Klemmné Németh Zsuzsa szerk.: Árkádiától Zebegényig. A zebegényi művészkolónia 1928–42 között (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)
ABA-NOVÁK VILMOS (Bp., 1894 - B P „ 1941) 1912- 14-ig a Képzőművészeti Főiskola növendéke volt, 1913 nyarán Szolnokon, Fényes Adolf mellett dogozott. Az I. világháborúban katonai szolgálatot teljesített. 1921-24 között a főiskolán továbbképzős művésznövendék, Olgyai Viktor grafikai osztályán. 1929-30-ban a Római Magyar Akadémián ösztöndíjas, ekkor tért át a temperafestésre, melyet a virtuozitásig fejlesztett ki. Olaszországban készült képeit 1931-ben az Ernst Múzeumban rendezett kiállításon mutatta be. Monumentális munkákat 1931-től készített. 1938-tól haláláig tanított a Képzőművészeti Főiskolán. 1932-ben a padovai egyházművészeti kiállításon nagy aranyérmet, 1933-ban állami kis aranyérmet, 1937-ben a párizsi világkiállításon Grand Prix-t, 1940-ben a Velencei Biennalen nagydíjat nyert. BERÉNY RÓBERT (Bp., 1887 - Bp., 1953 ) 1904-től a budapesti Mintarajziskolában, majd a párizsi Julian Akadémián tanult. Az 1909-ben alakult Nyolcak csoport tagja volt. A Tanácsköztársaság bukása után emigrált, 1926-ig Berlinben élt, ekkor elsősorban zenével foglalkozott, maga is komponált. Hazatérése után művein a dekoratív foltképzés és vonaljáték, az artisztikus elrajzolás tűnnek fel, majd a francia művészet kubista hagyományait követte. A harmincas évektől nyaranta Zebegényben dolgozott, művészete visszakanyarodott a nagybányai hagyományokhoz. 1948-tól tanított a Képzőművészeti Főiskolán. 1936-ban Szinyei-díjat, 1947-ben Pro Arte díjat, 1950-ben és 52-ben Munkácsy-díjat, 1951-ben Kossuth-díjat kapott. BERNÁTH AURÉL (Marcali, 1895 - Bp., 1982) 1915-ben Nagybányán Thorma János és Réti István növendéke volt, majd leszerelése után Budapesten, 1921-től Bécsben, 1923-26 között Berlinben élt. 1926-tól a KUT, majd a Gresham-körvezető tagjaként festészetében a nagybányai hagyományokat folytatta. 1928-tól rendszeresen állított ki a Műcsarnokban és az Ernst Múzeumban. 1945-ben nevezték ki a Képzőművészeti Főiskola tanárává. A kiváló írói adottságokkal rendelkező festőművész egyúttal számottevő írói tevékenységet is folyatott. 1929-ben a Szinyei Társaság nagydíját, 1948, 1970-ben Kossuth-díjat, 1950-ben Munkácsy-díjat, 1952-ben érdemes művész, 1964-ben kiváló művész kitüntetést kapott. CZIGÁNY DEZSŐ (Bp., 1883 - Bp., 1937) Az Iparművészeti Iskolában, majd Münchenben, később Nagybányán Hollósynál és Ferenczy Károlynál tanult. 1904-ben ment először Párizsba, ösztöndíjjal. Részt vett a MIENK művészeti csoportosulásban, majd a Nyolcakhoz csatlakozott. Weiner Leótól zeneszerzést tanult, kitűnően gordonkázott. Ady Endre barátja volt, többször megfestette arcképét. 1922-től Franciaországban élt, hazatérése után 1927-ben gyűjteményes kiállításon mutatta be provence-i képeit. 1935-ben a KUT tagja lett, ebben az évben dolgozott Zebegényben. 1937-ben öngyilkos lett, végrendeletében képei megsemmisítését Berény Róbertre bízta, aki nem hajtotta végre kérését. DOMBROVSZKY SZATHMÁRRY LÁSZLÓ (Orguly, 1894 - Bp., 1982) Művészeti tanulmányait Párizsban végezte, majd Skandináviában és Olaszországban töltött hosszabb időt. 1921-ben települt haza, a 20-as évek második felétől Zebegényben dolgozott. 1944-ben gyűjteményes kiállítása volt a Tamás Galériában, majd 1961-ben Sárospatakon, 1967-ben, 1974-ben, 1977-ben a Csók Galériában, és 1973-ban Szegeden jelentkezett önálló tárlattal. DUCSAY BÉLA (Versec, 1893 - Bp., 1963) A Képzőművészeti Főiskolán, majd Párizsban és Olaszországban végezte tanulmányait. 1931-ben gyűjteményes kiállítást rendezett a Nemzeti Szalonban. A 30-as évektől dolgozott Zebegényben, figurális tájképein a hangsúlyos szerkezetet fénypászmák oldják fel. A fénnyel átitatott színek éterivé varázsolják az ismerős Dunakanyart. ELEKFY JENŐ (Győr, 1895 - Bp., 1968) A Képzőművészeti Főiskolán Edvi Illés Aladárnál és Réti Istvánnál tanult. Kezdetben sötétebb tónusú olajképeket készített, később áttért az akvarellre. 1932-ben külföldi ösztöndíjjal Párizsban tartózkodott. 1939-ig középiskolai tanár volt, 1939-49 között a Képzőművészeti Főiskola Akvarell Tanszékén tanított. Az 1928-42 közötti nyarakat, családjával együtt Zebegényben töltötte. 1935-ben Állami vízfestménydíjat, 1940-ben a Szinyei Társaság tájképdíját, 1954-ben Munkácsy-díjat, 1966-ban Munka Érdemrendet, 1968-ban érdemes művész kitüntetést kapott. FADDI-FÖRSTNER DÉNES (Börcsházapuszta, 1901 - 45?) A Képzőművészeti Főiskolán Réti István és Olgyai Viktor tanítványa volt. 1928-ban rendezte első gyűjteményes kiállítását Berlinben. 1929-től a szolnoki művésztelepen és Zebegényben dolgozott. A tragikus sorsú művész koncentrációs táborban halt meg. Festményei Kanadába, sógorához kerültek. FREYTAG ZOLTÁN (Gödreszentmárton, 1901 - Bp., 1983) Grazban, Bécsben, Münchenben és Rómában végezte tanulmányait. Ezt követően Párizsban dolgozott, majd Olaszországban és Görögországban több ízben járt tanulmányúton. A 30-as években a KUT tagja volt, első kiállítását a Tamás Galériában rendezte meg, majd a Csők Galériában, a Fészek Klubban, Veszprémben és a Műcsarnokban jelentkezett önálló tárlattal. Bábtervezéssel és dekoratív jellegű festői feladatokkal is foglalkozott. GOLLNER MIKLÓS (Beszterceb ánya, 1902 - Szentendre, 1977) A Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár és Csók István tanítványa volt. 1926-tól szerepelt rendszeresen tárlatokon. 1931-től a KUT, majd az UME, és 1944-től a Szentendrei Festők Társaságának tagjai közé tartozott. 1942-től Szentendrén élt. 1946-64 között a művészeti gimnáziumban tanított. 1968-ban Munkácsy-díjat kapott.
