Novotny Tihamér szerk.: 10 + 1 éves a Szentendrei Grafikai Műhely (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 1991)

I. BEVEZETŐ GYANÁNT.. A bizonyos határok között mozgó kísérletezésre és művészi szerigráfiák készítésére egyaránt alkalmas Szentenarei Grafikai Műhely 1980 óta működik, tehát 1990-ben ünnepelte volna fennállásának tizedik év­fordulóját. Mivel ez azörömteli számadás tavaly nem történt meg, ezért iáén kerítünk sort e nevezetes ese­ményre. Ez a szerigráfiai körkép azért is fontos tény és „se­gédeszköz" a művészettörténészek és művé­szetbarátok számára, mert Szentenarén az utóbbi néhány évben semmilyen átfogó jellegű kiállításra nem került sor, amely kimutathatta volna a háttér­ben meghúzódó lappangó, vagy éppen aomináló mai stílustenaenciákat. így nemcsak a kutató szak­ma, de maguk a szentendrei érdekeltségű művészek sem tudták igazán felmérni, hogy a művészi és szel­lemi formakincset tekintve miként is telt el az utóbbi tíz esztendő, és hol s merrre is tart ma ennek az or­szág- és Európa-szerte számon tartott nevezetes föld­rajzi helynek a művészete. A szerigráfia tulajdonképpen a grafikai műfajok kö­zé sorolható, s ilyen minőségében nagyon közel áll a rajzművészethez, ezért adok helyt Supka Magdolna véleményének, aki a rajzról a következőket állította: „a rajz intellektuális magatartás, amely elsősorban el­gondolkodtatni kíván, a képzőművészetek helyesírási szabályzata, a mindenkori stílustörekvések alapja, a különféle irányzatok céljainak, szerkezetének építője és magyarázója." (szabadon idézve) Van-e jobb alkalom tehát a mai szentendrei mű­vészeti titkok és „receptek" ellesésére, felmérésére, megítélésére, mint egy olyan grafikai anyagot pre­zentáló kiállítás, amely az itt tevékenykedő vagy ide kötődő művészek második (de talán nem másodla­gos!) tevékenységi köréhez tartozik? Reméljük, hogy ez a tárlat nem egy, de számtalan tanulsággal szol­gál majd minden érdeklődő számára. II. A MŰHELYRŐL ÉS A SZ ITATECHNIKÁRÓL RÖVIDEN A Szentendrei Grafikai Műhely a helyi képzőművé­szek kívánságára jött létre a Művészeti Alap, a Kép­ző- és Iparművészek Szövetsége Pest Megyei Területi Szervezete, Szentendre Város, a Pest Megyei Művelő­dési Központ és Könyvtár és később a Pest Megyei Muzeumok Igazgatósága erkölcsi és anyagi támoga­tásával, s azóta is, bár nem minden zavar nélkül, fo­lyamatosan működik, Tulajdonképpen egy főállású nyomdász, Lipták Mi­hály alkalmazásával és a gépi felszerelés, továbbá a szükséges anyagok biztosításával lehetőség nyílt a szerigráf iák készítésére. „A szerigráfia a szitanyomat­nak az a változata, amelynél a sablont a művész maga készíti. A nyomtatást saját maga vagy a fel­ügyelete alatt dolgozó szitanyomó mester végzi, kor­látozott példányszámban. Ezek a példányok a mű­vész aláírásával egyenként eredeti nyomatnak szá­mítanak." (A Kocsis Imrével készült beszélgetősben idézett mű.) Az így született munkákon tehát általá­ban nemcsak a szerző, de rendszerint a szitamester keze nyoma is ott marad. (Természetesen, mint min­dig itt is akadnak olyan kivételek, amelyek kibújnak e aefinitív meghatározás alól, hiszen néhány esetben az idős mesterek konkrét műveit - ez történt például

Next

/
Thumbnails
Contents