Ikvainé Sándor Ildikó - Sz. Tóth Judit: Évszámos tárgyak Pest megye népművészetében (PMMI kiadványai – Kiállítási katalógusok 6. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2003)

Fafaragás - A mesterségek művészete - A nők munkaeszközei

bok, s lehettek (jegy)ajándékok. Az 1840-es évektől kezdve a guzsalyokon megjelenik az egy vagy két névjel. A talp egész felületét kitöltő, egységes geometrikus díszítményt soha nem bontja meg betű vagy szám. A 19. század közepétől a névbetűk és a dátum a talp oldalának középső, magasabb részén, vagy a szár csatlakozásának négy oldalán vannak elhelyezve. E tárgytípus ajándék voltát mutatja, hogy gyakori a páros monogram, az ajándékozó és a megajándékozott nevének rövidítése az emlékezetes évszámmal. Kivételes az 1833-as jelzést viselő, egyedi formájú Cegléden készített eszköz. Talpa domború, teljesen dísz nélküli, a végek felé elvékonyodik, a szára esztergált, két darabból illeszthető össze. A talp egyik szárnyának felületére került a mélyített felirat: „Víg Pannáé 1833". Az alföldi típusú eszközökön sem állat, sem emberábrázolás nincs, a koronás magyar címer viszont többször előfordul a guzsalyok szárán. Közgyűjteményeinkben az 1880-as évek után készült évszámos guzsaly a megye alföldi részéből csak egy van: 1924 és név szerepel rajta, más díszítése nincs. A 19. század vége a mezővárosi népművészet hanyatlásának ideje. A Felföld faragóművészete, pásztorművészete ugyanekkor virágzik ki. A talpas guzsalyok másik csoportja Aszód, Vác környékén és a Börzsönyben készült és ott volt használatban. Kétszárnyú talpuk 5060 cm hosszú és nem, vagy alig szélesedő. Díszítményük nem szimmetrikus, a két oldalon különböző. Vésett és mélyített, geometrikus és naturális növényi motívumaik közt állat- és emberábrázolás is van. A szárak egy része alul szögletes, majd nyolcszögletű vagy gömbölyű lesz, hegyük a kender felkötését szolgáló gombban végződik. E felföldi típus legkorábbi datált darabja 1865-ös, talpa egyik felén tulipánok és rozetták, a másikon vízimadár és szarvasok láthatók. Letkésen készült ugyanúgy, mint egy másik, ember és madáralakos guzsaly 1924-ben, melyet szintén Letkésen, ugyanazon család ifjabb nőtagja (anyós és menye) használt. (CSUKOVITS-ZOMBORKA 1989. 5.) A talp egyik felén egy ülő, kalapos, pipás ember pisztolyt fog egy madárra. A másik felén gondosan kivitelezett kompozíció van, mely azonban az alapanyagtól idegen, leginkább a szabadrajzú hímzésekre hasonlít. A leány neve maga is díszítmény, fölötte gyöngyvirágszálon ülő madár van. A faragott, vésett guzsalyok mellett előfordulnak egyedi díszítésűek is. A váci múzeum gyűjteményének darabja az az 1888-as (tényleges keletkezési idejénél később ráfestett ?) évszámú guzsalytalp, mely valószínűleg teljesen piros színű volt. A virágtövek piros, zöld és sárga színűek, bevert szögek feje hangsúlyozza a virágtő bimbóit. Készítésének, használatának helye nem ismert. Az 1935-beli galgamácsai guzsalyon van a munkaeszközök között az egyetlen vallásos szimbólum. Az edényből kinövő stilizált tulipán vonalát pirossal és zölddel színezte át készítője és mintázóvassal beütött körökből keresztet „rajzolt" rá. Egy másik talpon kocsikenőccsel feketített, ezáltal hangsúlyozott minta van. (Galgagyörk 1926) Festett guzsalyok ajándékozása az 1920-40-es években Kemencén még szokás volt. (SZOLNOKY 1949. 192.) A talp formája ekkor már az alföldi típusúhoz hasonló. A legkedveltebb motívum a valamilyen edényből kinövő növényábrázolás, sokszor vésnek madarat, és előfordul címerábrázolás is. A 19-20. század fordulóján készített guzsalyokat csak Gödöllő környéki eszközök képviselik. Az isaszegiek talpának vége homorú ívben, különféle formákban van kifaragva. Az e vidékről származó évszámos darabok jellegzetessége, hogy szárukat füstöléssel tartósították. Az 1920-30-as évekből ismét sok talpas guzsalyt ismerünk a Galga mentéről, Gödöllő, Vác környékéről. A fonás legtovább a Börzsöny vidékén maradt gyakorlatban. Ennek megfelelően guzsalyok itt a 20. század közepén is készültek, legtöbbjük valószínűleg házilag. Igen egyszerűek, száruk természetes alakú faág, díszítésük nem gyakorlott kéz munkája. A munkafolyamattal együtt megőrződött a munkaeszköz szerelmi ajándék funkciója is: a valaha piros színű guzsalytalp egyik felére szívbe foglalt kettős monogram és az „1948", a másikra egy évvel később az as-