G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn (Gödöllő, 2013)

III. A HORTHY-KORSZAK 1920-1945 - 6. A KITELEPÜLŐ - OTTLIK GÉZA (1912-1990)

ez a ház jelentette a menedéket a reménytelenségben, a biztonságot a bizonytalanságban. Azonkívül Ottlik városlakó polgár volt, igazi urbánus. A városi kényelemhez, a városi lehetó'ségekhez szokott hozzá: színház, lapok, kávéház, telefon, éttermek, kaszinó, kár­tyaklub, bridzsparti, társasági élet. Csalódott volt, amikor hirtelen falusit csináltak belőle: ,...én végtelen hülyeségnek tartottam, Monostor csak falu volt (apátsággal együtt), de persze bánta a fene". 31 0 Hogy mennyire kötődött a fővároshoz, azt jól mutatja A rakpar­ton vallomása is: „...ami terve egyáltalán önmagával volt, az mind összefüggött Buda­pesttel. Ami mély titokban élete kedvét táplálta, a megbúvó remények, ködös várakozások, most mind romba dőlt volna a várossal együtt, amelynek kövei között - múltja díszletei között - a jövendőt elképzelte?" Mindezek ellenére a háború utáni első évekig, tulajdonképpen az édesanya haláláig (1947. október) Gödöllő „boldog sziget" volt Ottlik számára. Különösen az, ha gödöllői tartózkodásának második szakaszával hasonlította össze. Biztonságot, szeretetet, meleg­séget, nyugalmat jelentett. Az édesanya elvesztése ráadásul egybeesett a politikai viszo­nyok rosszabbra fordulásával, az élet minőségének elromlásával. Gödöllőn is sok minden megváltozott. Néhány negatívum is tapadt a településhez, különösen a II. világháború környékén: Endre László hírhedt személye, a hadifogolytábor. A szovjet Vörös Hadsereg 1944 decemberében Gödöllőnél áttörte a frontot, betelepedett a Grassalkovich-kastély egy részébe, és 1990-ig ott is maradt. 31 1 Az Ottlik-házaspár Gedellének hívta a települést, mert az oroszok így ejtették. 31 2 Harmincnégy éves, amikor Gödöllőre költöznek. Normális körülmények között ez még a korlátlan lehetőségek életkora, a karrierépítés ideje. Magától értetődően ő is elis­mert, nagy író szeretett volna lenni, aki folyóiratokban publikál, akinek könyvei jelennek meg, aki jelen van az irodalmi életben. A folyóiratokat azonban betiltották, a kávéháza­kat bezárták, a könyvkiadást, az irodalmi életet irányították. Az írónak kicsinyes, min­dennapi gondokkal, az elemi megélhetés nehézségeivel kellett küszködnie. A fordítói munka robotja, gépiessége kimerítette, felőrölte alkotó energiáit. „Hát én nem ezt akar­tam: rémuralomban derék férjként hősiesen robotolni és úgy-ahogy eltartani Mártát." 313 Óriási lelkierejébe került a sok lemondás. Minél szilárdabb lett a politikai berendezke­dés, annál reménytelenebbnek és kilátástalanabbnak tűnt a helyzet. Egy depressziós pil­lanatában darabokra tépte az 1945-ben lelkesedéssel elgondolt, újraindítandó Nyugat tervezetét. Életének másik mélypontja lehetett az az 1950 vagy 1951-es régi karácsony is, amikor váratlanul megjelent Rónayéknál: „Ottlikból dőlt a fájdalom és a keserűség. 310 Buda, 180. 311 Ld. Várhelyi Józsefnek, a gödöllői Grassalkovich-kastély gondnokának naplója. 1948. jún. 16-1949. okt. 23. GVM A 93.4.1-2., A gödöllői Grassalkovich-kastély sorsa, 1944-1990. Szabó Géza nyug. katonatiszt közlései. GVM A 92.130.1. 312 Szántó, 259. 313 Buda, 346. 327

Next

/
Thumbnails
Contents