Klemmné Németh Zsuzsa szerk.: Maróti Géza és Zebegény (1875–1941) (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)

Maróti Géza- Árpád-házi Szerit Erzsébet szobor, öntött műkő, 1,5-ös életnagyságú, fotó 1985 k. A szobor eredetileg a Maróti villa kertjében volt. Maróti Dóra visszaemlékezésében írja: „ Nagy kör borostyánnal, középeid Árpád-házi Szent Erzsébet szobra. Papa nagyon régi munkája - mama volt a modell. Az államosítás után kidobták szegényt de a vallásos zebegényiek átmentették a templom hosszfala elé. " Bródy-Maróti Dóra: Apámról, Muróti Gézáról. ME i 987/4-5. 49. o. A visszaemlékezések Gerle János építész felkéréséreszitlettek l984-ben,majd 1987-benjelentekmegnyomtatásban. MAROTI GÉZA ES ZEBEGENY 1875-ben született Maróti Géza, a magyar szecesszió egyik kivételes művészegyénisége, akinek életművét szinte alig ismeri a magyar közönség. Ennek egyik oka, hogy kevés építészeti munkáján kívül elsősorban a mai látványtervező fogalmával definiálható tevékenységet folytatott. Installatőr, belsőépítész, máskor kiállítások rendezője volt. Az ő nevéhez fűződik a milánói nemzetközi kiállítás, a Velencei Biennale magyar pavilonjának megépítése, a Mexikói Nemzeti Színház üvegfüggönyének és a nézőtér fölötti üvegmennyezetének tervezése, hosszú ideig dolgozott Észak Amerikában is. Itthon inkább épületszobrászként és belsőépítészként foglalkoztatták. Munkásságából szinte semmi sem maradt fenn, ezért mondhatja magát szerencsésnek Zebegény, mert a kis faluban több Maróti mű áll ma is, többé-kevésbé ép állapotban. Az 1912-14 között épített villája, az 1936-ban elkezdett, de igazán soha be nem fejezett Országzászló és hősi emlékmű a zebegényi Kálvária-hegyen, és a minden valószínűség szerint az ő tervei szerint épült Duna-parti lakóház, a Schwarzmaier villa. A zebegényi épületek szinte keretbe foglalják életét, hiszen a villát a fiatal, sikeres, belföldön és külföldön egyaránt sokat foglalkoztatott építész-szobrász álmodta meg saját magának. Az Országzászló és hősi emlék, pedig az utolsó komolyabb megbízása volt egy megváltozott Magyarországon, a háború felé rohanó Európában. 1937-től 1941-ben bekövetkezett haláláig minden idejét Zebegényben töltötte, de a helyi emlékezet is lassan elfelejti azt az embert, aki olyan büszkén vallotta magát „ős-zebegényinek". Ide vonult vissza élete utolsó éveiben és rótta papírra, mintegy ötszáz oldalon keresztül a vele megtörténteket. A kéziratot a Magyar Építészeti Múzeum 2002-ben, a Lapis angularis sorozat köteteként kiadta.

1 Két emberöltőnek kellett eltelnie, hogy a XX. század e nagy magyar alkotója újra az érdeklődés középpontjába kerüljön, az Iparművészeti Múzeumban 2002-ben megrendezett, egész életművét bemutató kiállítás által.

2 A zebegényi Szőnyi Múzeum időszaki termeiben látható tárlaton elsősorban képzőművészeti alkotásaiból, rajzaiból, vázlataiból válogattak a rendezők. A zebegényi épületeit fotók, dokumentumok, tervrajzok alapján mutatják be, és néhány érdekes, archív fotó segítségével idézik fel életének fontosabb mozzanatait. GÉZA MAROTI AND ZEBEGENY Though Géza Maróti born in 1875 was an exceptional character of Hungarian Art Nouveau, his oeuvre is almost unknown for the Hungarian public. One reason for this is that besides architecting he mainly pursued an activity what we define today as sight designing. He made installations, interior designs or arranged exhibitions. It was he who constructed the international exhibition of Milan as well as the Hungarian pavilion of the Biennial of Venice. He also designed the glass curtain and the glass ceiling above the tier in the National Theatre of Mexico. He worked in North America for a long time. When in Hungary, he mostly worked as a building sculptor and an interior designer. Hardly a few of his works have remained so the small village of Zebegény is really lucky to have some buildings by Maróti, in more or less undecayed condition. His villa was built between 1912 and 1914, the National Colour and Heroic Memorial on the Calvary Hill of Zebegény, the building of which started in 1936 though it was never finished and the house on the Danube bank, the Schwarzmaier-villa, presumably constructed on the basis of his plans. The buildings in Zebegény seem to frame his life. A young and successful architect-sculptor full of commissions in Hungary and abroad, he dreamt the villa for himself. The National Colour and Heroic Memorial was his last important commission in a Hungary that had changed completely in Europe rushing towards the war. From 1937 till his death in 1941, he spent all his time in Zebegény though even the local memory was liable to forget the man who had declared himself proudly as a native of the village. Zebegény was the place for him to retire in his last years and to write on some five hundred pages what had happened to him. The Museum of Hungarian Architecture published

1 the manuscript in 2002 as a volume of the series titled Lapis angularis. Two generations had to pass in order that the great Hungarian artist of the 20

th century should get in the limelight again on the occasion of his oeuvre exhibition arranged by the Museum of Applied Arts in 2002

1

. The organizers of the temporary exhibition at the Szőnyi Museum of Zebegény selected first of all from Maróti's works of fine arts: graphics and sketches. Photos, documents and plans represent his buildings in Zebegény. With some interesting archive photos, the organizers would like to recall some important moments of the artist's life. 1 Maróti Géza emlékiratai, Lapis angularis IV Források a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből, MÉM 2002. Szerk.iFehérvári Zolrán, Prakfalvi Endre ; A kiállításhoz életmű katalógus jelent meg, „Mi vagyunk Atlantisz" Vederemo! címmel. Iparművészeti Múzeum 2002. Szerk.: Acs Piroska. ' Memories of Géza Maróti, Lapis angularis IV Sources from the collection of the Hungarian Museum of Architecture, MÉM 2002. Ed. Zoltán Fehérvári, Endre Prakfalvi : An oeuvre catalogue was published during the exhibition. „Mi vagyunk Atlantisz" Vederemo!, Museum of Applied Arts 2002, edited by Piroska Acs