Cs. Balogh Éva szerk.: Szentendre évszázadai. Helytörténeti kiállítás (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 1996)

talpgyűrűs edény, durvított felületű fazékoldalak stb. A településtől nem messze az urnasíros kultúra, többnyire bolygatott temetkezései is előkerültek (a vicus és a késő római temető területén). Az urnasírokban általában 2-5 edény volt, a hamvak és a kalcinált csontdarabkák egy-egy nagy urnában vagy tálban, illetve az edények között voltak. A Püspökmajorból gyűjtött őskori leletek egyrésze is az urnasíros kultúra emlékanyaga. A kultúra jellegzetes edénytöredékei kerültek elő a HÉV-végállomásánál végzett földmunkák során és a Csóka utcából: kihajló síkozott fazéknyakak, léc- és bütyökdíszes fazéktöredékek, behúzott tálak, turbántekercses tálak töredékei... A késő bronzkori fémművesség szerény emlékei közé tartoznak a késő római temető területén előkerült 10. sír urnájában talált kicsi bronzspirál töredékek és égett bronzrögöcskék. Vaskor (i.e. 800-i. sz. kezdete) A kora vaskori népesség, a késő bronzkori urnamezős kultúrát követő úgynevezett preszkíta (i.e. 800-550), majd szkíta (i.e. 550-300) népcsoportok a vas feldolgozásának tudományával új korszakot nyitottak a Kárpát-medence történetében. Eleinte ékszereket, fegyvereket készítettek, majd a korszak második felében már szerszámok nyersanyagaként is felhasználták a vasat. Újra a pásztorkodó állattartás vált általánossá, ezen belül a lótenyésztés szerepe jelentős volt. Az írott források alapján, Hérodotosznak köszönhetően először ismerjük meg az itt lakó nép (sigynna) nevét. Ebből az időszakból származik a római katolikus temető déli kerítésénél talált díszes tál töredéke is. Ugyanehhez a korhoz köthető a Május 1. utcában talált (Czweiber Ferenc gyűjteménye) háromélű szkíta nyílhegy is. A szkíta időszakot követő késő vaskori első kelta csoportok a Ny-Dunántúlra i.e. IV. század első negyedében törtek be, s a régészeti leletek alapján i.e. 300 körül érték el, s lépték át a Dunát. A kelta időszakot békés fejlődés jellemzi. Jelentős újításuk volt a papucsszerű szántóvassal felszerelt kerekes eke használata. A fazekaskorongot már a szkíták is ismerték, ennek ellenére edényeiket többnyire kézzel formálták. Altalános használata csak a kelta korban terjedt el, megnyitva az utat a kerámiaműhelyekben a tömegtermelés előtt. A kelta időszakban az ötvösség, a bronz- és vasművesség igen magas fejlettségi fokot ért el. A gazdasági élet átalakulásához jelentősen hozzájárult a kelta pénzverés kialakulása. Az i.e. II—I. században megjelent az üvegkészítés. Fejlett társadalmuknak, gazdaságuknak köszönhetően olyan sajátos La-Téne stílust alakítottak ki, amelyet La Téne kultúrának nevezünk. A kelta népesség már az őskort követő, írott forrásokra támaszkodó ókori Európa alapnépességének gyökerét képviseli. Szentendréről, a római kori tábor (Ulcisia Castra) területéről szórványosan több késő vaskori kelta cseréptöredék került elő. Egy hamvasztásos kelta sírt tártak fel a késő római temető területén. A kelta harcos fegyverzete kétélű vas kard, lándzsa vagy dárda volt. A kardot hüvelyben tartották és bőr, vagy vas övön viselték. Értékére utal, hogy az elhunyttal együtt temették el, s általában összehajtogatták. Késő vaskori kelta településből származnak a város belterületéről előkerült grafitos edények és behúzott peremű tálak töredékei, valamint a Szabadtéri Néprajzi Múzeum területén feltárt kelta gödör grafitos leletanyaga. Ehhez az időszakhoz köthetőek a Püspökmajor területén gyűjtött cseréptöredékek is. Pannóniatelepről (Új-dűlő) szintén ismerünk néhány szórványos szürke, korongolt, erősen visszahajló peremű táltöredéket, grafitos, fésűs fazék darabjait gallérszerű peremmel. A HÉV-végállomás területéről több kelta grafitos, fésűs fazéktöredéket, megvastagodó, legömbölyített peremet, szürke kihajló peremű táltöredéket gyűjtöttek. Egy késő kelta település részleteit tárták fél a szentendrei Cementgyár Dózsa György úti telepén. A lakó- és egyéb gödrök, vermek leletanyaga: szürke, kihajló peremű táltöredékek, némelyiken besimított díszítéssel, nyakán ugyancsak besimított