Klemmné Németh Zsuzsa szerk.: Árkádiától Zebegényig. A zebegényi művészkolónia 1928–42 között (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)
OVID ÉLETRAJZOK KLIE ZOLTÁN ( Szek szard, 1897 - Bp., 1992) A Képzőművészeti Főiskolát 1925-ben Vaszary János tanítványaként végezte el. 1925-27 között Párizsban élt. A két világháború között a KUT, majd az UME tagja volt. 1923 óta rendszeresen szerepelt kiállításokon, önálló tárlatai az Ernst Múzeumban, Miskolcon, Egerben, Szekszárdon és a József Attila Színházban voltak. Számos díjat és kitüntetést kapott. MEDVECZKY JENŐ (Savnik, 1902 - Bp., 1969) Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán 1925-ben fejezte be, Vaszary János osztályán. 1927-ben Párizsban járt tanulmányúton. Első önálló tárlatát, melyen már neoklasszicista festményekkel jelentkezett, 1929-ben rendezte meg az Ernst Múzeumban. 1929-30-ban a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasaként Olaszországban dolgozott. A 30-as évek elejétől főleg egyházi témájú murális munkákkal foglalkozott. 1937-ben a párizsi világkiállítás magyar pavilonjának pannója volt az első nagyobb szabású világi megbízása. 1969-ben Munkácsy-díjat kapott. PAP GYULA (Orosháza, 1899 - Bp., 1983) 1914-17 között a bécsi Graphische Lehr- und Versuchsanstalt növendéke volt, majd 1918-19-ben a budapesti Iparművészeti Iskolát látogatta. 1919 őszétől Bécsben élt. 1920-23 között a weimari Bauhaus növendéke volt, majd 1924-ben Erdélyben dolgozott. 1926-33 között a berlini Itten-Schule tanára volt. 1934-ben tért haza Budapestre, majd Zebegényben és Szentendrén festett. 1949-62 között tanított a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. 1962-ben és 74-ben Munka Érdemrendet, 1972-ben érdemes művész, 1981-ben kiváló művész címet kapott. PATKÓ KÁROLY (B P ., 1895 - Bp., 1941) 1914-20 között a budapesti Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, 1913-14 nyarán Nagybányán dolgozott. 1916-tól az I. világháborúban katonai szolgálatot teljesített. 1922-23-ban Olgyai Viktor grafikai osztályán folytatta tanulmányait. 1922-ben a Szinyei Társaság ösztöndíját nyerte el, mellyel Olaszországba utazott. A Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesületének tagjaként 1924-től szerepelt a társaság kiállításain. 1924-ben Nagybányán, 1925-ben Felsőbányán dolgozott. 1927-ben párizsi tanulmányúton járt, 1929-31 között a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa volt. 1933-tól gimnáziumi rajztanárként dolgozott. 1927-ben a firenzei nemzetközi grafikai kiállításon Aranyérmet, 1929-ben a barcelonai világkiállításon Bronzérmet, 1932-ben Balló Ede-díjat kapott. POHÁRNOK ZOLTÁN (Győr, 1905 - Palma de Mallorca, 1976) A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár növendéke volt. Hosszabb külföldi út után 1929-ben Budapesten telepedett le. 1931-ben a Nemzeti Szalonban, majd az Ernst Múzeumban rendezett kiállítást. A harmincas évek közepén a Szolnoki Művésztelepen dolgozott, 1935-ben elnyerte a Szinyei Társaság díját. 1946-tól az USA-ban, később Spanyolországban élt. SZOBOTKA IMRE (Zalaegerszeg, 1890 - Bp., 1961) 1905-10-ig a budapesti Iparművészeti Iskolában tanult, majd 1910-14 között Párizsban, a „La Palette" szabadiskolán folytatta tanulmányait. 1914-ben egy bretagne-i faluba internálták, ahonnan 1919-ben tért haza. 1921-ben a Belvederében rendezett kiállításon mutatta be festményeit. 1924ben a KUT alapító tagjai között volt. Festészete a kubizmustól a természetelvű ábrázolás felé kanyarodott vissza. 1929-ben és 1930-ban a Tamás Galériában, 1938-ban a Frankel Szalonban, 1943ban és 44-ben a Műbarát Mária Valéria utcai kiállítótermében nyílt gyűjteményes kiállítása. 1941ben a Szinyei Társaság nagydíját nyerte el, 1954-ben Munkácsy-díjat kapott. SZONYI ISTVÁN (Újpest, 1894 - Zebe gény, I960) 1913-20 között a Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, Ferenczy Károly majd Réti István osztályán. Az I. világháborúban katonai szolgálatot teljesített. 1914-ben, majd 1917 és 1918 nyarán dolgozott Nagybányán. 1920-ban a Szinyei Társaság első ízben kiadott nagydíját nyerte el, majd a Társaság tagjai közé választották. Első gyűjteményes kiállítását 1921-ben rendezte meg az Ernst Múzeumban. Zebegénybe 1924-ben költözött. 1928-ban a Római Magyar Akadémia ösztöndíját nyerte el, de csak pár hónapot töltött Olaszországban. 1937-től tanított a Képzőművészeti Főiskolán. 1949-ben Kossuthdíjat, 1952-ben érdemes művész, 1956-ban kiváló művész kitüntetést kapott. VASS ELEMÉR (Bp., 1887 - Tihany, 1957) Az Iparművészeti Iskolában Pap Henriknél tanult. Az I. világháborúban hadifestő volt, később Párizsban és Dél-Franciaországban dolgozott. Hazatérése után a zebegényi művészkolóniához csatlakozott (1935-45), Zebegényben házat vett, majd 1946-tól Tihanyban élt. A Szinyei Társaság és a Gresham-kör tagjai közé tartozott. 1957-ben a Csók Galériában rendezett nagysikerű gyűjteményes kiállítást. VÖRÖS GÉZA (Nagybodrony, 1897 - Bp., 1957) 1917-20 között a Képzőművészeti Főiskolán Balló Ede, Pécsi Pilch Dezső és Réti István növendéke volt. 1922-24-ben a szolnoki művésztelepen Fényes Adolf mellett, 1925-ben Nagybányán, 1929-ben a Szentendrei Művésztelepen dolgozott. Többször járt Párizsban tanulmányúton. Műveivel szerepelt a KUT és az UME kiállításain. 1936-ban és 1943-ban Zebegényben festett, 1948-tól Nagymaroson dolgozott. 1928-ban a Szinyei Társaság díját, 1949-ben a Szinyei Társaság tájképdíját nyerte el.
