Novotny Tihamér szerk.: 10 + 1 éves a Szentendrei Grafikai Műhely (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 1991)
I. BEVEZETŐ GYANÁNT.. A bizonyos határok között mozgó kísérletezésre és művészi szerigráfiák készítésére egyaránt alkalmas Szentenarei Grafikai Műhely 1980 óta működik, tehát 1990-ben ünnepelte volna fennállásának tizedik évfordulóját. Mivel ez azörömteli számadás tavaly nem történt meg, ezért iáén kerítünk sort e nevezetes eseményre. Ez a szerigráfiai körkép azért is fontos tény és „segédeszköz" a művészettörténészek és művészetbarátok számára, mert Szentenarén az utóbbi néhány évben semmilyen átfogó jellegű kiállításra nem került sor, amely kimutathatta volna a háttérben meghúzódó lappangó, vagy éppen aomináló mai stílustenaenciákat. így nemcsak a kutató szakma, de maguk a szentendrei érdekeltségű művészek sem tudták igazán felmérni, hogy a művészi és szellemi formakincset tekintve miként is telt el az utóbbi tíz esztendő, és hol s merrre is tart ma ennek az ország- és Európa-szerte számon tartott nevezetes földrajzi helynek a művészete. A szerigráfia tulajdonképpen a grafikai műfajok közé sorolható, s ilyen minőségében nagyon közel áll a rajzművészethez, ezért adok helyt Supka Magdolna véleményének, aki a rajzról a következőket állította: „a rajz intellektuális magatartás, amely elsősorban elgondolkodtatni kíván, a képzőművészetek helyesírási szabályzata, a mindenkori stílustörekvések alapja, a különféle irányzatok céljainak, szerkezetének építője és magyarázója." (szabadon idézve) Van-e jobb alkalom tehát a mai szentendrei művészeti titkok és „receptek" ellesésére, felmérésére, megítélésére, mint egy olyan grafikai anyagot prezentáló kiállítás, amely az itt tevékenykedő vagy ide kötődő művészek második (de talán nem másodlagos!) tevékenységi köréhez tartozik? Reméljük, hogy ez a tárlat nem egy, de számtalan tanulsággal szolgál majd minden érdeklődő számára. II. A MŰHELYRŐL ÉS A SZ ITATECHNIKÁRÓL RÖVIDEN A Szentendrei Grafikai Műhely a helyi képzőművészek kívánságára jött létre a Művészeti Alap, a Képző- és Iparművészek Szövetsége Pest Megyei Területi Szervezete, Szentendre Város, a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár és később a Pest Megyei Muzeumok Igazgatósága erkölcsi és anyagi támogatásával, s azóta is, bár nem minden zavar nélkül, folyamatosan működik, Tulajdonképpen egy főállású nyomdász, Lipták Mihály alkalmazásával és a gépi felszerelés, továbbá a szükséges anyagok biztosításával lehetőség nyílt a szerigráf iák készítésére. „A szerigráfia a szitanyomatnak az a változata, amelynél a sablont a művész maga készíti. A nyomtatást saját maga vagy a felügyelete alatt dolgozó szitanyomó mester végzi, korlátozott példányszámban. Ezek a példányok a művész aláírásával egyenként eredeti nyomatnak számítanak." (A Kocsis Imrével készült beszélgetősben idézett mű.) Az így született munkákon tehát általában nemcsak a szerző, de rendszerint a szitamester keze nyoma is ott marad. (Természetesen, mint mindig itt is akadnak olyan kivételek, amelyek kibújnak e aefinitív meghatározás alól, hiszen néhány esetben az idős mesterek konkrét műveit - ez történt például