meg. A Dunántúlra jellemző fonóeszköz a székes guzsaly volt. A Budai-hegyvidéken és a Pilisben svábok lakta településekről ismert székes guzsalyok három és négylábú, kerek, szögletes vagy szív alakú székből és szétszedhető, esztergált guzsalyszárból állnak, olykor ólomgyűrűvel megerősítve. Ezek között nincs feliratos példány a múzeumi gyűjteményekben. A Börzsöny, a Cserhát tájain egyaránt előfordultak szívet és lóherét formázó székes guzsalyok, egyszárnyú, kétszárnyú talpas guzsalyok is. E fonóeszközök megléte ugyanúgy e vidék átmeneti (Dunántúl - palócság) jellegét erősíti, mint a változatos terminológiák, a szálszámolás rendszerében megfigyelhető azonosságok és különbségek. (CSUKOVITS 1997.26.) Pest megye legnagyobb részén a Börzsönytől a Duna-Tisza közéig a kétszárnyú talpas guzsalyokat használták. Sok megmaradt belőlük, mindenünnen ismerünk datált darabokat is. A kiállított évszámos talpas guzsalyok készítési/használati helyük és stílusjegyeik alapján két jól elkülöníthető csoportba sorolhatók. Egyszersmind illusztrálják a magyar népművészet virágkorának és későbbi korszakainak, az Alföld és a Felföld faragóstílusának elemeit. A legkorábbi guzsalyok (1810-től) az Alföldön, Cegléden és Nagykőrösön készültek. A mezővárosi népművészet jeles alkotásai. Stílusjegyeik egységesek. Talpuk rövid, a végek felé trapéz formára kiszélesedő. Ekrovasos és véséssel kombinált díszítményük van, a későbbieken vésett, mélyített technikájú naturális ábrázolással kombinálva: a növények szára, levele naturális, a virágfejet stilizált tulipán vagy rozetta, forgórózsa alkotja. Gyakori a szilvamag alakú díszítmény és a szélek ekrovasos keretezése. A talp két felének mintázata szimmetrikus, vagy kis eltéréssel szimmetriára törekvő. Gyakori, hogy a talp mindkét felén - olykor csak az egyiken - szív alakú kivágott rész van, mely stilizált tulipán motívum. A guzsalyszár nagy része szögletes, a csúcsa is díszített. A szár négy oldala háromszög alakú vésőnyomokkal kialakított geometrikus mintájú, gyakran növényi ábrázolással együtt. A naturális ábrázolás a guzsalyszáron előbb jelenik meg, mint a talpon. A legdíszesebb darabok a „csörgős guzsalyok". Ezeknek a szögletes szárában a saját anyagukból kifaragott fagolyók, „csörgők" vannak, a száron három vagy négy részben elhelyezve. A csörgős guzsaly a Jászság jellegzetes fonóeszköze. Szabó László szerint ezt a típust a Jászságból kitelepülök terjesztették el a Duna-Tisza közén. A bemutatott díszes példányok mind helyben, Nagykőrösön és Cegléden készültek. Ezen a vidéken a 19. században a guzsalyok neve „rokka" volt. (SZTRINKÓ 1982. 206.) Ezt bizonyíja az 1847-ben Cegléden készített darab talpára vésett tréfás szöveg is: „Hű bolond. Mit néző nem Iád hogy rokka vagyok". A feliratok között ez az egyetlen, amely nem név vagy dátum. A korai feliratokat a guzsaly talpára vésték, mint a legkorábbi, 1810-es nagy méretű évszámot is. Az 1829ben készítettnek szintén a talpán van a szöveg, ez azonban már teljes név és dátum: „DOBOS ERZSÉBETÉ 1829 JANUÁR 12 NAP". Az időben következő 1833-as darab felülete díszítetlen és a név, az évszám már a felső lapra kerül. Ezek a feliratok még csak tulajdont jelölnek, szöveges utalás a tárgyak ajándék voltára nincs. Azonban e díszes munkaeszközök megjelenése azt sugallja, hogy nem köznapi dara-