Novotny Tihamér szerk.: 10 + 1 éves a Szentendrei Grafikai Műhely (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 1991)

körüli cirkuszok magának a műhelynek mint alkotóközösségnek a tevékenységét, de úgy érzem, ma már nem fontos ez a dolog.) — N. I: Viszont említetted, hogy megint foglalkoztatni kezaett téged ez a technika. Miben látod ennek okát? — K. //Itt térnék vissza az előző fonálhoz. Mert nyugodtan merem állítani, hogy Magyarországon a fotót mint médiumot én használtam először ebben a technikában. Egyszerűen érdekelt engem is a fotónak a dokumentum jellege. Jelenleg már harmadik éve újra festek, olajfestékkel. Ezt azért mondom, mert az elmúlt évtizedben főleg fotós ügyekkel foglalkoztam, s a képeimbe esetleg festékkel vagy vegyszerrel beledolgoztam. Most azonban újabb munkáimon, amelyekről távolról sem állítanám, hogy expresszívek, mégis megjelentek rajtuk bizonyos festői gesztusok és homogén felületek. Úgy érzem, hogy megint alkalmas a szitatechnika festői szándékaim kifejezésére. Tehát nem fotót szeretnék szitára másolni, hanem úgy akarom használni ezt a technikát, mintha festményt készítenék, ahol színes foltok és gesztusok épülnek egymásra. Nyáron csináltam egy színvázlatot, amelynek ugyan még fotó az alapja, de egy nagyobb méretű nyomat elkészítéséhez szántam. Most tehát az érdekel, hogy hogyan lehet a szitában nagy méretet készíteni! Mert ez a technika kiválóan alkalmas arra, hogy bármilyen méretben dolgozzanak rajta. — N. 77/ Én is szerettem volna kitérni erre a dologra Te hogyan értékeled a Szentendrei Grafikai Műhely eddigi tizenegyéves tevékenységét? Itt nemcsak az alanyi technikai újításokra és bravírokra gondolok, hanem a szentenarei szitanyomatok jellegzetességére is! De bennem mégis motoszkál egy bizonyos hiányérzet. Vajon mivel lehetne bővíteni a Szentendrei Grafikai Műhely profilját? Anäy Warhol katalógusát lapozgatva és az itt található tanulmányt olvasva (Riva Castleman: Anay Warhol sokszorosított grafikái. In.: Andy Warhol nyomatok, Műcsarnok - Palace of Exhibition, Bp., 1991.) eiképedve tapasztalhatjuk, hogy a pop art idejében micsoda méretekkel és leleménnyel dolgoztak ezzel a technikával! Miért ne lehetne a Szentendrei Grafikai Műhelyben nagyobb helyigénnyel, akár vászonra is szitázni? — K. /.: Én úgy érzem, hogy szinte iskolája alakult ki a Szentenarei Grafikai Műhelynek. Érdekes módon pontosan azért, mert itt a fotó igazán nem jellemző! Előfordul ugyan, de nem jellemző. A Képzőművészeti Főiskolán például egy időben a szitának több, mint a fele fotóval vagy megmunkált fotóval készült, de itt 80%-ban nem. A másik jellegzetesség az írisznyomás. Nem akarom Misit, a nyomdászt agyba-főbe dicsérni, hiszen ebben az ő keze munkája is benne van, de azt hiszem, hogy csak egy-egy Japánban készült lapon lehet hasonló minőséget felfedezni, mert a Műhelyben készült nyomatok legnagyobb része festői szándékú. És nemcsak azért, mert festők csinálják! — N. T.: Legalábbis az utóbbi öt-hat évben ez dominál. — K. /.: Igen. De talán igazabb, ha azt mondom, hogy színre vannak építve, színre vannak hangolva. Ez a pontosabb kifejezés. Kérdezted azt is, hogy miként lehetne tovább lépni? Nekem az a véleményem, hogy egy kicsit személyesebbé lehetne tenni az igényeket, és valahogy